Hódítanak a kézműves termékek

Kétféle, egymással ellentétes érzés kavarog az emberben akkor, amikor arról dönt, hogy a felkínált lehetőséggel élve csatlakozzon-e az OMÉK-ra (Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás) készülő kárpátaljai csapathoz, vagy mondjon le erről az utazásról.

Az egyiket a kishitűség táplálja: mi keresnivalónk van nekünk ott, ahol a milliókat érő mezőgazdasági gépek, modern feldolgozó berendezések árnyékában az itteni termelő még inkább érzi, hogy jelentősen elmaradt az európai élvonaltól, s hogy igencsak korlátozott lehetőségei miatt ez a helyzet valószínűleg még sokáig nem fog változni. A bátrabb énünk viszont azt sugallja, tessék megnézni, merre tart a világ, s ennek fényében dönteni a további lépésekről. Az élelmiszer alapanyagokat előállító hatalmas tortának, mely szelete az, amelyikből részesedni kívánunk. Mert a sok-sok termék láttán egyre inkább meggyőződésünkké válik az, hogy a lehetőség mindig adott, csak bölcsen kell élni vele.

A péntek hajnalban Henkel Zoltán modern mikrobuszánál gyülekező 21 fős csapat tagjainak többségét valószínűleg nem gyötörték ilyen érzések. Az elejtett szavakból arra következtethettünk, hogy a körünkben levő méhészek elsősorban arra kíváncsiak, hogy a termékválaszték-bővítés, illetve az állománymegóvás terén miben sikerült a legjobbaknak előrébb lépni, a fóliás zöldségtermesztők elsősorban azt a titkot szeretnék megfejteni, amivel a nagyok a termékek minősége, piacossága terén milyen kiválót produkáltak. A húsfeldolgozó szakma képviselői szintén arra készültek, hogy még több tapasztalatra tegyenek szert. Természetesen a szántóföldi növénytermesztők sem azért indultak útnak, hogy majd sóhajtozva álljanak meg valamelyik drága gépcsoda mellett. Hisz ők már a korábbi gépbemutatókból tudják, hogy mindig mutat valami újat a világ, amit aztán itthon a szerényebb lehetőségek mellett is tudnak majd kamatoztatni. Nem beszélve arról, hogy kerti kisgépekből is egyre bővül a választék, s ezek valóban jóval többet tudnak és megbízhatóbban működnek, mint korábbi társaik. Azzal is számolni kell, hogy a kárpátaljai vállalkozások élénkítését célzó programok révén már olyan gépek és berendezések beszerzésére is reális lehetőség nyílik, melyekre két évvel ezelőtt termelőink gondolni sem mertek volna.

Természetesen akadtak közöttünk szép számban olyanok is, akik abban a meggyőződésükben kívántak megerősödni, hogy jó úton járnak. Hogy a kárpátaljai kézműves termékek – a lekvárok, gyümölcslevek, sajtok, szárított gyümölcsök, az őrölt fűszerpaprikánk, a melegen sajtolt napraforgóolajunk van olyan minőségű, hogy nem csupán itthon népszerű, de megállja a versenyt a legjobbak körében is. Hogy az igényesen elkészített fajátékaink, csuhéból, gyékényből font ajándék- és használati tárgyaink, féldrágakövekből készült ékszereink elnyerik a vásárra kilátogatók tetszését.

Ilyenkor lehet meggyőződni arról, hogy boraink, pálinkáink szintén versenyképesek.

Voltaképpen tehát ezeknek az érzéseknek és reményeknek a megerősítéséről szólt a kárpátaljaiak számára ez a rövid hét.

Semmi kétség, szükségük van termelőinknek a pozitív benyomásokra. És természetesen ránk fér a tanulás is. Egyetemi szinten kellene például oktatni, ahogy már a vásár bejáratánál kedvesen lerohanja a látogatót a csíki sört reklámozók lelkes csapata. Ámul és bámul az emberfia, amikor azt tapasztalja, hogy erdélyi testvéreink hányféle házikerti és erdei gyümölcsből tudnak lekvárt, bort, pálinkát készíteni, s azt ízlésesen becsomagolva a pultra tenni.

Számunkra a legnagyobb megerősítés mégiscsak az, hogy a natúr, kézműves termékek az egész Kárpát-medencében egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ezek jelentős részét pedig házi körülmények között, nem túl nagy befektetéssel is el lehet készíteni. Az egészséges életmód egyre inkább teret nyer, annak betartását mind több háztartási gép könnyíti meg. És ne csupán a turmixgépek, gyümölcsfacsarók, elektromos kenyérsütők egyre bővülő választékára tessék gondolni. Beszerezhető már olyan elektromos minimalom, amely tíz perc alatt őröl meg egy kilónyi búzát, kukoricát, tatárkát vagy éppen kölest. Tehát magunk készíthetünk teljes kiőrlésű lisztet például magas fehérje tartalmú durum búzából és süthetünk különböző magvak hozzáadásával finom kenyeret. Meggyőződhettünk arról is, hogy immáron se szeri, se száma az olyan teakeverékeknek, melyek egészségünk, egész napi frissességünk megőrzésében igen fontos szerepet játszanak.

Idén az OMÉK díszvendége Japán volt. Persze nem állhattuk meg, hogy meg ne kóstoljuk híres italukat, a szakit, amit ők inkább sörnek, az európai ízlés viszont – bár rizsből erjesztett italról van szó – inkább pálinkának értékel. A gond csak az – persze csak részünkről –, hogy a legerősebb szakinak is csupán 20 fok a szesztartalma.
Jó hír a szőlőtermesztőknek: egyre több európai cég kínál olyan vírusmentes szaporítóanyagok – főként világfajták, Cabernet Sauvignon, Merlot, Chardonney stb. – klónjait, amelyek ellenállóak a szőlő alapvető betegségeivel szemben.

Jelentem, van új a nap alatt: az egyik magyarországi vállalkozás sörből főzött szeszes italt ajánlott a látogatók figyelmébe. Mint a vállalat képviselői elmondták, ez az itóka régóta népszerű Európa nyugati felén, például Hollandiában. Az itallal való első ismerkedés után nem mernék rá mérget venni, hogy az lesz hamarosan nálunk is.

Kovács Elemér