A hatalom új taktikája

Az utóbbi napok sajtójából kitűnik, senkit sem lepett meg különösebben, hogy a beregszászi polgármester-választás a hatalompárt által támogatott jelölt győzelmét hozta.

A történtek hátterében még holmi törvényszerűség is felsejlik, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt hétvégén Beregszász mellett számos további ukrajnai településen is időközi polgármester-választást rendeztek, s Kárpátalja mellett a Krímen, valamint Kijev, Mikolajiv, Luhanszk és Csernyivci megyékben vagy fél tucat esetben ugyancsak a hatalompárt jelöltjei kerültek ki győztesen a megmérettetésből. Vagyim Karaszjov, a Globális Stratégiák Intézetének igazgatója hétfőn a tyzhden.ua portálnak nyilatkozva egyenesen így fogalmazott:„törvényszerű, hogy az önkormányzati választások az ellenzék vereségét hozták”.

A szakértő a portálnak nyilatkozva ugyan nem tért ki külön a kárpátaljai helyzetre – az itteni állapotok specifikusan „magyar” vonatkozásairól amúgy sem sokat tudhat –, de elemzése e nélkül is figyelemre méltó, s ugyanolyan meggyőzően magyarázza az események alakulását a Vérke-parti városban, mint az ország más, talán fontosabb pontjain. Ráadásul véleménye szerint a hétvégén történtek bizonyos fokig előre meghatározzák az események várható alakulását az elkövetkező két-három esztendőben, amikor jelen helyzet szerint az új önkormányzatok mellett új törvényhozást és államfőt is választanunk kell majd. Érdemes tehát felidézni gondolatmenetét.

„Ez volt a bevezető bármilyen további választáshoz egészen 2015-ig – szögezte le bevezetésképpen. – Mert tegnap az ellenzék nem a Régiók Pártjával, hanem az adminreszursszal (adminisztratív forrás – a szerk.) szemben bukta el a választásokat. A 2015. évi választásokon az ellenzék a hatalommal, mint adminreszursszal kerül majd szembe. Vagyis nem olyan játékszabályok szerinti választások lesznek, ahol figyelembe vehetők a szociológiai felmérések már másfél évvel az elnökválasztás előtt.”

„Ezért az ellenzék csak ne nyugtatgassa magát Klicsko vagy más ellenzéki VIP-személyiség népszerűségi mutatóival. Mert az elnökválasztáson nem Janukoviccsal találják majd szemben magukat, hanem az államigazgatási gépezettel, erőforrásokkal („державно-адміністративним ресурсом” – a szerk.) és „elittel”, amelyet ma az ukrán államfő testesít meg” – mutatott rá a szakértő.

Szavai szerint, ha nem lettek volna a mostani helyhatósági választások: „ki kellett volna találni azokat, hogy szemléletesen bemutassák, miként fognak alakulni az események”. Rámutatott, hogy várhatóan nem úgy alakulnak majd a dolgok, mint 2010-ben. „Akkor az adminreszursz viszonylag semleges volt. Akkor az államot, mint hatalmi rendszert, közigazgatási és pénzügyi forrást kirekesztették a választásokból, és a választási küzdelem a politikai szereplők között folyt. Viszont 2015-ben erre az ellenzék, mint politikai szereplő és az államigazgatási és /vagy/ pénzügyi rendszer között kerül sor, amely politikai értelemben nem politikai játékos” – állítja Karaszjov.

„Ezért teljességgel törvényszerű, hogy az ellenzék elveszítette a polgármester-választásokat. Hiszen ők, akárcsak a rossz tábornokok, a régi háborúkra készülnek: a kétezres évek harcaira, miközben egy másféle küzdelemre kell számítani. Ennek megfelelően más stratégiát kell felépíteni” – mondja a szakember.

„Ahelyett, hogy az ukrán fővárosban polgármesternek jelölnék Vitalij Klicskót, mozgósítanák a kijevieket és készülnének az elnökválasztásra, ők azzal áltatják magukat, hogy jók a népszerűségi mutatóik, és könnyen legyőzik Janukovicsot” – mutatott rá Karaszjov.

Véleménye szerint, ha az ellenzék „reális” polgármester-jelöltet állítana, a hatalom egészen másként járna el: például bevetné az Alkotmánybíróságot. „Akkor természetesen a kijeviek zászlót bonthatnának, hogy kiálljanak választójoguk mellett. Függetlenül attól, hogy a hatalom ma a fővárosi adminisztráció vezetőjének kezében van, a polgármesternek módjában áll rendelkezni. Talán nem lehet befolyása a kijevi rendőrségre? Lehet. Talán elutasítanák Klicskót holmi tábornokok vagy ezredesek, ha kérne tőlük valamit, vagy rájuk ijesztene? Nem” – teszi hozzá Karaszjov.

„De ők már magasabbra törnek… Mintha az általános iskolások mindjárt egy felsőoktatási intézményt céloznának meg ahelyett, hogy előbb reális célkitűzésekkel és azok teljesítésével elvégeznék a gimnáziumot. Nem pedig New-Vaszjuki (utalás Ilf és Petrov Tizenkét szék című regényére – a szerk.) stílusú irreális, fantasztikus, kozmikus álmokat állítva maguk elé, amelyeket azután nem teljesítenek. Így a hatalom legyőzi őket, mint a gyerekeket” – figyelmeztet Vagyim Karaszjov.

Aki nyomon követte a vasárnapi szavazással lezárult beregszászi választási kampányt, az bizonyára egyetért az elemzővel. A dübörögve nyomuló és hengerlő adminreszursz, a kifejezéstelen, erőtlen és erősen megosztott ellenzék, melynek pártjai ráadásul a kampányhajrában szánalmasan egymásnak estek… A Karaszjov által említett jelek-tünetek nálunk is megmutatkoztak.

Az amúgy is gyászos ukrajnai helyzetet tovább rontja Kárpátalján, hogy az ellenzék a magyarellenesség tekintetében – néhány kivételtől eltekintve – példás egységet mutat. Miközben a magyar közalkalmazotti-gazdasági elit egy része szövetségre lépett a Régiók Pártjával, azok az ukrán erők, melyeknek elvben le kellene váltaniuk a jelenlegi hatalompártot, pillanatnyilag gyakorlatilag nem folytatnak párbeszédet a kárpátaljai magyarság képviselőivel, illetve nem tekintik egyenrangú tárgyalópartnereknek őket. Így -ahogy mondani szokták-, erre varrjunk gombot, ha tudunk.