Aki polgármester akar lenni…

A mezei polgár számára a választási kampányokban rendszerint az utolsó hét a legizgalmasabb, mert addigra a jelöltekről lekopnak a jólneveltség és az érdek diktálta visszafogottság utolsó foszlányai is, és leplezetlenül tárul elénk a valóság. 

E tekintetben a vasárnapi szavazással záruló beregszászi polgármester-választási kampány sem jelent kivételt.

Abba már volt időnk beletörődni, hogy a „magyarkérdést” újra kampánytémává tették a hatalompárti, névlegesen magyar jelölt és az ukrán nacionalista ellenzék, a Szvoboda részéről egyaránt. Most azonban annak lehetünk a tanúi, hogy a rájuk törő kampányzárási pánikban magán az ukrán táboron belül is egymásnak rontanak a jelöltek „miattunk”.

A csetepatéról leginkább onnan szerezhettünk tudomást mi, magyarok, hogy a Viktor Baloga pártjához, az Egységes Középhez (JeC) közel álló mukachevo.net portálon meglehetősen szokatlan írás jelent meg ma „Beregszászban a Szvoboda a magyar régiós jelöltet támogatta” címmel. A cikk azzal indít, hogy lefegyverző közvetlenséggel ismerteti a beregszászi erőviszonyokat, mondván „közismert”, hogy a két „fő jelölt” a választásokon Olga Bizilja és Babják Zoltán. „Babjákot »magyar« párt jelölte és a régiósok támogatják – írja a portál az ellenfélről. – Sőt mi több, ő a testvére Gajdos Istvánnak, az előző polgármesternek, aki jelenleg a PR parlamenti képviselője. Ami ezt a jelöltet illeti, elhangzottak vádak arról, hogy magyar állampolgársággal rendelkezik, ő hozakodott elő azzal az elgondolással, hogy nyomtassanak magyar nyelvű szavazólapokat”. A szerző láthatóan nem finomkodik, sorra Babják fejére olvassa a hagyományosnak mondható „magyar vádakat”, míg ellenzéki ellenfeléről csak annyit tudunk meg, hogy Olga Bizilja a JeC jelöltje.

„Bárki számára, aki legalább egy kicsit érdeklődik a politika iránt, érthető volt, hogy ki a fő ellenfele ebben a helyzetben a Szvobodának, amely erőteljesen ellenzi a kettős állampolgárságot és az arra irányuló kísérleteket, hogy regionális státust kapjon a magyar nyelv, Kijevben pedig a Régiók Pártjával küzd. Azonban múlt héten Beregszászban 10 ezer példányban terjesztették a «ВО «Свобода» – Закарпаття» lapot, melyben az egész kritika … Olga Bizilja ellen irányul! Ha ez valamely tetteinek vagy programjának a bírálata volna, az még bizonyos fokig érthető lenne. Azonban a Szvoboda lapjában Olga Bizilját ukránellenes tevékenységgel vádolják, a magyar regionális nyelvre való szavazással, azzal, hogy állítólag támogatta a szavazást Kárpát-Ukrajna méltatásának elítéléséről!”

A szerző érzékelhetően a cikk további részében sem tud magához térni a Szvoboda támadása okozta megdöbbenésből. „Senki sem számított ilyen tisztességtelen eljárásra a Szvoboda részéről ellenzéki körökben. Természetesen a felhozott tények nem felelnek meg a valóságnak. Hiszen éppen az Egységes Közép vezetői által képviselt álláspontnak köszönhető, hogy Kárpát-Ukrajna méltatása országos szintre emelkedett. Ami pedig Olga Bizilját illeti, minden évben ő a beregvidéki küldöttség vezetője a Vörös-mezői ünnepségeken”.

A cikk további, a Szvoboda és a JeC viszonyát, illetve a különböző választási taktikákat boncolgató része a magyar olvasót aligha érdekli, a lényeg különben is elhangzott. Bár a szerző érezhetően gondosan vigyázott rá, nehogy bármit is tagadjon, vagy elismerjen a Szvoboda vádjaiból, a szöveg hangneme önmagáért beszél: felháborítónak tartja a feltételezést, hogy a JeC beregszászi vezetőjének bármi köze lett volna a magyar nyelv regionális státusának megszavazásához, vagy hogy elítélte volna az ukrán nacionalisták március 16-i beregszászi randalírozását. Úgy hiszem, nekünk magyaroknak ezt a momentumot, ezt a kimondatlan elhatárolódást kell igen jól az eszünkbe vésni a szavazásra készülve, mert nem a kampányígéretek, hanem az efféle „gyakorlati” megnyilatkozások mutatják meg igazán, miként viszonyul Viktor Baloga pártja és annak polgármesterjelöltje a „magyar” kérdéshez.

Bizonyos jelekből ítélve a JeC jelöltjének egész kampányát ez a kétértelműség, ez a nehezen értelmezhető, a lényegét tekintve azonban mégsem magyarbarát retorika jellemzi. E gyanú alátámasztására azt az Olga Biziljával készült interjút hozhatjuk fel, amelyet a mukachevo.net tegnap közölt.

„– Véleménye szerint milyen lesz a részvétel ezeken a választásokon?” – teszi fel a kérdést egyebek mellett a riporter, mire Bizilja így felel: „– Valószínűleg nem túl magas. Nem titok, hogy jó néhány beregszászi elintézte magának a magyar állampolgárságot, ezért ők, mint törvénytisztelő polgárok, valószínűleg nem mennek el szavazni.”

Mint látható, a fogalmazás itt is meglehetősen homályos. Elsősorban az nem érthető, hogy a magyar állampolgárságnak egészen pontosan mi köze van az ukrán választójoghoz? E sorok szerzőjének ismeretei szerint az Alkotmány a polgár választójogát egyedül az ukrán állampolgárság meglététől, illetve a helyben lakástól teszi függővé. Ily módon azoknak a beregszásziaknak sem kell lemondaniuk a szavazati jogukról, akik esetleg valóban rendelkeznek magyar állampolgársággal az ukrán mellett. Közismert ráadásul, hogy az ukrán jog semmivel sem szankcionálja a kettős állampolgárságot, bár nem is ismeri el.

Olga Bizilja persze azt sem mondja, hogy az érintetteknek le kellene mondaniuk a voksolásról. Pontosabban érthetetlen, hogy valójában mit is akar mondani. Talán csak ironizál, amikor törvénytisztelő polgároknak nevezi a magyarokat? Sokadszor elolvasva a mondatot, viszont úgy tűnik, hogy sugall. Sugall, hogy az, aki azt hiszi, a jelölt szavai rá is vonatkoznak, kényelmetlenül érezze magát, bűntudata támadjon, esetleg, „a biztonság kedvéért” úgy határozzon, hogy nem megy el szavazni vasárnap. Hogy azután a távolmaradó magyar szavazók kinek a malmára hajtják a vizet, azt nem nehéz kitalálni. Olga Bizilja mindenesetre nagyon szeretne a város első ukrán polgármestere lenni.

Hogy valóban az lesz-e, az elsősorban rajtunk, magyar választókon múlik majd. Ha mi elegen megyünk el szavazni, azzal nemcsak a nekünk tetsző polgármestert juttathatjuk a város élére, de talán Olga Bizilját és pártját is meggyőzhetjük arról, hogy aki ezt a várost szándékozik irányítani, annak előbb meg kell tanulnia tisztelni a város máig legnagyobb nemzeti közösségét, a magyart. Reméljük hát, hogy közösségként is jól vizsgázunk vasárnap.