Ukrán egészségügy: klinikai eset

A szakértelem hiánya, a megvesztegetés és a reformok elmaradása az ágazatban oda vezetett, hogy az ország lakosságának már közel 90 százaléka nem bízik a honi egészségügyben. És nemcsak a bizalom hiányáról van szó, hiszen az emberek megbetegszenek és meghalnak. Az ukrán egészségügy helyzetéről a Korreszpondent hetilap készített körképet.

Az 1. Számú Kijevi Városi Kórház belgyógyászati osztályán nagy a zsúfoltság. A betegek régi ágyakon, ággyá alakítható karosszékeken, sőt kempingágyakon is fekszenek itt. Körülöttük csomóba gyűrt ruha, ételeket, orvosságokat tartalmazó csomagok hevernek mindenfelé. „Nyina, egyetlen szabad hely maradt a folyosón, hozza a felvett beteget” – szólítja meg kollégáját az egyik ápolónő.

Az 52 éves Anatolijt, aki fővárosi lakos, pneumóniával kezelik itt. A Korreszpondentnek a kórházi ellátás színvonalára vonatkozó kérdésére csak a fejét rázza: „Jó, ha az ember túléli az ilyen kezelést.” A páciens elpanaszolja, hogy napközben a folyosón szünet nélkül járnak fel-alá az emberek, és állandóan huzat van.

Az állami kórházakban nemcsak a hely hiányzik a páciensek gyógyításához, de a pénz is. Így az egy beteg gyógykezelésére a költségvetésből kiutalt összeg Ukrajnában évi 1000 hrivnyát, avagy 125 dollárt tesz ki. A Világbank adatai szerint ugyanez a kiadási tétel Lengyelországban 900, Észtországban 987, Görögországban 2800, Finnországban 4300 dollár.

A betegek étkeztetésére eleve filléreket irányoznak elő – napi 4-5 hrivnyát. Ljudmilla, az egyik luhanszki kórház ápolónője többször is megfigyelte, hogy a kórházi konyha szakácsai nem a legfrissebb élelmiszerekből főznek, hanem azokból, amelyek rendszerint olcsóbbak. De nem is az étel a legfontosabb: szavai szerint a szükséges gyógyszerek 90 százalékát, s még az injekciós tűket és a kötszert is a saját pénzükön vásárolják meg a páciensek.

És ez még nem minden, a betegnek a kórházi dolgozókkal is meg kell küzdenie. Az odesszai Sznyizsannát például, aki veseelégtelenségben szenved, orvosa beutalta a kórházba dialízisre. Ám a lánynak nem adatott meg, hogy idejében elvégezzék a kezelést, mivel az ápolónő nem ért rá, éppen a pudli kutyáját nyírta az elvben steril helyiségben…

Okszana egy egész hónapot töltött a horlivkai kórház szürke, málló vakolatú, egyetlen halovány villanykörtével megvilágított kórtermében. Mindezen idő alatt magas volt a láza, s az orvosok egyre csak késlekedtek a diagnózis felállításával. Végül, amikor a beteg már hitelt felvéve több ezer hrivnyát költött különböző gyógyszerekre, az orvosok közölték, hogy közönséges bélfertőzése volt. „Mostantól be nem teszem a lábam állami klinikára” – jelentette ki a horlivkai lakos.

Őszinte kifakadása akár nemzeti jelszóvá is válhatna. A szociológiai és marketingvizsgálatokat végző IFAK Institut ukrajnai részlegének felmérése szerint a honi egészségügyi rendszerrel a megkérdezettek 87 százaléka elégedetlen. Ennél rosszabb értékelést csak a rendőrség és a parlament kapott a lakosságtól.

Az egészségügyből való kiábrándulás fő okai az elavult eszközök használata – minden négy megkérdezettből három így vélekedik –, valamint – a kutatásban részt vevők majdnem fele szerint – az orvosok gyenge szakmai felkészültsége.

Ráadásul az utóbbi néhány évben megduplázódott azoknak a száma, akik nincsenek elragadtatva az állami egészségügytől. Pillanatnyilag minden száz ukrán közül mindössze egyetlenegy hajlandó kijelenteni, hogy száz százalékig elégedett a fehérköpenyes emberek tevékenységével.

Az egészségügyi bizalmi válságot tovább mélyítette a korrupció terjedése az orvosok körében, valamint a rég aktuálissá vált ágazati reform halogatása – állítják a szakértők. Szerintük az állami klinikák orvosainak a pácienseiktől kapott átlagos „jutalma” elérte a 200-250 hrivnyát, ami gyakorlatilag megfelel a privát egészségügyi intézmények díjszabásának.

Azonban a páciensek bizalmatlansága csupán az egyik tünete az állami egészségügyet sújtó betegség kórképének. Így a csecsemőhalandóság szintjét tekintve, amely az egészségügyben uralkodó állapotok objektív mutatójának számít bármely országban, Ukrajna az utolsók között tanyázik Európában: a WHO 2011-es jelentésében szereplő adatok szerint a Dnyeper partján minden ezer újszülött közül 10 meghal. Ez a mutató csupán Oroszországban, Bulgáriában, Romániában, Albániában és Moldovában rosszabb.

Az általános nemzetek közötti egészségügyi rangsorban, a Bloomberg által összeállított The World’s Healthiest Countries 2012-ben, Ukrajna a 99. helyre került a vizsgált 145 ország között. Összehasonlításképpen: a volt szovjet tagköztársaságok közül Észtország az 57., Grúzia a 77., Üzbegisztán pedig a 85.

Ukrajna azért kullog az utolsók között a különböző rangsorokban, mert az állam máig szovjet megközelítést alkalmaz az egészségügy finanszírozásában, ami piaci viszonyok között nem működik – állítja Dmitro Serembej, a páciensek jogainak védelmével foglalkozó nemzetközi közösség, a WorldCAB konzultációs tanácsának ukrajnai képviselője. Véleménye szerint az egészségügy az egyetlen ágazat az országban, amelyet mostanáig elkerültek az átfogó reformok.