Nesze neked, nyelvtörvény!

Beregszászban ismét kampánytémává tették a nyelvkérdést.

Ezúttal azonban előfordulhat, hogy öngólt lőttek a hatalompártok – vagy legalábbis az UMDSZ. A zakarpattya.net.ua rövidhírben számol be a beregszászi előrehozott polgármester-választási kampány legújabb fejleményeiről, amely több csemegével is szolgál a honi politikai cirkuszt kedvelő olvasók számára.

Például emlékezhetünk még rá, hogy a Beregszászi Városi Territoriális Választási Bizottság (TVB) korábban furcsa módon nem tudta eldönteni, hogy a szavazólapok csak ukránul, tehát az államnyelven legyenek-e kinyomtatva, avagy két nyelven – tekintettel arra, hogy Beregszászban a magyar regionális nyelvnek minősül –, ezért az érvényes jogszabályok magyarázatáért a testület a Központi Választási Bizottsághoz (CVK) fordult. Nem sokkal később megérkezett Babják Zoltánnak, a két beregszászi a hatalompárt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Régiók Pártja (PR) közös polgármesterjelöltjének a TVK-nak címzett levele, amelyben kérte, hogy a választási meghívókat és a szavazólapokat magyar nyelven is nyomtassák ki.

A nacionalista Szvoboda párthoz közel álló zakarpattya.net.ua cikke most alig titkolt elégedettséggel állapítja meg, hogy „bizonyos kárpátaljai magyar politikusok újabb, a magyar nyelvű szavazólapok bevezetésére irányuló kísérletével szemben” a CVK a TVK-nak megküldött hivatalos válaszában leszögezte, hogy a szavazólapok nyelve kizárólag az államnyelv lehet, azaz az ukrán. „Ukrajna Alkotmányának 92. paragrafusa első részének 20. pontja kimondja, hogy a választások és népszavazások szervezését, valamint lebonyolításuk rendjét Ukrajna törvényei szabályozzák – idézi a portál a CVK válaszát. – Így a Krími Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa, a megyei, járási, városi, városi kerületi, községi, nagyközségi tanácsok képviselőinek, valamint a községi, nagyközségi, városi elnökök (polgármesterek – a szerk.) megválasztásának alapelveit Ukrajna törvénye A Krími Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa, a helyi tanácsok képviselőinek, valamint a községi, nagyközségi, városi elnökök megválasztásáról határozza meg, melyben a 66. paragrafus 9. része megállapítja, hogy a választási szavazólapokat államnyelven nyomtatják.”

Azokat az olvasókat, akik ezek után teljesen jogosan felteszik a kérdést, hogy vajon mit nem értett ezen az egyértelmű helyzeten a TVK, arra kérem, idézzék fel a közelmúlt politikai csatározásait a tavaly elfogadott nyelvtörvény kapcsán. Az őszi parlamenti választások kampányfogásaként megszületett jogszabály ugyanis számos kedvezményt biztosít a nemzetiségi kisebbségek számára, elfogadása után azonban nagyon hamar kiderült, hogy gyakorlatilag nem lehet végrehajtani. Hol a puszta politikai szándék hiányzik a megvalósításhoz, hol az jelenti a problémát, hogy nincs pénz a rendelkezések végrehajtására, hol meg a kapcsolódó jogszabályokat kellene összhangba hozni az új törvénnyel, mint esetünkben is. Hiába mondja ki ugyanis a nyelvtörvény 12. paragrafusának 2. pontja, hogy „Azoknak a körzeteknek a határain belül, amelyekben a jelen Törvény 8. cikkelyének harmadik része feltételeinek megfelelően elterjedt(ek) a regionális nyelv (nyelvek), a Krími Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek, a helyi önkormányzatok képviselőinek és tisztségviselőinek megválasztásakor a szavazólapok a territoriális választási bizottság határozata alapján az adott regionális nyelven (nyelveken) is megszövegezhetők”, ha Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa a mai napig nem módosította a fentebb említett önkormányzati választási törvényt.

Amikor tehát Babják Zoltán a hatalompártok képviseletében levelével képletesen szólva az asztalra csap a TVK-nál, tulajdonképpen törvénysértésre igyekszik rábeszélni annak tagjait, hiszen a testület egyedül a választási törvény alapján járhat el. Valójában persze dehogy akarja a polgármesterjelölt törvénytelenségre kényszeríteni a választási bizottságot! A levél mindössze választási kampányának része, amivel azt a látszatot igyekszik kelteni a választók előtt, mintha ő és a mögötte álló pártok mindent megtennének a nemzetiségi jogok érvényesítése érdekében.

Nehéz azonban elfeledni, hogy a használhatatlan nyelvtörvényt a Régiók Pártja vitte keresztül a parlamenten (az UMDSZ lelkes támogatása mellett), s ugyancsak a PR-nek „köszönhetjük”, hogy hiányzik a politikai akarat a végrehajtásához, illetve, hogy bizonyos jelekből ítélve kizárólag a párt szavazóbázisának gerincét képező orosz kisebbség élhet az új jogokkal. Ne feledjük azt sem, hogy Gajdos István tavaly a PR színeiben parlamenti képviselő lett, így meglehetősen mulatságos látni, hogy UMDSZ-beli harcostársa, Babják Zoltán most ellenzéki módszerekkel, például levélírással „harcol” jogainkért, ahelyett, hogy a hatalompárton kérnék számon ígéretei betartását, adott esetben a magyar nyelvű szavazólapok biztosítását.

Ugyancsak érdekes fejleménye az elmúlt időszaknak, hogy a nem egészen 20 ezer (pontosan 19 745) szavazót számláló Beregszászban a TVK összesen 19 (!) polgármester-jelöltet jegyzett be hivatalosan. Igaz, a megmérettetésen számottevőnek mondható eséllyel indulók lényegesen kevesebben vannak.

A hatalompárt és az UMDSZ már említett közös jelöltjén kívül ezzel összefüggésben mindenekelőtt Orosz Gézáról, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola prorektoráról, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség jelöltjéről kell szólnunk, aki az oktatási intézmény épületének, az egykori törvényszéki palotának a felújítása kapcsán végzett munkájával újabb tanújelét adja annak, hogy személyében hozzáértő és elkötelezett városvezetőt nyerhet Beregszász.

Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy elindítja jelöltjét a választáson az Egységes Közép (JeC). Olga Bizilja jelenlegi polgármester-helyettes az előzetes latolgatások alapján talán nem számít az igazán esélyesek közé, kétségtelen azonban, hogy a JeC-nek, Viktor Baloga pártjának a legutóbbi önkormányzati választások alkalmával jelentős számú ukrán szavazatot sikerült összegyűjtenie a városban.

A további 16 jelölttel viszont nemigen tud mit kezdeni a krónikás. Némelyikük indítása mögött gyanítható a szándék, hogy a kampány révén fokozzák politikai jelenlétüket-súlyukat a városban. Ebbe a kategóriába mindenekelőtt a parlamenti képviselettel rendelkező ellenzéki ukrán pártok sorolhatók, mint például az Udar, a Szvoboda vagy a Batykivscsina. Más politikai alakulatok felbukkanásától viszont az az ember érzése, mintha időutazáson venne részt. A legmélyebb benyomást e sorok írójára az SZDPU(o), illetve az Ukrajnai Zöldek Pártja nevének felbukkanása gyakorolta, de a többi, mára a politikai élet perifériájára szorult pártképződmény jelentkezése is bizonyos mértékig furcsa hatást kelt.

E pártok jelöltjei jellemzően a város ismert és tekintélyes polgárai, ám közös vonásuk, hogy nem számíthatnak értékelhető, azaz a néhány százalékot meghaladó választási eredményre. Ez viszont egyes megfigyelőkben felébreszti a gyanút, hogy jelentős részük csak afféle „technikai” jelöltnek tekinthető, akiket azért indítanak el a megmérettetésen, hogy az esélyesebbek elől szavazatokat szipkázzanak el. Hogy valóban így van-e, azt alig több mint két hét múlva bárki eldöntheti maga is, hiszen június 2-án szavazunk.