Egy órával közelebb Moszkvához, kettővel távolabb Európától
Anno 1945 előtt, vidékünkön – igazodva földrajzi helyzetünkhöz – közép-európai időszámítás szerint dolgoztak a hivatalok, tartottak nyitva az üzletek, közlekedtek a vonatok, valamint az autóbuszok. Ám a szovjet éra beköszöntésével, s szűkebb pátriánk Kelet-Európába rántásával – az önálló személyiséggel rendelkező embert dróton ráncigált bábuvá tenni akaró kommunista diktatúra megannyi „áldása” mellett – még azt is el kellett szenvednünk, hogy ránk erőszakolták a moszkvai időszámítást. S nekünk, magunkat továbbra is közép-európaiaknak tartó, óráinkat Budapesthez igazító kárpátaljai magyaroknak – fejünkben – állandóan egyeztetnünk kellett a sajátunknak érzett időt az attól két órával eltérő hivatalos időszámítással. Ukrajna önállósodásával pedig csak annyiban változott a helyzet, hogy egy órával csökkent a kettő közötti különbség.
Ám eddig legalább országunkban – Európa egészéhez hasonlóan – tavasszal bevezették a nyári, majd ősszel a téli időszámítást, így könnyebben elviseltük a stabil egyórás eltérést. Ám a jelenlegi, oroszbarát ukrán vezetés már odáig vitte a „nagy testvérhez” való törleszkedést, hogy a többi, nemcsak földrajzi értelemben európainak számító állammal szemben, Oroszországhoz hasonlóan, az idén már nem állítjuk át az órákat. Ami azt „eredményezi”, hogy amint a „vén világrész” államaiban, köztük Magyarországon is áttérnek a téli időszámításra, egy órával közelebb kerülünk Moszkvához, s kettővel távolabb Európától. Az intézkedés Ukrajna Oroszországhoz való további közeledését jelzi, ami éppen ellentétes nemzetrészünk érdekeivel, hisz’ mivel Magyarország az Európai Unió tagja, számunkra az lenne a kívánatos dolog, ha államunk a Nyugatot választaná északkeleti szomszédja helyett.
– Amúgy valójában a téli időszámítás igazodik a Föld tengelyforgásához, a nappal és az éjszaka tényleges váltakozásához, így a nyári időszámítás fenntartásával továbbra is mesterségesen állapítják meg a napszakok kezdetét – tér vissza az óraátállítás kérdéséhez Tarics Zoltán, a KMKSZ Ungvári Városi Alapszervezetének elnöke, az Ungvári Elektronfizikai Kutatóintézet tudományos titkára, a fizikai és a matematikai tudományok kandidátusa. – A Moszkvához való igazodással egy teljes időzónával keletebbre „helyezik” Ukrajnát, noha szerintem is a többi európai országot kellene követnünk az orosz orientáció helyett. Nekünk, közép-európai időbeosztás szerint élő kárpátaljai magyaroknak pedig nehéz lesz igazodnunk az új helyzethez, hisz’ két órával korábban kell majd felkelnünk, hogy idejében beérjünk a munkahelyünkre, így hamarabb is kellene lefeküdnünk, csakhát sokan szeretjük nézni a magyarországi tévéadásokat, melyek az anyaországgal való kapcsolattartást is segítik, emellett kikapcsolódást nyújtanak a napi munka után, s nagy szerepet játszanak az anyanyelvű ismeretterjesztésben.
– A magyar diákok – ha továbbra is ragaszkodni akarnak a számukra természetes közép-európai időszámításhoz – kialvatlanul, álmosan kezdik majd meg az iskolai foglalkozásokat, nem fognak tudni kellőképpen koncentrálni a tananyagra, s a tanulmányi teljesítményük is lecsökkenhet – jegyzi meg Kész Barnabás, a Salánki Mikes Kelemen Középiskola pedagógusa.
A két órával korábban való felkelés rendkívül meg fogja viselni a gyengébb idegrendszerű embereket, akiknek az egész napját tönkrevágja majd az alváshiány. Nem kevesen bizonyosan több csésze kávét meg fognak inni reggelenként, hogy legyűrjék az álmosságukat, a túlzott kávéfogyasztás viszont megterheli a szervezetet. A munkahelyükre autóbusszal, vonattal beutazó, s így az átlagosnál is korábban kelő munkások, alkalmazottak egész napi teljesítményét leronthatja, hogy kialvatlanul látnak hozzá a munkájukhoz, S miként bírják majd ki a kisiskolások, pláne az óvodások, hogy hajnalok hajnalán kell majd felébredniük, illetve az édesanyák, akik még korábban fognak felkelni, hogy elkészítsék gyermekeik reggelijét, tízóraiját?
De hát a vezető ukrán politikusok közül ugyan ki törődik az átlagemberek problémáival?
Lajos Mihály