A személyi adatok védelméről

„Valahányszor ügyet kell intéznem egy hivatalban vagy cégnél, mindig rengeteg személyes adatot kérnek, néha nem is értem, mi szükség rájuk adott esetben. Minap például egy közüzemi szerződés megkötésénél még a gyerekek keresztlevelét is elkérték. Vannak azután olyanok is, akik valamilyen közvéleménykutatás céljából, esetleg valamelyik társadalmi szervezet megbízásából járják kérdőívekkel az utcákat. Állandóan attól félek, hogy rossz kezekbe kerülnek az adataink, s gondjaink adódhatnak belőle. Létezik-e arra vonatkozó szabályozás, hogy ki és miféle adatokat követelhet az állampolgároktól?”

– Sajnos, a személyes adatok kezelésének rendje nem tartozik az egyszerűen megválaszolható kérdések közé. Kezdjük azzal, hogy a jogszabályok nem tiltják az információgyűjtést, amennyiben valaki nyíltan végzi ezt a tevékenységet, s az emberek önként adják meg személyes adataikat. Néhány dologra azonban érdemes odafigyelni: az adatgyűjtőknek a speciális, törvényben rögzített eseteket leszámítva mindenkor tájékoztatniuk kell a polgárokat arról, milyen célból gyűjtik az adataikat, továbbá hol és miként fogják azokat később felhasználni. Adatgyűjtésre – megint csak a néhány speciális, törvényben pontosan körülírt esettől eltekintve – csak a polgár beleegyezésével kerülhet sor. Ilyenkor a kérdőívben, nyomtatványon vagy egyéb dokumentumban, amelyen az adatgyűjtés folyik, rögzíteni kell az adatok gyűjtésének célját, felhasználásuk módját és helyét, illetve a polgárnak az adatgyűjtéshez való hozzájárulását is. Ellenkező esetben az adatgyűjtés törvénytelennek minősül, s az sem zárható ki, hogy sérülnek a polgár jogai.

A kérdéskört Ukrajna törvénye a személyi adatok védelméről szabályozza. A jogszabály 6. paragrafusa a személyi adatok feldolgozásával szemben támasztott általános követelményekről szólva megállapítja például, hogy személyi adatokat csupán konkrét és törvényes célokra szabad gyűjteni. Tilos a polgárra vonatkozó adatok feldolgozása a beleegyezése nélkül, kivéve a törvényekben rögzített speciális eseteket, s akkor is csak a nemzetbiztonság, a nemzetgazdaság és az emberi jogok védelmében.

A jogszabály 8. paragrafusa azok jogait rögzíti, akikre a személyi adatok vonatkoznak – vagyis a személyi adatok „szubjektumaiét” –, megállapítva, hogy az azokkal való rendelkezés joga minden természetes, azaz nem jogi személyt megillet. Ezenkívül a személyi adatok szubjektumainak jogukban áll tudni, hogy mely forrásokból gyűjtik be a rájuk vonatkozó személyes adatokat, ismerni azok tárolásának helyét, feldolgozásuk célját, az adatokat birtokló vagy azokkal rendelkező személy tartózkodási helyét, illetve jogosultak megbízni más személyt ezeknek az információknak a megszerzésével a törvények által meghatározott eseteket kivéve. Emellett az érintettek, akiknek a személyes adatairól szó van, jogosultak tájékoztatást kapni az adatokhoz való hozzáférés feltételeiről, illetve azon harmadik személyekről, akiknek ezeket az adatokat átadják.

A személyi adatok felhasználásának feltételeit rögzítő 10. paragrafus egyebek mellett kimondja, hogy a személyi adatok tulajdonosának, vagy az azokkal rendelkezőnek kell gondoskodnia a védelmükről, tilos nyilvánosságra hozni a személyi adatok szubjektumaira vonatkozó információkat, s ugyanez vonatkozik azokra a harmadik személyekre is, akik a személyi adatokhoz hozzáférnek.

A 14. paragrafus előírja, hogy a személyi adatok megosztására csak annak a személynek a hozzájárulásával kerülhet sor, akire azok vonatkoznak, ettől eltérni csak a jogszabályok által rögzített esetekben, nemzetbiztonsági, nemzetgazdasági és emberi jogi megfontolásokból lehet.

Arról, hogy a személyi adatok birtokosa vagy az azokkal rendelkező átadja az adatokat egy harmadik félnek, tíz napon belül tájékoztatnia kell azt a személyt, akikre ezek az adatok vonatkoznak, hacsak egy idevágó szerződés, vagy a jogszabályok másként nem rendelkeznek erről. A tájékoztatási kötelezettség nem vonatkozik azokra az esetekre sem, amikor a személyi információkat nyomozati, titkosszolgálati tevékenységhez, a terrorizmus elleni harchoz veszik igénybe; továbbá amikor ezekre az adatokra az államhatalmi és önkormányzati szerveknek törvényben rögzített feladataik ellátásához van szükségük; illetve amikor történeti, statisztikai vagy egyéb tudományos kutatások céljából használják fel azokat.

Számos további rendelkezés vonatkozik a személyi adatok védelmére. Így a személyi adatok tulajdonosainak és felhasználóinak, valamint az azokhoz hozzáférő harmadik személyeknek kötelességük védelmet biztosítani a véletlen adatvesztéssel, az adatok törvénytelen feldolgozásával, megsemmisítésével szemben. Az adatokat birtokló, azokat megőrző vagy felhasználó állami, önkormányzati vagy egyéb szervek kötelesek a megőrzésükért és védelmükért felelős szervezeti alegységeket létrehozni vagy személyeket kijelölni. Az arra felhatalmazással rendelkező természetes személyek és vállalkozók – például orvosok, ügyvédek, közjegyzők – szintén kötelesek a jogszabályoknak megfelelően biztosítani a birtokukba kerülő személyi adatok védelmét.

A részletes szabályozás ellenére kétségtelenül rendszeresen adódnak problémák az adatgyűjtés, illetve ezen információk tárolása és feldolgozása terén. Azt tanácsolom ezért minden olvasónak, hogy senkinek se adják meg a személyes adataikat, amennyiben nem egészen bizonyosak abban, hogy hol és milyen célra szándékoznak felhasználni azokat. Gyakran előfordul, hogy nemcsak kereskedelmi, politikai, hanem állami vagy önkormányzati szervek is olyan információk megadását követelik a polgároktól, amelyeket nem jogosultak kérni, megszerezni és tárolni. Ezért indokolt esetben célszerű felszólítani az illetőket, hogy a vonatkozó törvények, rendelkezések bemutatásával igazolják eljárásuk jogosságát, megalapozottságát, aminek kötelességük eleget tenni. Magyarán, mutassák fel azt a konkrét rendeletet vagy jogszabályt, amelyre hivatkozva az adott információt kérik. Végül ne feledjük, hogy amennyiben bármilyen kár vagy hátrány ér bennünket személyi adataink törvénytelen gyűjtéséből, megőrzéséből, feldolgozásából vagy harmadik félnek történő továbbadásából kifolyólag, jogunkban áll jogorvoslatért és kártérítésért bírósághoz fordulni, akár az önkormányzattal, akár az állammal, akár valamely privát struktúrával szemben.