Élvezd a kolbászt, ne fanyalogj!

A hétvégén immár hetedik alkalommal megrendezett Mezőgecsei Nemzetközi Böllérversenyt utolérte a „nagyság” átka.

Vagyis a média nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja, de kutyából nem lesz szalonna, azaz akadt az újságírók között, aki nem állta meg, hogy ne kritizáljon. „Mondanivalónak” néha a szimpla fanyalgás is megteszi, mint például a zakarpattya.net.ua esetében.

A portál beszámolója azzal indít, hogy tavaly a mezőgecsei „nemzetközi böllérfesztivált” az év legjobb kulináris fesztjének kiáltották ki Kárpátalján, ezért idén fokozott várakozás előzte meg a rendezvényt. „Valószínűleg ezért döbbentette meg némileg a VII. feszt sok vendégét az idén első alkalommal bevezetett 5 hrivnyás belépő, a silány posztszovjet popzene, és főleg az átjárhatatlan sár, amelyet a Kárpátalja minden részéből, Ukrajnából és még külföldről is érkezett turisták a környező pocsolyákban igyekeztek lemosni a cipőjükről” – írja a szerző egyebek mellett.

A portál tudósítójának szemmel láthatóan a sok vér sem volt ínyére. „Gecsében sor került Kárpátalja legvéresebb és legdisznóbb fesztiváljára” – hirdette a cím, s a folytatás is hasonló volt: „A legérdekesebb cselekmény kora reggel kezdődött, amikor gyakorlatilag nem volt turista Gecsében. A tengernyi vér s az iszonyat, amely az élettel együtt szállt el a megölt állatok testéből, legfeljebb néhány újságírót érdekelt. A lustább sajtósok és a turisták valamivel később zárkóztak fel, amikor a csapatok már hozzáláttak a hasított sertéstestek feldolgozásához.”

A szerző ugyancsak felhánytorgatja, hogy a szervezőknek nem sikerült megszabadulniuk a mindenütt jelen lévő sasliksütőktől. Azt is megjegyzi, hogy „Tekintettel a feszt turisztikai irányultságára, az árak magasabbak voltak, mint a megszokottak”.

Sokan értetlenkedve olvasták a cikket azok közül, akik kint jártak a böllérversenyen. A cipője ugyan valóban minden vendégnek megszenvedte, hogy a hajnali fagy igen korán felengedett, alapvetően azonban mindenki jól érezte magát, aki ad arra, hogy mi kerül a gyomrába.

Eszembe jutottak az első böllérversenyek, amikor még csupán 3-4 csapat versengett a dicsőségért, s néha a versenyhez nélkülözhetetlen „alapanyag”, vagyis a disznó beszerzése is gondot okozott a lelkes, ám eszközökben nem bővelkedő szervezőknek. Kényelmesen elfértünk valamennyien – vendégek és versenyzők – a falu központjában. Fogyott a jó sültkolbász, a hurka, s mindenki meggyőződhetett róla, hogy a helyiek jóféle pálinkát tudnak főzni. A kulturális műsor csak a hab volt a tortán, hogy kitöltse az űrt a disznó feldolgozása, az ételek elkészítése és a zsűri eredményhirdetése között. Ezek egyszerű, de semmivel nem helyettesíthető élvezetek.

Nem csoda, hogy évről évre nőtt a versenyre benevező csapatok, de még inkább a disznóságokat imádó vendégek száma. Egyre többen figyeltek fel a kezdeményezésre, s ma már a helyi állami közigazgatás, vállalkozók és politikusok szinte kivétel nélkül támogatják azt. Hamar eljött a pillanat, amikor az utazásszervezők is felfedezték maguknak a rendezvényt, s a turistabuszok tucatjai özönlötték el a falut. Kijelenthetjük tehát, hogy a szervezők – a Mezőgecsei Hagyományőrzők és Falufejlesztők Egyesülete, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség –, akik a turizmusban, a falusi vendéglátás fejlesztésében látják a hátrányos helyzetű kistelepülés jövőjét (s ezért a böllérversenyen kívül szerveznek egyebek mellett lekvárfőző versenyt és motoros találkozót is), ezzel elérték a céljukat.

Idén óvatos becslések szerint is 3–5 ezer ember látogatott ki az eseményre, vagyis a verseny tömegrendezvénnyé nőtte ki magát, ami viszont mind a szervezést, mind a lebonyolítást, de még a rendezvény jellegét tekintve is egy más dimenziót jelent az eddigiekhez képest. Bizony, a helyi szervezőknek a saját érdekükben igen gyorsan meg kell tanulniuk, hogy a vendégek nem szeretnek bokáig sárban tapicskolni a világ legfinomabb kolbászáért sem, s hogy 3-4 disznóból viszonylag egyszerű jó kolbászt készíteni, de egészen más ötezer embert jóllakatni úgy, hogy visszavágyjanak. Talán azt sem ártana megfontolniuk a gecseieknek, hogy érdemes-e besorolniuk program és kínálat tekintetében a megye többi nagy fesztiválja közé, avagy inkább az egyediségre, a hagyományteremtésre és -őrzésre célszerű helyezni a hangsúlyt.

A böllérverseny azonban az óhatatlan „gyermekbetegségek” ellenére sikeres, akkor hát miért a fanyalgás? – kérdezheti az olvasó. A magyarázat nem túl bonyolult. Aki ismeri a kárpátaljai „nagy” fesztiválokat, az tapasztalhatta, hogy a szervezési elv ilyenkor a következő: minél több, annál jobb, a rendszer – és néha a minőség is – másodlagos. Így fordulhat elő, hogy némelyik borfesztiválunkon több a sör, mint a szőlőből nyert nedű, hogy saslik nélkül tán még egy vegetáriánus fesztivált sem lehetne megrendezni, arról pedig szó sem lehet, hogy a szuvenír- és bóvliárusokat kitiltsák. A vándorkereskedőkhöz hasonlóan „működnek” a politikusok is: ha egy rendezvény elérte a népszerűség egy bizonyos szintjét, kötelezőnek tartják a megjelenést, rosszabb esetben – mármint a vendégek szempontjából – még beszédet is mondanak. Utolérte ez a sors a gecsei böllérversenyt is, ahol az utóbbi években már menetrendszerűen vizitelnek helyi politikusok, idén pedig állítólag egy parlamenti képviselő is megjelent.

Mindezt a zakarpattya.net.ua helyszíni tudósítójának is tudnia kell, hiszen nyilván évről évre számos hasonló rendezvényről számol be. Ha most mégis fanyalog, annak bizonyára oka van. Mifelénk a sajtó jellemzően nem tud elszakadni a politikától. Így ha tudjuk, hogy a politikusok közül kik támogatták az adott rendezvényt, s kik maradtak távol, bátran megjósolhatjuk, mely sajtótermékek fogják azt később felmagasztalni, s melyek maradnak közömbösek, vagy fanyalognak, mint esetünkben a zakarpattya.net.ua.