Katasztrofális a kárpátaljai ökológiai helyzet
Hivatalos statisztikai adatok szerint az Ukrajnában felhalmozódott szemét mennyisége meghaladja a 30 millió tonnát. Abba már bele sem merünk gondolni, vajon mekkora a tényleges mennyiség. Külön probléma emellett a légszennyezettség kérdése, az ivóvízellátás helyzete pedig még ennél is ijesztőbb. A következő évtizedekben éppen a vízhiány lesz az okozója több millió ember áttelepülésének, ahogy a vízért és az élhető, tiszta környezetért folytatott háborúnak is.
Ukrajna hatalmas víztartaléka, amely az európai víztartalék 17 százalékát teszi ki, katasztrofálisan kevés az elegendő tiszta ivóvíz biztosításához. A problémát az elhasználódott, elavult víztisztító berendezések és a megrongálódott vízvezetékek okozzák. A 280 ezer kilométer hosszú szennyvízcsatorna- és vízvezeték-hálózat több mint 30 százaléka balesetveszélyes állapotban van. Az ország a járványok és a bélfertőzéses megbetegedések küszöbén áll.
Ezalól Kárpátalja sem kivétel. A víztisztítás és a víz minősége korántsem felel meg az előírt követelményeknek. Ungvár lakossága az érvényben lévő paraméterek szerint emberi fogyasztásra alkalmatlan vizet használ, melyet az illetékes szolgáltató ivóvíz minőségben szolgáltat, ennek következtében megnövekedett a vesebetegségek, mérgezések és egyéb kóros megbetegedések száma.
De mitől is javulna a kialakult helyzet, ha az illetékes szervek vezetői a sor fennálló probléma megoldása helyett saját gondjaikkal és anyagi helyzetük fellendítésével foglalkoznak az állam számlájára. Ennek friss példája a Kárpátaljai Közegészségügyi és Járványügyi Hivatalnál (a továbbiakban: köjál) az utóbbi években kialakult helyzet. A köjál módszeres leépítése az állami szolgálatok létrehozása révén a köjál vezetője, a hírhedt állami hivatalnok, Markovics irányításával akár helyes lépésnek is bizonyulhatna, ha a változtatás szakszerűen és nem önös anyagi érdekek figyelembevételével történne. A vezető beosztásban lévő Markovics a hatáskörét túllépő káderkérdésekben is döntött. Olyan személyeket nevezett ki irányító pozícióba megyeszerte, akiknek nincs és nem is lesz megfelelő végzettségük, s nem vettek részt semmilyen átképzésen, nem rendelkeznek megfelelő szakmai minősítéssel és tapasztalattal sem. Markovicsot úgy lekötötték a káderkérdések, hogy a város és a megye közegészségügyi jólétének helyzetével értelemszerűen nincs ideje foglalkozni.
Markovics 14 éves vezetői közegészségügyi beosztása ideje alatt eladta az állami struktúra tulajdonát képező gépkocsit, költségvetési pénzből vásárolt lakást, amelyet később privatizált és értékesített, megfeledkezve arról, hogy az elvileg szolgálati lakásnak minősül. Emellett többször is eladta a köjálhoz tartozó földterületet. A járási struktúrák vezetőire nyomást gyakorolt, ami állandó bevételi forrást jelentett számára. A városi köjál részére felépített kétemeletes épületet egyszerűen lerombolták, ellenben felépült saját lakóháza Ungvár egyik új negyedében.
Mire is számíthat a vidék a közegészségügy terén egy ilyen szégyentelen és intrikus vezetővel az élen? Talán egy új bélrendszeri járvány kitörésére, amellyel szemben a megyei közegészségügyi hivatal képtelen felvenni a harcot.
A kormányszerveknek el kellene gondolkodniuk azon, hogyan tarthatnak felelős pozícióban olyan személyeket, akik az intézmény és a közegészség jóléte helyett csak saját meggazdagodásukra gondolnak.
Az ua-reporter.com nyomán