„Gáztámadás” alatt… – Visszatérünk a tűzifához?

Bár most még enyhe őszi idő van, nyakunkon a november, majd a tél, a mínuszaival, a fagyaival, a hóval és a hideg esőkkel, amikor Petőfivel együtt elmondhatnánk: „Hol a boldogság mostanában? Barátságos, meleg szobában.” Csakhogy az előttünk álló télen – az idei, horribilis mértékű gázáremelés miatt – sokunk számára gondot fog jelenteni a barátságos, meleg szoba biztosítása.

Még akkor is, ha a fűtési idény küszöbén felére csökkentették a földgáz lakossági árát. Rettenetesen „hozzáértő” állami vezetésünk valóságos „gáztámadást” intéz a lakosság ellen, mely az alapvető élelmiszerek, a gyógyszerek és az elektromos energia árának a megemelése miatt is nyög, a téli gázszámlák láttán pedig minden egyes hajszálunk égnek fog állni. Miként remélnek meleg otthont biztosítani az idei fűtési idényben? –tettem fel a kérdést néhány honfitársamnak.
– Havi kilencszáz hrivnyát tesz ki a nyugdíjam – mondja az egyedül élő beregszászi Erzsike néni. – Októbertől áprilisig a kétszoba-konyhás lakásom egyetlen helyiségét, a hálószobát fűtöm gázkonvektorral, de csak hármason járatom azt, a konyhában pedig a gáztűzhellyel biztosítok meleget arra az időre, míg megfőzöm az ételt. A múlt téli időszakban havi 350 köbméter gázt használtam el, úgy 250 hrivnyát fizettem érte havonta, az idei nyáron pedig havi 60-70 hrivnyámba került a gázszámlám kiegyenlítése. Emellett sokat kell fizetnem a villanyért, miden hónapban 130-140 hrivnyát adok ki rá. Kiskertem nincs, minden élelmiszert meg kell vásárolnom, s mintegy 300 hrivnya megy el egy hónapban a beszerzésükre. A nyugdíjam legnagyobb részét – 500-600 hrivnyát – pedig a tízféle gyógyszerem megvételére költöm el. Az élelmiszer meg az orvosság megvásárlására megy el az egész járandóságom, a rezsiköltséget csak úgy tudom fedezni, hogy a Magyarországon élő gyerekeim küldenek egy kis pénzt a gáz- és a villanyszámlák kiegyenlítésére, és csak abban reménykedem, hogy a segítségükkel most is kihúzom a telet…
– Hárman élünk a lakásunkban: a nyugdíjas férjem, én, aki az idén, szeptemberben vonultam nyugállományba, valamint a fiam – mutatja be családját a szintén a Vérke-parti városban lakó Barkaszi Olga. – A férjem járandósága havi 1200 hrivnyát tesz ki, én 1300 hrivnyát kapok, a fiam pedig 1700-1800 hrivnyát keres. Csak a konyhát meg az egyik szobánkat fűtjük a gázkazánnal, a másik szobánkat nem bírjuk fűteni, ezért aztán a helyiség nyirkos, és válik le a vakolat. Sőt, a téli időszakban napközben egyedül a konyhát fűtjük, ott húzzuk meg magunkat, a szobát csak délután kezdjük fűteni. A múlt télen havi 220-250 hrivnyát fizettünk a gázért, az idei gázáremelés után pedig már a nyári időszakban is ugyanennyi pénzünk ment el a gáztűzhely működtetésére, noha nagyon spórolunk, csak egy kicsit melegítjük meg az ételt, s utána azonnal lekapcsoljuk a tűzhelyet. A bojlert pedig nem gyakran használjuk, inkább hideg vízben mosakszunk.
Én is, a férjem is többféle orvosságot szedünk, az áremelkedések miatt kettőnk jövedelme rámegy a beszerzésükre, sőt nem is bírunk megvásárolni minden gyógyszert – folytatja beszélgetőtársam. – A férjemnek kórházba kellene mennie, de képtelenek vagyunk kifizetni a költségeket. Az én hallásom meg megromlott, de el sem megyek a fül-orr-gégészetre, mert az eddig használtaknál több orvosságot egyszerűen nem tudnék megvásárolni. Hármunk élelmiszereit pedig a fiunk fizetéséből veszem meg, s mivel mindennek felment az ára, reggeltől délig járom az üzleteket meg a piacot, nézve, hol mit lehet a legolcsóbban beszerezni. Húsfélékből a legolcsóbbakat (csirkét) veszem meg, a húsleves elkészítéséhez pedig hús helyett csak csontot vásárolok, mert abból egy kiló csak 10 hrivnyába kerül. S miből egyenlítjük ki a téli gázszámláinkat? Fogalmam sincs…
Faluhelyen is fő az emberek feje a gázáremelés (és persze, minden más áremelkedés) miatt.
– A családunk hét főt számlál, de a két unokám és a már házas unokám felesége a múlt év karácsonya óta külföldön dolgozik, s csak háromhavonta jönnek haza – indítja beszélgetésünket a salánki Lenke néni. – Hazai gyárakban dolgozva mindössze havi 1000-1500-2000 hrivnyát kerestek, így a falu sok-sok fiataljához hasonlóan, ők is külföldön voltak kénytelenek munkát vállalni. Az én nyugdíjam 1100 hrivnyát tesz ki, de csaknem a fele, mintegy 500 hrivnya rámegy a gyógyszereim beszerzésére, a lányom és a menyem pedig csak annyi jövedelemhez jut a kis alapterületű fóliaházban termelt uborka és paradicsom, illetve a tejfölöslegünk eladásából, hogy meg tudjuk vásárolni az általunk meg nem termelt alapvető élelmiszereket: rizst, cukrot, lisztet, étolajat. A fűtés? Korábban telente négy szobát, illetve a konyhát fűtöttük gázkonvektorokkal, a múlt télen 1000 hrivnya ment el havonta a fűtésre, az idei nyári idényben pedig havi 300-400 hrivnyát fizettünk a gáztűzhelyben elhasznált fűtőanyag után. A mostani téli időszakban pedig egy szobában húzódunk össze, s részben az ott álló kályhával, részben a gázkonvektorral fűtünk. Vettünk hat méter tűzifát, s még ugyanennyit vásárolunk, hogy kihúzzuk a telet…
– Mindnyájunkat mellbe vágta az idei gázáremelés – fejti ki a kétgyermekes, feleségével és szüleivel együtt lakó Kész Attila salánki kisvállalkozó. – Az elmúlt fűtési idényben három gázkonvektorral fűtöttünk (van egy negyedik konvektorunk is, de azt csak ritkán kapcsoltuk be), havonta 700-800, volt, hogy 900 köbméter gázt használtunk el, aminek az ára az új díjszabás szerint 6480 hrivnya lenne. Így hát az áremelkedés miatt átváltottunk a fával való fűtésre. Vásároltam egy Viadrosz márkájú, jó hatásfokú, gazdaságos, cseh gyártmányú, fatüzelésű kazánt, beszereztem a radiátorokat, s természetesen vettem 28 méter fát – 12 ezer hrivnyát kellett fizetnem érte –, ami remélhetőleg elég lesz az egész fűtési idényre…
Mit lehet még mindehhez hozzáfűzni? Annak idején megannyi kárpátaljai lakos is jelentős összegeket fizetett a földgáz bevezetéséért, hogy kényelmes gázfűtést biztosítson a maga számára. Nem kevesen a kályhájukat, a csempespórjukat is elbontották, vagy „csak” évek óta nem tisztíttatták ki azokat, valamint a kéményeiket. Az elképesztő gázáremelés miatt viszont most sokan vagy nem is tudják, miként húzzák ki a fűtési idényt, vagy kénytelenek rendbe szedetni kályháikat, kéményeiket, gázkonvektoraik birtokában is tűzifát kell vásárolniuk, ami szintén nem olcsó mulatság, pláne, hogy azt még fel is kell fűrészeltetni, sőt akár még fel is hasogattatni, ami újabb összegeket emel ki az árak égbe szökkenése által amúgy is egyre laposabbá váló zsebükből. Hiába, no, Ukrajnában cukor az élet, csak nyalni kell…

Lajos Mihály