Sorsdöntő választások világszerte

A választások éve az idei. Elnökválasztást tartanak a nagyhatalmaknál, az Egyesült Államokban és Oroszországban, illetve Kínában is megkezdődik a hatalomváltás folyamata. Tavasszal pedig eldől, hogy Nicolas Sarkozy marad-e a francia elnöki székben. De sorsdöntő az év a határon túli magyarság szempontjából is, hiszen kiderül, mekkora képviseletük lesz a romániai, szlovákiai, szerbiai és ukrajnai parlamentben az adott ország törvényhozásában.

Novemberig kell várni, hogy kiderüljön, Barack Obama marad-e az Egyesült Államok elnöke. Annyi bizonyos, hogy az amerikai bel- és külpolitikát az idei évben az elnökválasztás határozza majd meg. Obama újraválasztási esélyei kapcsán sok a kérdőjel, annak ellenére, hogy a hivatalban lévő elnök hagyományosan helyzeti előnyből indul. A Fehér Házra reflektorfény irányul akkor is, ha az elnök éppen nem korteskedik, az amerikai elnök nagy valószínűséggel bekerül az esti híradókba.

Ha a puszta számokat nézzük, akkor az első afrikai-amerikai elnöknek nem igazán jók az esélyei. Hasonlóan rossz gazdasági mutatók mellett a múlt században csak Franklin D. Rooseveltet választották újjá. A magas munkanélküliségi mutató az egyik legrosszabb ómen, 7,4 százalék fölötti adatok mellett biztos bukást jósolnak az elemzők (jelenleg 8,6). Obama stratégái az idei évre javuló gazdasági tendenciákat remélnek. Baljós jel, hogy az elnök támogatottsága nem éri el az ötven százalékot, ha fölötte lenne, a feje sem fájna. A Real Clear Politics több felmérés alapján átlagolt adatai szerint ha most lenne az elnökválasztás, bármely republikánus jelölt jobban szerepelne, mint Obama (44,3 százalékot kapna az elnök 43 százalékával szemben).

Ha az ellenfelek tekintünk, azt gondolhatjuk, a demokrata elnöknek nincs oka az aggodalomra. A republikánus mezőny kiábrándító, igazi nagyágyú nem indult harcba Obama ellenében. Még a legesélyesebbnek tartott Mitt Romney személyét is rengeteg kétség övezi. Igaz, kevésbé megosztónak tartják, mint a Fehér Ház jelenlegi lakóját, akit a konzervatív véleményformálók sikeresen állítanak be „balos” elnöknek, noha régóta a Bill Clintonnál bevált kottából, a republikánus térfélen játszik.

Sok múlik azon, sikerül-e feleleveníteni a 2008-as év optimizmusát és lendületét, noha „a remény és változás” akkori ígéreteiből keveset sikerült teljesíteni. Sikerül-e mozgósítani mindazokat a társadalmi csoportokat – a fiatalokat, a függetleneket, a latinókat, az afrikai amerikaiakat -, amelyek négy éve Obamába helyezték minden reményüket. A külpolitika idén is marginális szerepet játszik majd, de Bush háborúinak lezárása, Bin Laden likvidálása mindenképpen Obama javára billenti a mérleget.

Putyinnak nincs ellenfele

Vlagyimir Putyin sok mindenben tévedhet, abban azonban minden bizonnyal igaza van: nincs szüksége választási csalásokra ahhoz, hogy a márciusi elnökválasztáson győzelmet arasson. Ez még akkor is igaz, ha a többtízezres tüntetések azt tükrözik: sok embernek elege van abból, hogy a legfőbb vezetők egymás közötti alkuja jelölje ki a győztes személyét és helyét a hierarchiában.

Ez sem változtat azonban azon a tényen, hogy a közvélemény-kutatások még mindig rendre Putyin előnyét mutatják ki. Bár az egyes felmérések között igen nagyok a különbségek, és ez hitelességüket megkérdőjelezi, abban nagyjából azonosak, hogy Putyin előnye valamennyiüknél tetemes. Senki nincs abban a helyzetben, hogy akár csak megszorongassa. Így aztán az előre kidolgozott forgatókönyv megvalósításának egyelőre semmi akadályát nem látni: a mai kormányfő beül az elnöki székbe, Medvegyev elnök pedig az elnökséget a kormányfőségre cseréli.

Ellentétben Oroszországgal, Kínában nem helyet cserél az államfő és a miniszterelnök, hanem mindketten átadják a hatalmat. Méghozzá kényszer és erőszak nélkül. Az bizonyos, hogy Hu Csin-tao (Hu Jintao) államfő és Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök távozik, a kérdés csak az, mennyi ideig kell várni a teljes hatalomátadásra. A folyamat már idén megkezdődik: várhatóan Hszi Csin-ping átveszi a pártfőtitkári posztot Hu Csin-taotól. Ki Ko-csiang (Li Keqiang) miniszterelnök-helyettes pedig a kormányfői posztra. Hszit keményvonalasabbnak, Lit inkább technokratának tartják. Az 1953-ban, Pekingben született Hszi Csin-ping még egyetemi tanulmányai előtt belépett a Kínai Kommunista Pártba, majd számos jelentős poszton bizonyította hűségét. Sanghaj párttitkáraként már jelentős befolyással rendelkezett, az út innen a felső pártvezetésbe vezetett. Megfigyelők azt sem tartják kizártnak, hogy az idei tajvani, majd az amerikai elnökválasztás is hatással lehet a legfőbb kínai méltóság kiválasztására, és még az is megtörténhet, hogy a két jelölt helyet cserél. Ismerve a kínai viszonyokat, és a jó előre kidolgozott forgatókönyvhez való ragaszkodást, ez azonban nem tűnik valószínűnek.

Sarkozy aggodalma

Hatalmas izgalmak előzik meg a francia elnökválasztást. Már az április 22-én megrendezendő első fordulóban sok minden eldőlhet. Például az, valóban bejut-e a két héttel később megrendezendő második fordulóba a két favorit, Nicolas Sarkozy köztársasági elnök és a szocialisták jelöltje, Francois Hollande. Elemzők egyetértenek abban, hogy a baloldali pártnak rég volt ennyire esélyes, és persze tekintélyes jelöltje. Az első forduló azonban azért mindig nehéz akadály, mert számos baloldali jelölt indul, akik értékes százalékokat vesznek el a szocialisták jelöltjétől. Ebből a szempontból azonban idén Sarkozynek sem lesz túl könnyű dolga, mert a jobboldalon is többen jelezték indulásukat. Például Dominique De Villepin volt miniszterelnök, akinek be nem vallott célja éppen az, hogy az első fordulóban minél jobban megkeserítse régi riválisa, Sarkozy sorsát. A papírforma szerint azonban Sarkozy-Hollande párviadal lesz a második fordulóban, melynek végkimenetele egyelőre megjósolhatatlan.

Visszaesnek a magyar pártok?

Romániában 2012-ben novemberben összevontan kerül sor a helyhatósági és parlamenti választásokra. A román politikai erőviszonyok nagyvonalakban változatlanok az elmúlt két évben. Vezet, de egyre csökkenő előnnyel a közös szövetségbe tömörült ellenzék, a szociáldemokrata és a liberális párt. Basescu formációja, a néppárti PDL támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt a drasztikus válságintézkedések következtében. Az RMDSZ népszerűségét és választási esélyeit a visszavágott bérek és megemelt adók mellett Tőkés László frissen bejegyzett, „igazi” magyar néppártja árnyékolja. (Az RMDSZ is kezdettől az EPP tagja.) Korábban a sajtó arról cikkezett, hogy a romániai magyar politikai alakulatok között az önkormányzati választások jelenthetik az erőfelmérést, s az ott kapott voksok alapján ülhetnének le tárgyalni az őszi parlamenti választásokon való közös részvétel feltételeiről. Az új helyzetnek nem örülnek az RMDSZ ellenfelei, de az RMDSZ-nek sem különösebben előnyös a helyzet, így szinte bizonyosan helyet kell adnia listáján a Tőkés jelölteknek is, ha nem kívánja kockáztatni a magyar parlamenti képviseletet. Bár eredeti szándék szerint a választási törvényt is módosítani szerette volna minden román párt, de mivel az RMDSZ-nek és a PDL-nek nem sikerült közös nevezőre jutniuk, hatályban marad a 2008-ban elfogadott, a választás során kaotikusnak és rossznak bizonyuló, Basescu által „kierőszakolt” jogszabály.

Sorsdöntő év elé néz Szerbia. És nemcsak azért, mert márciusban végre eldőlhet, kap-e tagjelölti státuszt az ország. Az Európai Unió állam- és kormányfőinek döntése komoly hatással lehet mind a májusban megrendezendő parlamenti, mind az év végi elnökválasztásra. Ha ugyanis Belgrád egy lépéssel közelebb kerülhet az Európai Unió kapujához, az komoly fegyvertény lenne a jelenlegi kormánypártok, a Boris Tadic fémjelezte Demokrata Párt és a szocialisták számára. A felmérések szerint fej-fej mellett haladnak a demokraták és a nacionalista, Tomislav Nikolic-vezette Szerb Haladó Párt (SNS). Ez a politikai erő a Szerb Radikális Pártból (SRS) vált ki 2008-ban. Bár nem annyira radikális, mint Vojislav Seselj pártja, közismerten nacionalista nézeteket hangoztat. Ugyancsak Tadic és Nikolic között dőlhet el a szerb elnöki poszt.

Nagy meglepetés nem várható a március 10-én sorra kerülő szlovák parlamenti választáson, hiszen régóta nyilvánvalónak tűnik a Smer győzelme. A kérdés tulajdonképpen csak az, egyedül is képes lesz-e kormányt alakítani Robert Fico pártja, vagy koalíciós partnerre lesz utalva. Az Iveta Radicová kormányában is szóhoz jutó kereszténydemokraták állítólag már egyezkednek Ficóékkal. Kérdéses a magyar pártok szereplése. A legutóbbi felmérés decemberben közepén készült a pártpreferenciákról. A Focus iroda felmérése szerint Bugár Béla pártja, a Híd 8,3 százalékkal bejuthat a törvényhozásba, az MKP azonban kívül rekedhet, hiszen mindössze 2,8 százalékra számíthat.

Ukrajnában október végén, a tavaly késő ősszel módosított választási törvény alapján választanak új parlamentet. Az új szabályozás alapján, azaz öt százalékos választási küszöbbel és vegyes választási rendszerben, jelen állás szerint csupán négy párt kerülne be a rádába. Bár jelenleg vezet, Viktor Janukovics államfő helyzetén ronthat, hogy az Európai Unió december 19-én nem támogatta Ukrajna társulási egyezményét a Timosenko-ügy miatt. A kárpátaljai magyarság szempontjából az elsődleges kérdés az, sikerül-e visszaszereznie a 2006-ban elveszített parlamenti mandátumát. Ez mindaddig nem lehetséges, míg a két magyar formáció, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség egymás ellen indítja jelöltjeit. Nem valószínű, hogy néhány hónap alatt bármelyik is képes lenne olyan többségre szert tenni, amely esélyessé tenné a mandátum megszerzésére.

A regionális választásokon a az Orbán-kormány által elutasított UMDSZ szerepelt jobban. Megegyezésre, közös jelölt indítására nem látszik esély, mert Budapest kizárólag a KMKSZ-t támogatja. A mandátum visszaszerzését az is nehezíti, hogy a Kárpátalján lévő hat választókörzet egyikében sem alkot többséget a magyarság.

Chávez megint hosszabbítana

Újraválasztására készül 2012-ben Hugo Chávez is. Az 57 éves, 1999 óta hivatalban lévő venezuelai elnök újabb hat éves terminusra hivatalban akar maradni, noha tavaly rákkal operálták, s azóta is kezelik. A populista Chávez kis pártok választási koalíciójára támaszkodva bízik a sikerben, annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok megerősödtek, s várhatóan közös jelöltet állítanak ellene a 2012. október 7-i elnökválasztáson. A közvéleménykutatások szerint a venezuelai elnök akár 60 százalékos támogatottságra is számíthat, noha nem tudni, egészségi állapota megengedi-e majd, hogy teljes erőbedobással kampányoljon. Segítheti az elnököt, hogy a venezuelai gazdaság kifelé tart a recesszióból a Wall Street Journal szerint, Ugyanakkor magas az infláció és elszabadult a bűnözés. Chávez az év végén új szociális programokat hirdetett, egyebek mellett nyugdíjemelést, és a legszegényebb családok gyerekeinek támogatására havi 100 dolláros készpénzsegélyt ígért.

Júliusban választanak a mexikóiak is, még nem tudni, hogy a hat év után leköszönő Felipe Calderón elnöknek ki lesz az utóda. Csak az biztos, hogy a következő elnök előtt álló legfontosabb kihívás is a véres drogháború elleni küzdelem, a biztonság helyreállítása lesz. Calderón a hadsereget vetette be a drogmaffia ellen, de a vérontást nem sikerült megállítani. A mexikói elnöki posztra a fő esélyesnek a hetven évig egyeduralkodó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) jelöltjét, Enrique Pena-Nietót tartják, noha a jóképű, 45 éves politikus már számos kínos bakit vétett. Az egykori kormányzó párt 2000-ben került ki a hatalomból, s idén visszatérésben bízik. A mexikói alkotmány nem teszi lehetővé a hivatalban lévő elnök újraindulását, s a Nemzeti Akció Párt 20 százalékkal marad le a PRI mögött a népszerűségi listán, s így nem jók az esélyeik a hatalom megtartására.

Barabás Péter, Elekes Éva, Gál Mária, Rónay Tamás /

Forrás: nepszava.hu