Rablánc a politika fegyvere

A demokratikus értékeire oly büszke Európában úgy vezetik rabláncon a politikai ellenfeleket, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Már szemünk sem rebben, amikor egykor a hatalom csúcsán álló embereket ítélnek sokéves börtönbüntetésre, államfőket, miniszterelnököket, pártvezéreket vonnak felelősségre.

Nem venném a bátorságot ahhoz, hogy megítéljem: ki közülük a valódi bűnös és ki a politikai áldozat. Mert a politika boszorkánykonyhájában mindenki bepiszkolódhat. Elvesztettük már azt az illúziónkat, hogy az őszintének hangzó szavak mögött tisztesség, a pozitívnak tűnő tettek mögött igazságszeretet rejlik.

Mintha már a politikában is a pénz mozgatna mindent. Megnyerhetne-e például az Egyesült Államokban vagy akár Franciaországban egy elnökválasztást valaki, ha nem állna a tőke mögötte. Kicsiben mi is megéljük, milyen előnyre tehet szert egy politikai párt magyar tőkés érdekcsoportok hathatós támogatásával. És mit veszíthet, ha ezt a támogatást nélkülöznie kell. Európának ebben a szerencsétlenebb felében csak mosolygunk azon a svéd politikuson, aki sírva kér bocsánatot a tévé képernyője előtt ülőktől amiatt, hogy szerény ajándékot fogadott el egy gyárlátogatáson.

Nem is az a legnagyobb baj, hogy forog a pénz a politika körül. S nem is az, hogy felelősségre vonják azt, aki lebukik. A legnagyobb baj az, amikor a felelősségre vonás kizárólag a győztesek döntésétől függ, attól, politikai ellenfeleik közül, éppen kit akarnak félreállítani. Hogy ne Magyarországról beszéljünk, tekintsünk Ukrajnára.

A csinos és népszerű Julia Timosenko miniszterelnökként sok mindent megengedhetett magának. Annak a lehetősége sem zárható ki, hogy vétett a törvényesség ellen. Nem véletlen, hogy „gázhercegnőnek” becézték. Sok kétségünk nem lehet, utódai sem makulátlanul tiszta eszközökkel élnek. Timosenkót azonban el akarták távolítani az útból, és ehhez nem a politikai érvelést tekintették a legegyszerűbb eszköznek, hanem a zárkát. Úgy mutogatták a You Tube-n a súlyos gerincbántalmakkal ágyán szenvedő és a felvétel ellen tiltakozó politikust, mintha csak egy Való Világ műsor alanya lenne.

A csaknem 200 millió dollárnyi kártérítés megfizetésén kívül hétévi börtönre ítélték a narancsos forradalom szellemi vezetőjét azzal a váddal, hogy Ukrajna számára előnytelen gázszerződést kötött Oroszországgal. Tekintsünk most el attól, hogy volt idő, amikor Timosenkót tekintették a Nyugat, Janukovics elnököt pedig Moszkva emberének. A pálfordulás oly természetes ma már a nagypolitikában, hogy ezen fennakadni sem érdemes. Azon inkább, miért éri meg Janukovicsnak, hogy az Európai Unióba igyekvő Ukrajna pozícióit ezzel a politikai leszámolással megterhelje. Nyugati politikusok ugyanis szelektív igazságszolgáltatásról beszélnek, s az ukrán EU-társulási szerződés aláírását is Timoseno sorsától tették függővé.

A bebörtönzött politikus népszerűsége a legutóbbi közvélemény-kutatások alapján minden téren kedvezőbb, mint Viktor Janukovics elnöké, s ma az ellenzék is népszerűbb, mint a kormánypárt. Úgy látszik, a demokrácia megcsúfolása Ukrajnában sem kifizetődő.

Forrás: ukrajna.vilagszinvonal.hu