Ukrajna továbbra is az atomerőművekre alapoz
A japán Fukusima-1 atomerőműben a közelmúltbeli földrengés nyomán bekövetkezett baleset hatására Európában komolyan fontolóra vették, hogy változásokra van szükség az atomenergia hasznosítása terén. Fukusima ugyanis bebizonyította, hogy még a technológiailag fejlett társadalmakban is, ahol pedig mind a lakosság, mind az állam viszonylag jól fel van készülve a természeti katasztrófákra, nagyon nehéz ismét megfékezni az ellenőrzés alól kiszabaduló atomenergiát.
A döntés gyorsan megszületett. Az Európai Bizottság azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy hosszú távon mondjanak le az atomenergia békés célú hasznosításáról. A kezdeményezést azonnal felkarolta Németország, amelynek kormánya késznek mutatkozik máris bezárni a legrégebbi atomerőműveket, s nem hosszabbítaná meg a többi működési idejét sem. Svájc ugyancsak leállította reaktorai felújítását és az újak megépítését. A többi uniós ország is kilátásba helyezte, hogy áttekinti idevágó elképzeléseit.
Ukrajna azonban, a Nyugattal ellentétben, semmi effélére nem készül. Sőt, 2030-ra a tervek szerint kis híján megháromszoroznák az országban működő reaktorok számát, és saját tárolót is építenének a radioaktív hulladékoknak. Az elkövetkező 20 esztendőben 24 új atomreaktort építenének a már működő 15 mellé, amelyek így is az ország energiaszükségletének 47 százalékát adják. Ezen kívül úgy határoztak, hogy 20 évvel meghosszabbítják a rivnei atomerőmű két reaktorának működési idejét, amelyeket eredetileg tavaly és idén kellett volna leállítani. Hasonlóan járnának el a tervek szerint jövőre a zaporizzsjei atomerőmű reaktoraival.
Lapértesülések szerint a kutatók már most keresik a leendő atomerőművek számára a legmegfelelőbb helyeket. Az egyik a Korreszpondent hetilap információi szerint a Cserkasszi megyei Csihirin mellett épülhet meg.
A hatóságok azzal magyarázzák az atomenergetika fejlesztésének szükségességét, hogy a nukleáris erőművek adják az ország villamosenergia-szükségletének közel a felét (47%), méghozzá olcsón, míg az alternatív energiaforrások igen drágák. Ugyanakkor szemléletes példa, hogy Ukrajna az elkövetkező 10 esztendőben mintegy 10 milliárd dollárt tervez költeni közvetlenül az atomenergetika fejlesztésére, míg arra a projektre, amely egy atomerőmű teljesítményével vetekedő szélturbina telepek létesítését tenné lehetővé a Krímen, nem jut több 4 milliárd dollárnál.
A természetvédők ráadásul azt állítják, hogy az atomenergia állítólagos olcsósága a számokkal való manipuláció eredménye, valójában drága „játékszerekről” van szó. Az atomenergia pártolói szerint a hőerőművek majd hatvan kopijkáért értékesítenek egyetlen kilowatt elektromos energiát, míg az atomerőművek 18-ért, ráadásul a környezetet sem szennyezik annyira. De a tetszetős számok mögött több milliárd dolláros befektetések húzódnak meg. A hatóságok elhallgatják azokat a kiadásokat, amelyek nélkül az atomerőművek nem lehetnének biztonságosak, arról a töméntelen pénzről nem is szólva, amibe a csernobili baleset következményeinek elhárítása került.
Ma még csak megbecsülni sem vállalkozik senki, mibe került Ukrajnának a csernobili katasztrófa. Csupán az idei költségvetésben 11 millió hrivnyát különítettek el a Csernobil Alap számára, több mint hatmillió hrivnyát a balesetelhárítók, az úgynevezett „likvidátorok” onkológiai ellátására, s 20 milliót az egészségre káros „uránlétesítmények” rendbehozatalára. További 240 millió hrivnya megy el idén a reaktorok és nukleáris létesítmények biztonságos működésének szavatolására és védelmére. Ehhez a tekintélyes összeghez hozzá kell még adni azt a 800 millió hrivnyát, amelyet Ukrajna fizet évente Oroszországnak a nukleáris hulladéka tárolásáért és feldolgozásáért.
De ami talán még ennél is fontosabb: Ukrajnának azután is fizetnie kell majd ezért az „olcsó” villamos energiáért, hogy az atomerőművek megszűnnek termelni, mivel egy atomerőművet gyakorlatilag nem lehet felszámolni. Ukrajnában az atomerőművek nem fizetnek járulékot a bezárásuk utáni fenntartásuk fedezésére, ezért ezek a kiadások ugyancsak ránk, adófizetőkre hárulnak majd.
Ahhoz, hogy megszabaduljunk az atomerőművektől vagy legalábbis megelőzzük az újabbak építését, elegendő elkezdeni takarékoskodni az energiával, mutatnak rá a környezetvédők és a szakemberek. Ha sikerülne érzékelhetően visszafogni a belső fogyasztást, az szinte automatikusan visszavetné az atomenergia iránti igényt. Viszonyaink közepette ekkora megtakarítást elérni persze nem egyszerű, de még mindig jobb, mint állandó félelemben élni, egyre azt várva, mikor ismétlődik meg a csernobili borzalom.