Nem írták alá a társulási megállapodást

December 19-én került sor Kijevben az Európai Unió és Ukrajna közötti éves csúcstalálkozóra, amelynek egyebek mellett azt is meg kellett mutatnia, valójában milyen hatással van a Timosenko-ügy a felek viszonyára, vajon az ellenzék vezérének elítélése ellenére is „szalonképes” maradt-e Ukrajna Európában.

A csúcstalálkozón a felek véglegesítették az EU–Ukrajna társulási megállapodás szövegét, ugyanakkor Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke jelezte, mindez egyelőre nem jelenti azt, hogy a kö­zeljövőben hatályba is lép az egyezmény. Az Európai Unió és Ukrajna immár ötödik éve tárgyal egymással a közösség és az egykori szovjet utódállam viszonyának alapelveit lefektető dokumentumról. Az új uniós partnerségi rendszerben a társulási megállapodás tartalmazná az úgynevezett „mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást” is, amely magas rangú tanácsi diplomaták szerint elsősorban Ukrajnának lenne fontos.

Európa tanácsi források már előre jelezték, hogy a szöveg véglegesítésén nem mennek majd túl a felek Kijevben, az EU tehát igyekezett úgy tudomására adni a Timosenko-ügy miatti nemtetszését az ukrán félnek, hogy egyben a csatlakozás reményét is megőrizze számára. Herman Van Rompuy a csúcstalálkozó utáni sajtótájékoztatón kijelentette, „szeretnénk lépéseket tenni a megállapodás aláírása és ratifikálása felé, de ez majd a politikai körülményektől függ”.

Ugyanakkor a bruxinfo.hu megfogalmazása szerint „nehéz látni, hogy az EU hogyan is gondolkozik Ukrajnáról”. Mint elemzésében a portál rámutat, egyrészt mindkét Ukrajnába látogató uniós vezető méltatta az ukrán erőfeszítéseket, amelyekkel Kijev állítólagosan bizonyította európai elkötelezettségét, másrészt Herman Van Rompuy keményen, és a hasonló csúcstalálkozók utáni korábbi nyilatkozatokat tekintve meglepően hosszasan beszélt a negatívumokról. Az Európai Tanács elnöke úgy fogalmazott, hogy Julija Timosenko a legeklatánsabb példa arra, hogy „komoly kockázata van Ukrajnában annak, hogy az igazságszolgáltatás politikailag motivált”. José Manuel Barroso bizottsági elnök pedig szelektívnek nevezte az ukrán igazságszolgáltatást. Mindketten úgy vélték, hogy kulcsfontosságú lenne a kijevi igazságügyi rendszer modernizálása, a média szabad és független működésének megteremtése is.

Ukrajna európai jövője kapcsán „lakmuszpapírt jelenthetnek majd a 2012-es parlamenti választások” – jelentette ki Herman Van Rompuy, részint arra utalva, hogy a voksolás a nemzetközi előírásoknak megfelelően zajlik-e majd le, másrészt pedig arra célozva, hogy azon indulhat-e majd a jelenleg még börtönben ülő Julija Timosenko. Ugyanakkor Timosenkót ennek kapcsán nem nevezik nevükön az uniós vezetők. Herman Van Rompuy csak annyit mondott: „a választásokon egyenlő esélyt kell biztosítani minden jelöltnek, és azt is garantálni kell, hogy mindenki élhessen a részvételi jogával”.

A találkozót értékelve Viktor Janukovics államfő kijelentette, Ukrajna elégedett annak eredményeivel, s az ukrán sajtó egy része is pozitívan értékelte a csúcsot. A Kommerszant – Ukraina például azt írta, hogy a találkozó sikeresnek mondható, hiszen „Kijev a lehető legtöbbet érte el a jelenlegi helyzetben”. Ugyanakkor a német és az osztrák sajtó másnapi beszámolói efféle címekkel jelentek meg: „Az EU fagyasztja az Ukrajnához fűződő viszony elmélyítésének folyamatát”, „Brüsszel hátat fordít Kijevnek”, „A Timosenko-ügy kérdésessé teszi a társulási megállapodás jövőjét”.

Volodimir Litvin, a Legfelsőbb Tanács elnöke minap az Interfax-Ukraina hírügynökségnek nyilatkozva egyértelműen fogalmazott e tárgyban: „Mindenki számára végérvényesen nyilvánvaló lett, hogy az Európai Unióhoz fűződő kapcsolataink formalizálása terén semmiféle előrehaladás nem lesz a választások végéig” (Ukrajna Legfelsőbb Tanácsába 2012 októberében választunk képviselőket – a szerk.).

(szcs/bruxinfo.hu/korrespondent.net)

Kárpátalja