Vasárnapi üzenet

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 22, 34-46)

A két parancs együtt jár, egyik sem elválasztható a másiktól. Nem tudom az Istent szeretni, ha nem szeretem a másik embert, és nem tudom a másik embert szeretni anélkül, hogy a Jóistent is szeretném. Emberi kapcsolatainkban, közösségünkben sokszor megpróbáljuk ezt megkerülni, de semmiképp nem működhet. Sokszor sajnos hiányos bennünk a szeretet fogalma és jelenléte is az életünkben. Nagyobb ünnepek előtt minden mindenhol a szeretetről szól, valami mégis sántít a dologban, mert ennyitől még se boldogabbak, se jobbak nem leszünk, emberi kapcsolataink pedig folyamatosan gyengülnek. Ha a szeretet ennyire fontos, de mégsem működik, akkor valamilyen probléma van az életemben. Mi is a szeretet? Hogyan tudom szeretni Istent? Hogyan tudom szeretni a másik embert? Egyáltalán miben merül ki a másik ember szeretete? Érdemes megállni ezeknél a kérdéseknél. A legfontosabb a Jóisten szeretete, de alapvető fontosságú az is, hogy önmagunkat is helyesen szeressük. Krisztus azt mondja: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. De hogyan is kell helyesen szeretni önmagamat? A szeretetet sokszor úgy fogjuk fel, mint némelykor jelentkező érzést, és ehhez igazítjuk az életünket. Követni kezdjük érzéseinket, és megfeledkezünk a másik emberről. Az ember test, lélek és elme egysége. Tudnunk kell helyes irányba terelni az életünket! S aki ezt teszi, az képes eldönteni, mi a fontos és mi nem a saját életében, s ezután helyesek lesznek az érzései is. Ha helyesen végzem a feladatom, tudom, kik és mik a fontosak az életemben, akkor helyesen fogok tudni szeretni másokat. Nem irányíthatják életünket a hirtelen jövő és hirtelen elmúló érzések! Nem befolyásolhat abban, hogyan szólok pl. a házastársamhoz, hogy éppen milyen kedvemben talál. Néha alá kell a saját kényelmünket rendelni más, fontosabb dolgoknak. Aki mindig csak arra figyel, hogy neki mi a jó, a kényelmes, az nem fogja elvégezni feladatait, kötelességeit, s annak az élete előbb-utóbb szétcsúszik. A gyerekeinket is felelősségtudatra igyekszünk nevelni, menjünk szembe ezért mi is azokkal az önző érzésekkel, amelyek csak a saját magunk kényelmére irányulnak. Ha így teszünk, az kihatással lesz majd emberi kapcsolatainkra, családi életünkre és a Jóistennel való viszonyunkra is.

Lődár Jenő
batári görögkatolikus áldozópap