A magyar állampolgárság felvétele nem kötelező

„A kárpátaljaiaknak már elege van abból, hogy második állampolgárságot kolduljanak Magyarországtól” – ezzel a meghökkentő címmel közölt cikket ma az ua-reporter.com portál.

A hangzatos kezdet után azonban kiderül, hogy az írás valójában nem vállalkozik többre, mint hogy ismertessen néhány kiragadott információt a Népszabadságnak az egyszerűsített honosítási eljárással foglalkozó március 7-i cikkéből.

A Népszabadság a birtokába került kormányzati összesítés alapján arról számol be, hogy több mint háromszázhatvanezer egyszerűsített honosítási kérelmet adtak be az elmúlt két évben, ezek közül valamivel több mint háromszázhúszezer személy esetében meg is adták a magyar állampolgárságot.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nemrég arról tájékoztatott, hogy a beadott kérelmeknek mindössze másfél százalékát utasították el. Ezek nagy többsége olyan ember, akiről kiderült, hogy nem beszél magyarul, s kevesen ugyan, de olyanok is vannak közöttük, akiket köz- vagy nemzetbiztonsági kockázat miatt utasítottak el – tudjuk meg. „Felelősségünk az, hogy ügynökök vagy szélsőséges őrültek ne kapjanak magyar állampolgárságot” – idézi a portál a magyar kormányfőhelyettest.

Ezenkívül azt is megtudjuk az írásból, hogy a külföldön leadott kérelmek közül a legtöbbet Romániában (125 ezer), illetve Szerbiában (39 ezer) és Ukrajnában (8 ezer) fogadták be a hivatalok.

Ezen a ponton az ua-repoter.com felhagy a Népszabadság írásának ismertetésével, s a cikk egy ingerült kifakadással ér véget: „Sok kárpátaljainak elege van ebből a dokumentumszaporításból. Meg annak sincs semmi értelme, hogy bizonygasd, milyen jól tudod a magyar nyelvet vagy Magyarország himnuszát. Ha egy kárpátaljai rendelkezik olyan dokumentumokkal, melyek összekötik őt Magyarországgal az Ukrajnával való újraegyesülés előttről, akkor meg kell, hogy kapja a magyar útlevelet mindenféle „bizonyítgatás” nélkül a nagykövetségen, ha pedig nem jár, akkor a dokumentumok befogadásakor egyszerűen meg kell, hogy mondják ezt neki…”.

Hogy a portál mire alapozza az utóbbi állítását, az nem derül ki, valószínű, hogy csak a sértett önérzet beszél a szerzőből – s talán azokból is, akik a szükséges dokumentumok birtokában, de a megfelelő ismeretek (magyar nyelv, Himnusz stb.) nélkül vágtak bele a magyar állampolgárság megszerzésébe. Biztos valami csúf magyar genetikai hiba, ha az ember évek múltán sem tudja megszokni ezt a szovjet hozzáállást ahhoz, ami „ingyen” van, mint adott esetben a magyar állampolgárság megszerzése az egyszerűsített honosítási eljárás keretében. A deficites szovjet időkben az élelmesek „majd csak jó lesz valamire” felkiáltással vásároltak fel mindent, ami az üzletek polcain megtalálható volt. A jelekből ítélve most a magyar állampolgárság jutott erre a sorsra egyesek szemében.

Tény, hogy a magyar állampolgárságra nemzetiségtől függetlenül bárki jogosult, akinek a felmenői egykor magyar állampolgárok voltak, ám a cikk téved azt állítva, hogy ez volna az egyetlen feltétel. Igenis elvárható a magyar nyelv ismerete attól, aki a magyar nemzethez kíván csatlakozni. A cikkírónak talán furcsán hangzik, de aki valóban a magyarsághoz való tartozását kívánja az állampolgárság révén megerősíteni, s nem kizárólag az EU-s útlevél megszerzésének tisztán gyakorlati szempontja vezérli, annak nem lehet idegen a magyar Himnusz, s nem tekintheti megalázónak, ha megkérdezik, hogy ismeri-e.

Valahogy úgy képzelem, hogy elsősorban nem azokat a kárpátaljaiakat várják a honosítást intéző hivatalnokok, akiket sem a magyar nyelv, sem a magyar Himnusz nem érdekel, s eleve megalázónak tartják az egész ügyintézést. A hivatalnokok tevékenységét jogszabályok irányítják, melyek között vélhetően nem szerepel, hogy kivételt kellene tenniük azokkal a kérelmezőkkel, akik még arra sem veszik a fáradtságot, hogy tisztelettel viszonyuljanak azon nemzet értékeihez (lásd: nyelv, Himnusz), amelyhez állítólag tartozni szeretnének.