A csempészalagút-fúrás nem büntetendő?

A bizonyára sokak számára megdöbbentő hírt minden internetes portál közölte: a Szlovákiába vezető csempészalagút ügyében senki sem kerül börtönbe.

Az Ungvári Városi-Járási Bíróság szeptember 30-án hozott ítéletet a Males testvérek, Vaszil és Mihajlo több mint egy évig húzódó perében. A két vádlottra a taláros testület végül felfüggesztett büntetéseket szabott ki, így az ítélethirdetés után szabadon távozhattak a tárgyalóteremből.

Az utolsó bírósági ülés nem tartott sokkal tovább egy óránál. A beszámolók szerint a tárgyalás során mindkét vádlott tagadta, hogy köze lett volna az alagútépítéshez, s az azon át folyó csempészéshez. Azt állították a bíróság előtt, hogy ők csupán felügyeltek a házra, amelyben később a hatóságok felfedezték az alagutat. Az épület a testvérek elmondása szerint megboldogult nénikéjük tulajdona volt – írja a mukachevo.net.

A bíróság mindazonáltal bűnösnek mondta ki a két vádlottat, s az egyiket három év szabadságvesztésre, a másikat ugyanennyi ideig tartó börtönre ítélte. Ugyanakkor az ítélet végrehajtását mindkét esetben két év próbaidőre felfüggesztette a bíró, így a vádlottaknak egy percet sem kellett rács mögött tölteniük, amint véget ért a tárgyalás, szabadon távozhattak a teremből.

Pedig az olvasók emlékezhetnek rá, hogy az eset 2012 nyarán még országos botrányokon edződött közvéleményünkben is nagy felháborodást keltett. Mint arról a Kárpátalja.ma is beszámolt, a mintegy 700 méter hosszú, 90 cm átmérőjű, korszerű technológiával, szakszerűen megépített alagút körülbelül fél kilométernyire nyúlt át ukrán területről Szlovákiába. Az alagutat Ungvár egyik elit negyedéből vájták, egy olyan utcából, ahol jobbára az SZBU egykori és jelenlegi munkatársai élnek. Nem véletlen, hogy a kárpátaljai sajtó és közvélemény egy időben „SZBU-s odúként” emlegette a csempészalagutat. A tiltott árut az alagutat álcázó földalatti garázsból indították útjára egy olyan épületből, melyhez a telket az SZBU főosztálya eredetileg saját munkatársának utalta ki. A szállítmányokat a bányákban használt elektromos meghajtású szerelvény hozta-vitte, melynek 16 kocsija volt.

Az illegális létesítményt a szlovákok fedezték fel a határ túloldalán, ahol egy cég telephelyén álló raktárépületek alól nyílt a vájat ottani bejárata. A hatóságok 13 ezer karton cigarettát találtak odalent, s mindjárt bejelentették, hogy a cigaretta Ukrajnából érkezett az alagúton át. Ők segítettek ukrajnai kollégáiknak is megtalálni az itteni bejáratot, miután azoknak ez sehogyan sem akart sikerülni. Az „odúban” ukrán oldalon némi kokaint találtak és öt afgán illegális bevándorló útlevele is előkerült, ami éppen elegendő volt ahhoz, hogy érzékeltesse, milyen „széleskörű” lehetett az alagút felhasználása.

A csempészek pimasz vakmerőségén túl a közvéleményt és a sajtót kezdettől elsősorban az izgatta, ki állhatott az ügy hátterében. Szakértők és laikusok egybehangzó véleménye szerint ugyanis a hatóságok – beleértve a titkosszolgálatokat is – tudomása, sőt áldása, támogatása nélkül lehetetlen lett volna megvalósítani és működtetni egy ekkora vállalkozást. Közvetve ugyancsak a tisztázatlan háttérre utalt, hogy az illetékesek mindvégig meglehetősen szűkszavúan tájékoztattak az esetről, s végül sem a megvalósítók, tehát az alagút kivitelezői, sem az „ötletgazdák” és a „láthatatlanságot” garantáló „mentorok” nem kerültek elő.

A nyomozóhatóságok végül csak a már említett testvérpárt fogták el tavaly augusztusban a Krímen, akik saját állításuk szerint csupán a kutyákat etetni jártak oda, de öt hónappal később őket is szabadlábra helyezték, méghozzá óvadék kiszabása nélkül. Látszólag senki sem gondolhatta komolyan, hogy az egész nemzetközi affért két ungvári kisvállalkozó nyakába varrhatják, az ügyet mégis páratlanul rövid idő, fél év alatt átadták a bíróságnak, ahol aztán a per során még annak a tisztázása is komoly fejtörést okozott a beszámolók szerint, hogy valójában kinek a tulajdona volt az alagutat elfedni hivatott ingatlan.

A Kárpátaljai Megyei Ügyészség tájékoztatása szerint, melyet a zakarpattya.net.ua portál ismertet, a bíróság végül bűnösnek mondta ki a Malis testvéreket előre megfontolt szándékkal elkövetett önkényes területfoglalásban, törvénytelenül előállított dohányáru más, ismeretlen személyekkel bűnszövetkezetben elkövetett, értékesítési céllal történő beszerzésében, ugyanezen céllal való megőrzésében, szállításában valamint értékesítésében. Mihajlót ezen kívül kábítószer nem kereskedelmi céllal történő birtoklásában is bűnösnek találták.

Az esetről közölt internetes beszámolókhoz fűzött olvasói kommentárok egyértelműek. Az polgárok szinte egybehangzóan közönséges bűnbakoknak tekintik az elítélteket, s hiányolják az ügy tényleges felelőseinek megnevezését. A viszonylag enyhe ítéletekből sokan arra következtetnek, hogy az eljárás során – az engedély nélküli területfoglalást és a csempészést leszámítva – gyakorlatilag semmit sem tudtak rábizonyítani a vádlottakra, főleg az alagút megépítésében való közreműködést nem. Mások szerint az efféle ítéletek csak arra jók, hogy aláássák az igazságszolgáltatásba vetett hitet, a rendvédelmi szervek tekintélyét.

A sok ironikus megjegyzés közül, melyekkel a polgárok az ítéletet fogadták, zárásként annak az olvasónak a sorai kívánkoznak ide, aki azt írja, most már érti, miért ilyen divatos téma az új ungvári temető kialakítása a határ közelében: „Minden sír potenciális alagúttá válhat, és így nincs semmiféle büntetés a határnak csempészés céljából, tiltott helyen történő átlépéséért! Bravó, bíróság! Bravó ukrán Themis!”.

Gyanítható, hogy a nyomozóhatóságok vizsgálata még nem zárult le az alagútügyben. Az sem kizárt, hogy a két vádlottnak az eljárási rend miatt kellett a nyomozás befejezése előtt bíróság elé állnia. Jó volna azért, ha az illetékesek vennék a fáradtságot, s tájékoztatnák a közvéleményt a dolgok állásáról, hogy legalább a halovány remény tovább élhessen bennünk, polgárokban, miszerint az igazi bűnösök előbb utóbb elnyerik méltó büntetésüket. Különben mindazok után, amit az elmúlt két évtizedben átéltünk, miért hinnénk még el, hogy az állam képes fenntartani a rendet és a törvényességet a saját területén?