Vasárnapi üzenet

„Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig mondta: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.” (Lk 11, 27–28.)

Szűz Mária bemutatása a templomban

Ezen az ünnepen arra emlékszünk, amikor a hároméves Máriát szülei elvitték a templomba, s évekre ott is hagyták őt, hogy a templomban nevelkedjék. Tudjuk, hogy Mária szüleinek, Joachimnak és Annának sokáig nem volt gyermeke. Sokat imádkoztak azért, hogy gyermekük szülessen. Minden család szeretné, ha lenne gyereke. De sokan úgy gondolják, hogy elég nekik egy gyerek, esetleg kettő. A mai világban azt látjuk, hogy nem kell gyerek, mert nehéz nevelni, mert mindig félni kell, mi lesz holnap. Ez az ünnep azt akarja megkérdezni tőlünk, hogyan neveljük gyermekeinket. Mit tanítunk nekik a családban? Mert az első templom a gyerek számára a család. Első tanítói a szülők, nem az óvónő vagy a tanítónő. Ez nem könnyű feladat. Joachimnak és Annának csak egy gyermeke volt. De tudták, hogy ő nem teljesen az övék, hanem egy isteni gyermek, aki már akkor csodálatos dologra volt kiválasztva: hogy nekünk ajándékozza Jézust. Imádkozzunk a családunkért, gyermekeinkért, unokáinkért! Úgy neveljük őket, hogy már gyerekkoruktól ismerjék Jézust, az imát, hogy lássák, hogy szüleik, nagyszüleik nemcsak húsvétkor és karácsonykor mennek el a templomba. Neveljük a templomban is őket, hogy Jézus, Szűz Mária ne legyen idegen számukra. Mert a mai világban sokaknak idegen Jézus, Mária, a templom. És miért? Mert a nevelésükből kihagyták őket. Hagyjuk, hogy a gyerekek ne menjenek vasárnap sem templomba, hadd pihenjenek inkább… Így nem fogják ismerni Jézust. Sok fiatal mondja: öregkoromban fogok majd templomba járni. Úgy kell a gyerekeket nevelni, hogy a templomban nőjenek fel. Úgy lesz csak jó keresztény egy család, ha a családtagok együtt imádkoznak, együtt mennek templomba.

Szabó Viktor
beregszászi görögkatolikus parochus