A demokrácia és védelmezői

Aligha akad ember e honban, aki ne hallott volna már a demokrácia legújabb megcsúfolásáról Ukrajnában.

A Kárpátalja.Ma is beszámolt arról, hogy Ukrajna Legfelsőbb Adminisztratív Bírósága (VASZU) múlt pénteken érvénytelenítette a parlamenti választások eredményeit a 11. számú vinnicai és a 71. számú, Huszt központú egyéni választókerületekben, ahol Olekszandr Dombrovszkijt és Pavlo Balogát választották meg parlamenti képviselőknek tavaly októberben. A bíróság ezenkívül kötelezte a Központi Választási Bizottságot, hogy írjon ki új választásokat a két szóban forgó választókerületben.

Pavlo Baloga választási győzelmének története jól ismert. Az Egységes Centrum (JeC) vezérének öccse Sztepan Derkaccsal, a Régiók Pártja (PR) jelöltjével szemben szerezte meg a győzelmet választókerületében, de hiába kapta meg a szavazatok többségét, a választási bizottságban még hetekig folyt a küzdelem, s kis híja volt, hogy bírósági döntésekkel nem semmisítették meg több szavazókörzet eredményét, ami Derkacs győzelmét jelentette volna.

Hasonlóan viharos körülmények között jutott mandátumhoz Dombrovszkij, a Vinnyica megyei exkormányzó is, akiről úgy tartják, hogy a milliárdos üzletember s volt gazdasági miniszter, Petro Porosenko környezetéhez tartozik. Igaz, ő egy ellenzéki jelölttel szemben tudott győzni.

A lényeg, hogy mindketten bejutottak a Legfelsőbb Tanácsba független képviselőkként, a Központi Választási Bizottság erre vonatkozó döntése jogerőre emelkedett, a honatyák letették a képviselői esküt. Ekkor azonban furcsa dolgok történtek. Pavlo Baloga már az első ülésnapon belépett a Régiók Pártja frakciójába – ami itthon sokakat felháborított, hiszen Balogáék és pártjuk, a JeC a választási kampány idején még az ellenzék felé kacsingattak –, majd egy nappal később váratlanul ki is lépett a frakcióból. Dombrovszkij ugyancsak távol maradt a Régiók Pártjától, amely megpróbált minden független képviselőt frakciójába tömöríteni, hogy megszerezze a parlamenti többséget. A lényeg, hogy sem ő, sem Pavlo Baloga nem szavazott a PR mellett a parlamentben. Nem kizárt, hogy ez végzetes hibának bizonyult.

Amikor decemberben Pavlo Baloga belépett a PR-frakcióba, a sajtóban olyasféle találgatások láttak napvilágot, miszerint a hatalompárthoz való csatlakozás lehetett az ára annak, hogy megtarthassa képviselői mandátumát a viharos választási kampány után. Valahogy úgy, ahogyan ez a Tabalovok esetében is történhetett a média szerint. Ismeretes, hogy az egyesült ellenzék színeiben mandátumhoz jutott apa és fia később nem voltak hajlandók belépni pártjuk frakciójába, s függetlenekként azóta is a hatalompárttal szavaznak a törvényhozásban. Bár ezeket a feltételezéseket egyetlen esetben sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, tény azonban, hogy megcáfolni sem. Sőt, az, hogy az ellenzéknek a mai napig nem sikerült elérnie, hogy megfosszák mandátumuktól Tabalovékat, két „áruló” képviselőjüket, miközben Balogával és Dombrovszkijjal ilyen gyorsan „elbántak”, inkább közvetetten alátámasztani látszik a gyanút.

A VASZU döntése nagy felháborodást váltott ki az ellenzék részéről, különösen a Viktor Balogához közel álló sajtó háborgott erősen. Kétségtelen, hogy van is miért, hiszen az még Ukrajnában is először fordul elő, hogy parlamenti képviselőket fosszanak meg mandátumuktól bírósági döntéssel, ráadásul úgy, hogy utólag semmisnek mondják ki a választások eredményét a körzetükben, amikor már minden erre vonatkozó törvényi határidő hónapok óta lejárt. Igaza van Viktor Balogának, aki Facebook-oldalán ezt írja: „Ezért a választások ebben az országban tisztán formalitássá váltak, mert a képviselőket már a bíróságokon is »ki lehet nevezni«”.

Ha a két honatyát valóban sikerül megfosztani a mandátumától, ha az ügynek nem lesz semmilyen következménye azokra nézvést, akik megsértették a törvényt, az az eddigieknél is mélyebbre taszíthatja Ukrajnát, hiszen hasonló eljárásra még Afrikában sem igen van példa. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ami történt, az nem előzmények nélkül való. Dombrovszkij és Baloga esete nem egy hibátlanul működő európai parlamentáris demokrácia szabályait rúgta most fel. Ne feledjük, hogy amikor a 2004-es elnökválasztás idején a demokrácia lábbal tiprása a független Ukrajnában addig soha nem látott méreteket öltött, a lakosság az utcákra vonult, s győzött a narancsos forradalom. Csakhogy a hatalomra jutott ellenzék nem tudott érvényt szerezni a jognak. A demokrácia továbbra is csak mellőzött idea maradt, így hiába módosítgatták többször is a választási törvényt, s vezettek be különféle egyéb szabályokat, a következő választásokon is rendre az „adminreszursz”, a pénz és a befolyás győzött.

Ne feledjük, hogy a mai politikusi gárda gerincét ugyanazok az emberek alkotják, akik miatt meg kellett ismételni a 2004-es elnökválasztás második fordulóját, majd kis túlzással „végigturpiskodták” az azóta eltelt 8-9 évet, hiszen az Európai Unió még egyetlen ukrajnai választásra sem mondta azt, hogy megütötte volna az ottani mércét. A mai ellenzék vezetői többségükben azok közül valók, akiknek 2005-től lehetőséget adott a történelem arra, hogy Ukrajnát a demokrácia útjára tereljék. Közéjük tartozik a most az öccsét védő Viktor Baloga csakúgy, mint Arszenyij Jacenyuk, az egyesült ellenzék egyik vezéralakja, aki támogatásáról biztosította a mandátumuk elvesztésére ítélt független képviselőket.

A népet sem lehet leváltani, vagyis jobbára ugyanazokat kellene meggyőznie igazáról Viktor Balogának vagy az ellenzéknek, akiket az elmúlt egynéhány választás alkalmával. Az emberek látszólag oktondik, mert újra és újra bedőlnek a politikusi trükköknek. Csakhogy elkeseredettek is. Hiába ígértek nekik számtalanszor tejjel-mézzel folyó Kánaánt, a dolog vége mindig ugyanaz lett: nem változott az életük.

A rendre botrányoktól hangos választások meggyőzték őket, hogy az aktuális ellenzék semmiben sem különbözik a hatalomtól. Ez a legeltökéltebbeket is képes kiábrándítani, közömbössé tenni a politika iránt. Így azután, bár mindig lesznek, akiket a politikusoknak sikerül „meggyőzni”, a számuk egyre csökken, az ingerküszöbük pedig mind magasabb lesz. A Majdan népét ma már nehéz volna az utcára csábítani egy olyan botránnyal, amilyen a 2004-es volt. Ehhez képest pedig a két „mezei” képviselő mostani problémái olyan úri huncutságok, amelyek végképp csak keveseket érdekelnek. A politikusok bizonyos értelemben magukra maradtak.

Ebben a küzdelemben, amelyet ma ukrajnai politikának neveznek, többé sem az igazságosság, sem a jog betűje nem számít, egyedül a nyers erő dönt el mindent, az erő, amely jelenleg a Régiók Pártja és szövetségeseik oldalán áll. Nem is változhat a helyzet mindaddig, amíg legalább a felek egyike el nem tökéli magát, hogy kivétel nélkül minden szabályt betart, s ellenfeleit is a szabályos küzdelemre kényszeríti.