Vasárnapi üzenet

„Legyen úgy, amint hitted” (Mt 8,13)

A hívő ember lételeme az imádság. Ha megszűnne imádkozni, akkor megszűnne hívőnek lenni. Mindezen túl pedig, jellegzetesen a hívő imádsága a kérésről szól; kérni valamit az Istentől. A kafarnaumi százados is kér valamit Jézustól: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyen kínlódik (Mt 8,6)… Csak szólj, és szolgám meggyógyul. (Mt 8,9)” És Jézus szólt, és megtörtént a csoda. Szól és szólít ma is bennünket az imádságban, különösen az egyház imádságában, a liturgiában. Mi milyen Jézust ismerünk fel a kafarnaumi százados szolgája meggyógyításának csodájában? Milyen Jézust ismerünk fel az imádságainkban?

Egyrészt, amikor Jézus csodát tesz, mindig közösséget vállal a szükséget szenvedővel. Ehhez szükséges az odafordulás, a megkeresés, az imádság. A százados odamegy Jézushoz, ahogy a hívő embernek is oda kell fizikailag mennie, ahol Ő van, az egyházba, a templomba, a liturgiára. Továbbá Jézus nem elszigetelődik, nem hívja félre a századost (hiszen pogány volt), hogy rendezzük ezt az ügyet négyszemközt, csak senki ne tudjon róla, hanem mindenki számára nyilvánvalóvá teszi: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben!” (Mk 8,10). Nem elzárkózik, ahogy mi, (hívő) emberek oly sokszor: nem érek rá…, hanem azt mondja: „Megyek és meggyógyítom” (Mt 8,7).

Felismerjük az „emberszerető Istent”, az emberszerető Jézust az aggódó százados alakjában, mert Isten öröktől fogva nem csinál mást, mint aggódik értünk, emberekért. Jézus ebből az aggódó szeretetből jött közénk, hogy gondoskodjon mindnyájunkról. Felismerjük Őt a beteg szolgában, hiszen a kereszten Jézus vette magára mindnyájunk betegségét és szenvedését. Így állunk mi beteg emberként Jézus előtt, és kérjük életünkre az Ő gyógyító csodáját. Végül felismerjük Őt önmagában, mint akinek van szíve, aki mindnyájunk életébe be akar lépni, ahogy a százados házába is be akart lépni, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket.

Hiszünk abban, hogy életünk és gyógyulásunk forrása Jézus Krisztusnál van. Imádkozunk és kérjük Tőle, adja életünkre áldását: „Legyen úgy, amint hitted.”

Szűcs Ferenc
barkaszói görögkatolikus áldozópap