Kettős állampolgárság: néhány friss gondolat

A kettős állampolgárság ukrajnai tiltásával kapcsolatos szóbeszéd nem egyéb analfabéta sületlenségnél – írja a témával foglalkozó összeállításában az ua-reporter.com.

A portál emlékeztet, hogy a kettős állampolgárságról évek óta sokat beszélnek Ukrajnában, egyesek azt mondják, hogy tiltva van, mások azt, hogy nem ismerik el, de már rég lehetetlen megkerülni a témát, miután körülbelül 250 ezer ukrán állampolgár rendelkezik orosz, magyar vagy román útlevéllel.

Az összeállítás ismeretlen szerzője elismeri, hogy valójában senki sem képes megállapítani, hogy ténylegesen mennyire elterjedt jelenség a kettős állampolgárság napjainkban. Szakértőkre hivatkozva mégis azt írja, hogy azoknak az „ukránoknak” a száma, akik magyar állampolgárságot szerezhettek, elérheti a 80-90 ezret, míg a román útlevéllel rendelkezőké a 80 ezret. „Figyelembe véve, hogy ezek Ukrajna három régiójában, Csernyivci, Odessza és Kárpátalja megyékben összpontosulnak, melyek lakossága nem éri el a 2,2 milliót, ez meglehetősen jelentős szám” – fűzi hozzá a cikkíró.

„A román és magyar útlevelek kiadása II. Károly és Horthy Miklós alattvalóinak nem egyszerűen az egy tömbben élő nemzettársaknak nyújtott segítség, de bizonyos mértékig a második világháború eredményeinek revíziója is. Hiszen az okmányokat egész falvak és járások kapják meg Bukovinában, Dél-Besszarábiában és Kárpátalján” – állapítja meg az ua-reporter.com írása.

A Tizsdeny című kiadvány becslése szerint legfeljebb 70-80 ezer polgár rendelkezik egyszerre ukrán és orosz állampolgársággal is, miután az orosz bürokrácia nem szívesen teszi lehetővé a kettős állampolgárság intézményének alkalmazását – olvashatjuk. Az ungvári portál rámutat, hogy a 90-es évek káosza után, amikor Szevasztopolban, a Krímen és egy sor további ukrajnai régióban sokan megszerezték az orosz állampolgárságot, a jelenlegi orosz állampolgársági törvény 2002-es elfogadásával a kétfejű sasos vörös könyvecskék kiadásának folyamata erősen lelassult, de a korábban kiadott okmányokat nem vonták be.

A cikk ezután a kérdés jogi hátterét kezdi boncolgatni, rámutatva többek között, hogy Ukrajna Alkotmánya rögzíti: „4. paragrafus: Ukrajnában az állampolgárság egy (»єдине«). Az ukrán állampolgárság megszerzésének és megszüntetésének feltételeit törvény szabályozza”.

Csakhogy ebben az esetben a „єдине” szónak két olvasata is elképzelhető, mutat rá a szerző.

– Egy, azaz egyenlő mindenki számára, aki azzal rendelkezik. „De akkor hogyan magyarázhatók a szolgálati és diplomata útlevelek tulajdonosainak privilégiumai?” – teszi fel költői kérdést.

– Egy azaz egyetlen, amely tehát megköveteli a bármilyen más állampolgárságról való lemondást.

Csakhogy, mutat rá az ua-reporter.com írása, az Alaptörvény 22. paragrafusának értelmében „új törvények elfogadásakor és a már létezők módosításakor nem megengedett a létező jogok és szabadságok tartalmi és terjedelmi szűkítése”. Márpedig az Ukrán SZSZK 1996-ig hatályos Alkotmánya biztosította a kettős állampolgárság jogát, állítja a szerző. Sőt, teszi hozzá, kérvényezve felvételét az Európa Tanácsba, Ukrajna egy sor kötelezettséget vállalt az emberi jogok biztosítása és betartása vonatkozásában. Így az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének címzett 1995. július 27-i üzenet függelékében a bírósági-jogi reform és az emberi jogok ukrajnai biztosításának bizonyos kérdéseihez fűzött magyarázat kapcsán országunk kötelezettséget vállalt arra, hogy javasolja két- vagy többoldalú megállapodások megkötését a kettős állampolgárságról a volt szovjet tagköztársaságok utódállamainak. A kötelezettségvállalásokat az ország akkori vezetőinek, Leonyid Kucsma elnöknek, Olekszandr Moroz házelnöknek, és Jevhen Marcsuk kormányfőnek az aláírása szentesítette, tudhatjuk meg. Ezeknek a kötelezettségvállalásoknak az alapján vették fel tulajdonképpen Ukrajnát az Európa Tanácsba.

A jelenleg hatályos 2001. évi állampolgársági törvény 2. paragrafusának 1. pontja kimondja: „Amennyiben Ukrajna állampolgára megszerezte egy másik állam vagy államok állampolgárságát (alattvalója lett), Ukrajnához fűződő jogviszonyaiban csak ukrán állampolgárnak ismerszik el. Amennyiben egy külföldi ukrán állampolgárságra tett szert, akkor jogviszonyaiban Ukrajnával csak Ukrajna állampolgárának minősül.”

„Ez annyit tesz – mutat rá a szerző –, hogy rendelkezhetsz te akárhány ország tetszés szerinti útlevelével, az államnak ehhez semmi köze. Az államot csak az érdekli, hogy mennyire vagy jogtisztelő mint ukrán útlevéllel rendelkező személy. És kész! Megjegyzem, ez egy teljesen civilizált megközelítés.

Ezért a kettős állampolgárság ukrajnai tiltásával kapcsolatos szóbeszéd nem egyéb analfabéta sületlenségnél. Sőt, 2003-ban Ukrajna aláírta, majd három évvel később ratifikálta az Európai Állampolgársági Egyezményt, amely egyértelműen leírja a bipatrizmust (kettős állampolgárságot) és a polipatrizmust (többes állampolgárságot).”

Ez a bizonyos dokumentum egyértelműen kimondja: „16. paragrafus: Az előző állampolgárság megőrzése. A csatlakozó ország nem szabhatja állampolgársága felvételének vagy megőrzésének feltételéül egy másik állampolgárság elutasítását vagy annak elvesztését, ha az ilyen elutasítás vagy elvesztés nem lehetséges, vagy azok nem követelhetők megalapozottan”.

A cikk emlékeztet, hogy az elmúlt évek során történtek kísérletek a többes állampolgárság betiltására. Csupán az előző összehívású Legfelsőbb Tanácsnak legalább tucatnyi erre vonatkozó törvénytervezetet nyújtottak be. A kormány előterjesztésében 2012. október 2-án ezek egyikét elfogadták a képviselők. A jogszabálytervezet értelmében birsággal volna büntethető, ha Ukrajna felnőtt állampolgára, aki önként második állampolgárságra tett szert, nem, vagy nem idejében jelenti ezt írásban a végrehajtó hatalom erre felhatalmazott központi szervének, mellékelve a második állampolgárság tényét igazoló dokumentum másolatát. Ugyancsak kimondta a dokumentum, hogy nem alkalmazható a rendőrségnél, az ügyészségnél, a titkosszolgálatoknál stb. olyan személy, aki egy másik ország állampolgárságával rendelkezik. Csakhogy a kormány által benyújtott jogszabálytervezet annyira nyersnek bizonyult, hogy az államfő megvétózta azt.

Az ua-reporter.com egyúttal rámutat, hogy Lev Mirimszkij független képviselő a kettős állampolgárság legalizálására vonatkozóan nyújtott be törvénytervezetet a mostani parlamentnek még februárban. Csakhogy a kormány nem támogatja az elképzelést.

A szerző ugyancsak emlékeztet, hogy 1914-ig szabadon járhatta az ember a világot, ha elég pénze volt hozzá, s csupán a Versailles-i békeszerződés megkötésével lett jelentősége annak, milyen címer díszeleg az útlevélen. A helyzet azóta tovább romlott e tekintetben, tehetjük hozzá, az USA és az Európai Unió vonatkozásában kötelező a vízum, illetve az annak megszerzésével járó megalázó procedúra. Érthető, ha valaki ebben a helyzetben magyar, román vagy izraeli útlevéllel is rendelkezik az ukrán mellett, amely megnyitja előtte az Európába vezető utat – állapítja meg a cikkíró.

Hozzáteszi: „Egyébként a szolgálati és diplomata útlevéllel rendelkezőknek sincs oka az aggodalomra, hiszen külügyminisztersége idején Arszenyij Jacenyuk elérte számukra a vízummentes közlekedést Európában. Aztán még csodálkozunk, hogy miért haladnak ilyen lassan a tárgyalások Európával a vízummentes utazásról.”

„Úgy tűnhet, az ukrán hatalomnak gyakorlatilag nincs oka pánikba esni a kettős állampolgárság miatt. (…) De nem minden ilyen egyszerű!

És hogy legalább lelassítsuk őshonos területeink elvesztésének ezt a szimbolikus folyamatát, emelni kell a saját állampolgárságunk értékét, és szét kellene zúzni a vízum jelentette korlátokat” – vonja le a végső következtetést az ua-reporter.com írása.

A magunk részéről csupán annyit jegyeznénk meg befejezésül, hogy a fenti cikk – szerzőjének korlátai ellenére is – üde színfolt a kettős állampolgárság intézményét ellenzők gyűlölettől fröcsögő, gyanakvástól áthatott irományaihoz képest, amelyektől hemzsegni szokott a kárpátaljai ukrán sajtó. Ha van is némi hiányérzetünk, annak csak az az oka, hogy a cikkíró a kérdés jogi aspektusainak igen világos ismertetése mellett hanyagolta a kettős állampolgárság gondolatának elutasítása mögött rejlő politikai, kulturális, történelmi és mentális okok elemzését. Márpedig valamennyien tudjuk, hogy a kettős állampolgárság megítélése a legkevésbé jogi probléma, amint arra egyébként a szerző maga is utal a cikk záró gondolataiban.