Néhány fontos cikkely a nyelvtörvényből, amelyek érintik mindennapjainkat
Talán hasznos lehet, ha a nyelvtörvénnyel kapcsolatban összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat. Annál is inkább, mivel annak egyes passzusai a magyar nyelv használatának lehetőségét nagymértékben kiszélesítik. A törvény adta jogokkal azonban minden esetben az állampolgár élhet, s ha anyanyelvünket meg kívánjuk őrizni, akkor élnünk is kell e jogokkal. A teljesség igénye nélkül néhány közérdeklődésre is számot tartó rendelkezést emeltünk csak ki.
Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény 7. cikkelyének 2. pontja értelmében, Ukrajnában a nyelvtörvény hatálya kiterjed a magyar nyelvre.
A törvény 7. cikkelyének 3./1 bekezdése szerint a nyelvtörvényt a magyar nyelvre minden olyan adminisztratív-territoriális egységben alkalmazni kell, ahol a magyar nyelvű lakosság (nyelvi csoport) az összlakosság 10, vagy több százalékát képezi.
Ugyanezen cikkely 2. bekezdése szerint egyes esetekben, a helyi tanácsok döntése alapján a nyelvtörvény akkor is alkalmazható, ha ez az arány nem éri el a 10%-ot.
A törvény 7. cikkelyének 4. pontja értelmében a nyelvi csoportok létszámát az összukrajnai népszámlálás nyelvi összetételről szóló adatai alapján állapítják meg.
A törvény 7. cikkelyének 7. pontja szerint, minden olyan területen belül, ahol a 7/3. c. értelmében a magyar nyelv regionális nyelvnek számít, a nyelvtörvény alkalmazása minden helyhatalmi, önkormányzati és társadalmi szervezet és szerv részére kötelező.
A törvény 11. cikkelyének 1. pontja szerint a helyi önkormányzati szervek munkájában, ügyvitelében és dokumentációjában alkalmazható a regionális nyelv.
Ugyanezen cikkely 2. pontja szerint az állami és helyi önkormányzathoz fordulók részére az állam garantálja a regionális nyelv használatának jogát, s a tisztségviselők alkalmazásánál ezt a követelményt figyelembe veszik. A 3. pont szerint a tisztségviselők kötelesek tudni a regionális nyelvet. A hivatalokhoz regionális nyelven is lehet beadványt benyújtani, s arra regionális nyelven fognak válaszolni. (Azóta az önkormányzati törvénybe a tisztségviselők munkára történő felvételével kapcsolatban már bevezették a regionális nyelv tudásának követelményét.)
A törvény 11. cikkelyének 6. pontja szerint a helyi önkormányzati szervek és társadalmi szervezetek megnevezése, bélyegzője, pecsétje, fejléces lapja a helyi tanács döntése alapján kétnyelvű lehet. (A helyi tanácsnak ez esetben mérlegelési jogköre van.)
A törvény 13. cikkelyének 1. pontja szerint az érintett személy írásos kérelme alapján a személyi igazolványt, születési, házassági, halotti anyakönyvi kivonatot, munkakönyvet, katonakönyvet, bizonyítványt, diplomát stb. az államnyelven és egy regionális nyelven (pl. magyarul) (tehát két nyelven) állítják ki.
A törvény 13. cikkelyének 2. pontja szerint a regionális (pl. magyar) nyelven oktató oktatási intézményekben tanulók részére azok, vagy kiskorúak esetén azok szülei írásos folyamodványa alapján kétnyelvű bizonyítványt (diplomát) adnak ki. (Ezt a tanintézménynek kell megrendelnie, eleve kétnyelvű dokumentumot igényelve a szülők kérésére hivatkozva.)
A törvény 20. cikkelyének 2. pontja szerint a magyar nyelven való oktatást-képzést az állam garantálja.
Ugyanezen cikkely 3. pontja szerint kötelező az állampolgárok nyelvi igényének felmérése az oktatásban, a diákok vagy (kiskorúak esetén) azok szüleinek kérvénye alapján.
A törvény 20. cikkelyének 7. pontja szerint az államnyelven felül legalább egy regionális nyelv oktatását minden oktatási intézményben biztosítani kell.
Ugyanezen cikkely 8. pontja szerint a magyar nyelven oktató intézményekben az ukrán nyelv és irodalom tantárgyakat kivéve minden tantárgyat magyar nyelven kell oktatni.
A törvény 20. cikkelyének 9. pontja szerint a független teszteléshez – igény szerint – regionális nyelven készült teszteket használnak.
A törvény 27. cikkelyének 1. pontja szerint a földrajzi megnevezéseket, települések, állomások, utcák stb. nevét az államnyelv mellett az adott regionális nyelven is fel kell tüntetni.
Ugyanezen cikkely 2. pontja szerint az ukrán megnevezések regionális nyelven történő feltüntetésekor az adott regionális nyelv hagyományai szerint kell eljárni.
A törvény 28. cikkelyének 3. pontja szerint az állampolgárok nevét regionális nyelven e nyelv hagyományai (szabályai) szerint kell feltüntetni (pl. a személyi igazolványban).
Ugyanezen cikkely 4. pontja szerint a név feltüntetéséhez a hivatalos dokumentumokban a tulajdonos előzetes beleegyezése szükséges.
A törvény 31. cikkelyének 1. pontja szerint a törvény végrehajtásáért a Miniszteri Kabinet és a helyi önkormányzati szervek és azok végrehajtó egységei a felelősek.
A törvényt 2012. július 3-án írta alá az államelnök és 2012. augusztus 10-én lépett hatályba.
A X. rész (záró-rendelkezések) 3. pontja szerint minden törvényt csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben nem mond ellent a nyelvtörvénynek.
Ugyanezen rész 4. pontja kötelezi a Miniszteri Kabinetet, hogy három hónapos határidőn belül hozzák összhangba jogszabályaikat e törvénnyel (1. bekezdés) és informálják a lakosságot, valamint a helyi önkormányzati szerveket a nyelvtörvénnyel kapcsolatos jogaikról és kötelességeikről (2. bekezdés).
Ugyanezen pont 4. bekezdése a speciális központi végrehajtó hivatal statisztikai részlegét (Derzskomsztat), illetve annak alegységeit megbízza azzal, hogy három hónapos határidőn belül (2012. november 10-ig) lássák el a helyi tanácsokat az egyes adminisztratív egységek nyelvi összetételéről szóló információval az összukrajnai népszámlálás eredményei alapján.
Azóta a többi törvény szükséges módosítása megtörtént. Az Ukrajnai Statisztikai Hivatal, a törvény előírásainak megfelelően 2012. augusztus 22-én közzétette Ukrajna valamennyi településének anyanyelv szerinti összetételét százalékarányosan, a 2001. május 12-i állapot szerint, ami a database.ukrcensus.gov.ua honlapon megtekinthető. A több mint 10%-ban magyar anyanyelvű településeket a mellékelt táblázatban közöljük. Ezzel eldőlt az is, hogy mely településeken, járásokban, megyékben és milyen regionális nyelveket kell bevezetni. A helyi tanácsoknak a törvény bevezetését illetően a több mint 10%-ban magyar anyanyelvű közigazgatási egységekben mérlegelési jogkörük nincs, a törvényt kötelesek végrehajtani. Amennyiben ezt nem teszik, törvényt sértenek.
Gulácsy Géza
A magyar anyanyelvűek aránya a 2001-es népszámlálási adatok alapján |
|
Kárpátalja | 12,65% |
Beregszász | 54,84% |
Beregszászi járás | 80,23% |
Bátyú | 64,64% |
Bótrágy | 77,75% |
Nagybereg | 87,44% |
Badaló | 98,19% |
Vári | 98,09% |
Borzsova | 95,07% |
Nagybégány | 90,82% |
Halábor | 98,14% |
Gut | 95,79% |
Gát | 92,54% |
Mezőgecse | 88,64% |
Nagybakta | 31,23% |
Tiszacsoma | 87,99% |
Kígyós | 86,93% |
Déda | 83,41% |
Beregsom | 77,01% |
Bene | 90,63% |
Zápszony | 94,27% |
Makkosjánosi | 91,18% |
Mezőkaszony | 96,11% |
Macsola | 80,15% |
Asztély | 87,3% |
Nagymuzsaly | 82,31% |
Beregújfalu | 82,19% |
Sárosoroszi | 95,08% |
Csonkapapi | 98,11% |
Rafajnaújfalu | 96,41% |
Nagybakos | 27,7% |
Csetfalva | 97,35% |
Nagyszőlősi járás | 26,3% |
Nagyszőlős | 13,54% |
Tiszaújlak | 81,47% |
Nagypalád | 97,06% |
Verbőc | 94,65% |
Nevetlenfalu | 90,28% |
Mátyfalva | 49,64% |
Tiszaújhely | 68,47% |
Tiszakeresztúr | 38,06% |
Péterfalva | 96,95% |
Tekeháza | 32,55% |
Fancsika | 18,41% |
Csepe | 42,71% |
Feketeardó | 32,75% |
Szőlősgyula | 96,06% |
Salánk | 89,61% |
Munkácsi járás | 13,83% |
Dercen | 97,82% |
Izsnyéte | 63,4% |
Fornos | 97,04 |
Pósaháza | 13,6 |
Beregrákos | 23,69 |
Szernye | 91,7 |
Csongor | 97,7 |
Ungvári járás | 36,52 |
Nagygejőc | 85,68 |
Nagydobrony | 97,73 |
Gálocs | 80,8 |
Palágykomoróc | 89,07 |
Császlóc | 49,88 |
Kisdobrony | 87,48 |
Tiszaágtelek | 98,39 |
Tiszaásvány | 94,77 |
Rát | 80,68 |
Szalóka | 63,87 |
Tiszasalamon | 59,91 |
Szürte | 79,71 |
Téglás | 82,94 |
Ungtarnóc | 53,13 |
Helmec | 51,05 |
Homok | 26,75 |
Cservona | 13,46 |
Eszeny | 97,56 |
Csap | 41,52 |
Técső | 22,62 |
Aknaszlatina | 24,3 |
Visk | 45,26 |
Gyertyánliget | 14,33 |
A törvény végrehajtása a tanács döntésétől függ, pl.: | |
Ungvár | 7,03% |
Munkács | 9,64% |