„Arad gyertyái napjainkig világítanak”

A kárpátaljai magyarság az idén is méltó módon emlékezett meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 165 évvel ezelőtt Aradon és Pesten kivégzett vértanúiról. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a hagyományoknak megfelelően Nagyszőlősön tartotta központi megemlékezését, az 1849-ben vértanúhalált halt egykori Ugocsa megyei főispán, országbíró, felsőházi elnök, Perényi Zsigmond báró szobránál. Az esemény ünnepi szónoka Prőhle Gergely, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára volt.
A Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskola kertjében álló mellszobornál Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megemlékezőket, kérve őket: „Emlékezzünk Aradra! Emlékezzünk a hősökre, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit és babérkoszorú helyett bitófa, „enyhébb” büntetésként golyó általi halál jutott nekik osztályrészül. A tizenhárom aradi vértanú kifejezte az akkori Magyarország társadalmi és etnikai sokféleségét, és ezen túl azt is, hogyan tudott egy eszme, Magyarország boldogulásába, fejlődésébe vetett hit szolgálatába állni német, rác, magyar és örmény, parasztivadék, egyszerű polgár és gazdag arisztokrata. Ahogy Jókai írta: »Egy zászló alatt egy haza fiainak vallották magukat.«”
A szónok az ünnepi megemlékezés vendégei között köszönthette többek között Ljubka Katalint, Magyarország Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetőjét, Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzult, Balogh Dénes ungvári magyar konzult, Nagy Klárát, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának kárpátaljai referensét, Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökét és Seres Jánost, a Máramaros–Ugocsai Egyházmegye esperesét, Demkó Ferencet, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének esperesét, Milován Sándort, a KMKSZ tiszteletbeli elnökét, Gulácsy Gézát és Barta Józsefet, a KMKSZ alelnökeit, Sin Józsefet, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét, Molnár Lóránt nagyszőlősi református lelkészt, Bocskai Istvánt, Nagyszőlős polgármesterét, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, Popovics Pált, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökét.
Prőhle Gergely helyettes államtitkár ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Amikor egy ilyen szomorú évforduló alkalmából merengünk, akkor a hősök sorsa, az ő áldozatuknak az üzenete, értelme nem megkerülhető kérdés. Mert vajon az a vérzivataros magyar történelem, amely annyi áldozattal járt, az a közöttünk álló ifjú generációnak milyen üzenetet hordoz? A birodalmak történetéből levonható következtetések alapján a kárpátaljai magyaroknak iránymutatást jelenthet Perényi Zsigmond példája, aki – saját nemzete érdekeit szolgálva, saját kiváltságait elutasítva – aláírta a Habsburg-ház trónfosztását elrendelő Függetlenségi nyilatkozatot. A nemzetért vállalt áldozatnak mindannyiunk számára iránymutatónak kell lennie” – fogalmazott Prőhle Gergely. Kifejtette: a mostani évforduló a birodalmak sorsával kapcsolatban is hordoz fontos mondanivalót, hiszen jelenleg is vannak, akik „tőlünk keletre cinikusan játsszák ki a nemzeti önrendelkezés és szuverenitás tartalmának évszázados dilemmáját, és hivatkoznak oly módon nemzeti önrendelkezésre, hogy ezáltal csak nagypolitikai érdekeket elégítenek ki”. Hangsúlyozta: „Ha olykor mi kapunk szemrehányást azzal kapcsolatban, hogy nemzetpolitikai törekvéseink adott esetben destabilizálnak bármit is, akkor ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanunk.”
A helyettes államtitkár kiemelte: mi évtizedek óta ugyanazt mondjuk, hogy nekünk, a magyar emberek a magyar intézmények, az anyanyelvű oktatás és az anyanyelv ügye a fontos, és az a fontos, hogy jó legyen magyarnak lenni Kárpátalján. Ez nem taktikai megfontolás, hanem olyan stratégiai kérdés, amit a rendszerváltás óta tudatosan vall a magyar külpolitika.
A politikus a ma hatalmat gyakorlók számára példaértékűnek nevezte, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia 1906-ban lehetővé tette, hogy Nagyszőlősön szobrot állítsanak Perényi Zsigmondnak, amely ma is áll. Ez olyan birodalmi nagyvonalúságra, kompromisszumkészségre utal, ami a mai hatalmak számára is követendő példaként, eljárásként szolgálhat a beolvasztás politikája helyett – mutatott rá. A Perényi-szobor sorsának alakulása is mutatja, hogy lehet egy nagyobb állami kormányzati egység része egy önállóan gondolkodó, önálló kulturális identitással, adott esetben autonómiával rendelkező közösség oly módon, hogy ez az állami szuverenitást ne befolyásolja, miközben ennek a nemzeti közösségnek a létét biztosítja – emlékeztetett Prőhle Gergely.
Anatolij Szalaj, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi és Vallási Osztályának vezetője a 165 évvel ezelőtti magyar forradalom fontosabb eseményeit említve kijelentette: az 1848–49-es magyar szabadságharcnak szoros a kapcsolata szülőföldünkkel, Kárpátaljával, 1000 kárpátaljai csatlakozott Kossuth Lajos seregéhez. Mi soha nem feledjük el hőseinket, akik részt vettek a szabadságharcban és életükkel fizettek ezért.
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke kijelentette: Bár Mohács után a magyar történelemben ritkán voltak győztes csaták, ennek ellenére hőseink élnek emlékezetünkben, közöttük az aradi vértanúk és Perényi Zsigmond is. Mert ezek nélkül a hősök nélkül a magyar nemzet a vérzivataros századokban aligha maradhatott volna fenn. A KMKSZ elnöke sok fontos részletét felidézte az életét elveiért feláldozó Báró Perényi Zsigmond életének. Majd így folytatta: „Perényi Zsigmond 165 év távlatából is itt van velünk, itt van a példája, az önfeláldozása. És még most is erőt ad számunkra ahhoz, hogy mi is saját helyünkön kiálljunk a magyar szabadságért és jogainkért.”
Brenzovics László elmondta továbbá, hogy annak ellenére, hogy sokan azt gondolták, hogy az újabb nemzedékek, akik a kommunizmus idején nőttek fel és szocializálódtak, azok a nemzeti összetartozásnak és a határon túli magyarságnak a kérdését nem fogják fontosnak tartani. S épp így a sokat szenvedett határon túli magyarság fel fogja adni közösségi létét ebben a modern korban, ahol ezek az értékek már sokak szerint nem számítanak. Nem így történt. Hiszen a fiatalabb magyar politikus nemzedék, amely 1989 után került hatalomra – elsősorban a Fidesz-kormányok idején –, olyan lépéseket tett a nemzeti konszolidáció, a határon túli magyarság érdekében, amilyeneket korábban egyetlen magyar kormány sem. Mindez bizonyítja azt, hogy a magyarság igenis egységes közösségként kíván fennmaradni a Kárpát-medencében.
A KMKSZ elnöke beszélt Ukrajna jelenlegi válságáról is, és azon reményének adott hangot, hogy az ország ebből egy európai demokratikus jogállamként kerül majd ki, ahol tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait. Így a kárpátaljai magyarságét is. „Ennek alapfeltétele a béke megteremtése ebben az országban, aminek érdekében a világ valamennyi vezető hatalmának és Ukrajna valamennyi állampolgárának tennie kell, hogy ez a véres barbarizmus, a gyűlöletkeltés, a gyilkosságok, a rombolások szűnjenek meg végre. A magyar szabadságharcot is a kiegyezés követte, a bölcs belátás, hogy meg kell adni a nemzeteknek azt, ami nekik jár ahhoz, hogy az országban béke, biztonság és stabilitás legyen. Mi sem kívánunk többet a kárpátaljai magyarságnak, mint azt, ami jár nekünk: hogy biztonságban tudjuk megőrizni nyelvünket, kultúránkat, oktatási rendszerünket, és egy európai országban élve élvezzük a jog biztonságát” – hangsúlyozta Brenzovics László.
Az ünnepi műsor a Nagy­szőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskola diákjainak irodalmi összeállításával folytatódott, melyben a fiatalok egyenként idézték fel az aradi vértanúk emlékét.
A Péterfalvai Református Líceum képviseletében Pallay Beatrix végzős tanuló és Tar László tanár úr előadta a Minden napom kegyelem című dalt.
Az ünnepi megemlékezés a Szózat eléneklésével és Perényi Zsigmond szobrának megkoszorúzásával ért véget.

dózsa/mti

Emlékeznünk kell hőseinkre! – „Ne feledd októbernek hatodikát!”
Október 6-án méltatták a Tiszaújhelyi Oktatási-művelődési Központ könyvtárában a helyi lakosok és iskolások annak a mártírhalált halt 13 magyar honvédtisztnek az emlékét és tetteit, akiket 165 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án végeztek ki az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc bukását követően a forradalmi eseményekben játszott szerepükért.
A szabadságharc, amely több mint 150 évvel ezelőtt függetlenségünk kivívása és az alkotmányos berendezkedés megteremtése céljából robbant ki, a magyar nép történetének ma is egyik legmeghatározóbb és legfontosabb momentuma. A „Ne feledd októbernek hatodikát!” mottóval megrendezett, zenével és irodalmi alkotásokkal tarkított megemlékezésen Boldog Ferenc, a KMKSZ Tiszaújhelyi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Kiemelte, hogy egyértelműen örömre ad okot az, hogy ennyi eltelt év távlatából is emlékezünk hőseinkre. Külön öröm az első osztályosok jelenléte a megemlékezésen, hiszen ők annak a magyar első osztálynak a tanulói, amelyik több év kihagyás után, 2010 óta most először indult el. Boldog Ferenc szavait az elsősök verses műsora követte. Majd a felső osztályok tanulói mutatták be a tizenhárom aradi vértanú arcképét, a korabeli történelmi eseményeket, Frédéric Chopin Gyászindulójának kíséretében pedig a tábornokok kivégzésének pillanatait is felelevenítették. Popovics Erzsébet magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő, könyvtáros pedig arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy azokról a hősökről sem szabad megfeledkeznünk, akik a közelmúltban az ország védelmében adták életüket, s reméli, hogy emléküket az elkövetkező nemzedékek képviselői is őrizni, ápolni és méltatni fogják majd.

em