Hezitáló képviselők

Készek-e a kárpátaljai képviselők az „önfeloszlatásra”, vagyis a Legfelsőbb Tanács feloszlatására? – teszi fel a kérdést a Karpatnews ungvári hírportál az ICTV országos tévécsatorna hírműsorának minapi tudósítása alapján született írásában.

Választ ugyan nem kapunk a kérdésre, arra azonban mindenképpen alkalmas a cikk, hogy rávilágítson a parlamentben kialakult helyzetre.

A kijevi Radában mindjárt két törvényjavaslatot is benyújtottak a honatyák a testület feloszlatására vonatkozóan, így a kormánypártok mellett saját közös indítvánnyal álltak elő június 18-án a kárpátaljai Viktor Baloga és Ivan Ribak független képviselők. A kérdés mindjárt vita tárgya lett a Legfelsőbb Tanács plenáris ülésén, az érzelmileg túlfűtött felszólalásokból azonban csak annyi derült ki egyértelműen, hogy a honatyák az önfeloszlatás elkerülhetetlenségén kívül gyakorlatilag semmiben nem értenek egyet.

A legfontosabb, ami miatt cselekvés helyett a képviselők egyelőre csak vitáznak, gyaníthatóan az, hogy a parlamenti választásokat egy sor fontos lépésnek kellene megelőznie, most, hogy az országnak végre ismét van elnöke. A Karpatnews ezzel kapcsolatban a választási törvény módosítását, a Központi Választási Bizottság (CVK) új tagjainak megválasztását, illetve a sokat emlegetett lusztrációt, vagyis a tisztségviselők és a politikusok átvilágítását emeli ki, ugyanakkor nem említi az alkotmány módosítását, amit pedig a jelenlegi kormánypártok a februári hatalomváltást követően felvázolt menetrendjükben mindjárt az elnökválasztást követő lépésként neveztek meg. Hátra volna még egy sor további fontos jogszabály megalkotása, illetve módosítása is.

A törvényalkotási és cselekvési menetrendet már csak azért is fontos volna betartani ez esetben, hiszen a törvényhozás újraválasztásának csak akkor lenne értelme, ha előbb a honatyáknak sikerülne jogszabályokba önteni a meghirdetett reformokat. Példaként az elhangzott ígéretekre – a teljesség igénye nélkül – jusson eszünkbe a közigazgatási reform (a hatalom decentralizációja), vagy a nyelvkérdés rendezése.

Akárhogyan is, a legfelsőbb tanácsi vita eredményeként kiderült: a parlamenti többség gerincét alkotó három párt, a Batykivscsina, az UDAR és a Szvoboda támogatják a törvényhozás idő előtti feloszlatását, míg koalíciós partnereik egy sor feltételtől tennék függővé az új választások kiírását. Bátran állíthatjuk, hogy némelyik honatya képzelete ugyancsak meglódult, amint elképzelte, hogy milyennek kellene lennie a következő törvényhozásnak. Volt, aki felvetette, hogy 450-ről 300 főre kellene csökkenteni a képviselők számát, mások azt javasolták, hogy csökkentsék a honatyák megbízatási idejét a jelenlegi öt esztendőről kettőre, megint mások ajánlották, hogy töröljék el a képviselők mentelmi jogát, illetve tiltsák meg a jelenlegi honatyáknak, hogy induljanak az előrehozott választásokon.

Pavlo Rozenko, az UDAR képviselője hozzászólásában rámutatott: a teremben elhangzottak alapján összesen 25 feltételnek kellene teljesülnie ahhoz, hogy feloszlathassák a Parlamentet, ami szerinte nem egyéb populizmusnál, az ügyben politikai döntésnek kell születnie. Álláspontjával akár egyet is érthetnénk, ha a kormánypártok egyértelműen kifejtették volna már, miként képzelik el az ország új politikai berendezkedését, ennek érdekében milyen intézkedéseket terveznek, s rendelkeznek-e a szükséges parlamenti támogatással elképzeléseik megvalósításához. Így azonban a képviselők éppen arról vitáztak a parlamentben, amiről már előzetesen meg kellett volna egyezniük, azaz amiről azt megelőzően illett volna konszenzust kialakítani – legalább a kormánytöbbségen belül –, hogy a nyilvánosság elé léptek.

Arról nem is szólva, hogy egy tisztán politikai döntésnél jobb lenne a szakmailag megalapozott politikai szándék megvalósítása, ennek kidolgozására azonban egyelőre nem sok esély mutatkozik, már csak az időhiány miatt sem. Az előrehozott parlamenti választások időpontjaként egyre gyakrabban kerül szóba október, de abban gyakorlatilag teljes az egyetértés, hogy a választásokat legkésőbb az év végéig mindenképpen le kellene bonyolítani, azaz a képviselőknek rövid időn belül mindenképpen dönteniük kell az önfeloszlatásról.

Sajnos a kárpátaljai képviselők szándékairól, véleményéről gyakorlatilag semmit sem tudhatunk meg a cikkből, így maradnak a találgatások az elmúlt napok-hetek hírmorzsái alapján. Viktor Baloga korábbi megnyilatkozásai, s a most egyik képviselőtársával közösen beterjesztett törvényjavaslata arra vallanak, hogy a munkácsi képviselő – illetve vélhetően pártja, a JeC is – sürgetné az előrehozott választások kiírását. A többiek viszont egyelőre hallgatnak, kivárnak, azaz sejthetően nem sietnék el az újabb megmérettetést. Az ok a jelenlegi kormánypártiaknál és a levitézlett Régiók Pártja (PR) képviselőinél nagyjából ugyanaz lehet: a politikai helyzet annyira kiszámíthatatlan, hogy senki sem lehet bizonyos az újraválasztásában. Olyan politikai masztodonok és túlélők tűnhetnek el egyik pillanatról a másikra a süllyesztőben, mint például Ivan Busko képviselő, a PR mellett máig kitartó Olekszandr Ledida kárpátaljai exkormányzó egykori helyettese, aki a téli kijevi események hatására elhagyta a párt parlamenti frakcióját, vagy a frakcióból szintén távozó Gajdos István. Az országos ukrán sajtó a parlament esetleges önfeloszlatásával kapcsolatban emlékeztet, hogy az előrehozott parlamenti választások kiírása a Majdan egyik fő követelése volt. A pravda.com.ua hozzáteszi: a választások kiírása az államfő hatásköre, ezért a benyújtott kormánypárti tervezet a törvényhozás önfeloszlatásának törvényesítésén túl felkéri az államfőt az előrehozott választások kiírására.