Nyomor a város szélén – beregszászi látlelet

Beázott tető, szándékos gyújtogatás nyomán kiégett első szint, romos szobák, omladozó falak és lépcsőház, üveg nélküli, helyenként bedeszkázott ablakok… Nem a kelet-ukrajnai harcok helyszínén járunk, hanem egy beregszászi panelba látogattunk el…

Az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanban szociálisan hátrányos helyzetű személyeket szállásoltak el, akiknek semmilyen más lehetőségük nincs a lakhatásra.

Közeledve a „Mikrorajon”-ként emlegetett városrészben lévő épülethez nehezen akarjuk elhinni, hogy valóban élhetnek családok benne. Gyerekek játszanak a romos előtérben, akik készségesen vállalkoznak arra, hogy körbevezessenek a „birodalmukban”. Elsőként egy emeleti szobába kalauzolnak bennünket a korlátok nélküli „lépcsőházon” át.

Popovics Marianna egy 4×2 méteres szobában neveli nyolc hónapos gyermekét. A kis Denisz agyi cisztával született, emellett vízfejűséget és epilepsziát állapítottak meg nála. Szinte folyamatos kórházi kezelésre szorulna, ám az 1150 hrivnyás gyermektámogatás legnagyobb hányadát így is orvosságokra költi az egyedülálló édesanya, s nem futja további vizsgálatokra. Eközben őmaga is asztmával és epilepsziával küzd.

Újabb helyiségbe lépünk – itt már egy kisebb konyha és egy hálószoba is található. A férj építkezésen keresi kenyerét, az anyuka gyesen van, a nagymama pedig nyugdíjas. Korábban felújították a szobát, új bútorokat vettek, próbáltak élhető körülményeket teremteni maguk köré, ám nem sokkal később, 2014 októberében tűz keletkezett az épületben, amikor is szinte a tetőig csaptak fel a lángok, megrongálva az új ablakokat, s a padló is besüllyedt. Kérelmeztek más lakást, tetőfedést, ráadásul vannak problémás szomszédaik is, de nem tudnak mihez kezdeni, az elköltözéshez nincs elég jövedelmük.

Továbbhaladva megtudjuk, hogy nincs víz az épületben. Az udvarban a szennyvízelvezető csatornától pár méterre van ugyan egy pompakút, de annak a csapja nem szuperál, s a vize – egyértelmű okokból – egyébként sem lenne alkalmas fogyasztásra. Flakonokban, vödrökben gyűjtik be ismerőseiktől a mindennapokhoz szükséges vízmennyiséget a ház lakói.

A mellékhelyiség luxusa sem adatott meg az ott élő családoknak. Sokan vödrökkel helyettesítik az angol vécét, melynek tartalma nemes egyszerűséggel az ablakon át kerül a szennyvízcsatornába.

Már indulunk, amikor ukránul szól utánunk egy 28 éves fiatalember. Közli velünk, hogy katona, most szabadságát tölti itthon. Tavaly hat hónapig tartózkodott a terrorellenes műveletek területén, s alig várja, hogy ismét a hazájáért harcolhasson. Korábban három évig szolgált a hadsereg kötelékében. Árvaházban nőtt fel, s a Kelet-Ukrajnában harcoló bajtársai lettek a családja. Élettársa hiába szeretné visszatartani, Kálmán – mert így hívják – már nem leli itthon a helyét… A pár elárulja, hogy kapnak időnként élelmiszercsomagot, de nem a napi falat beszerzése jelenti a legnagyobb gondot számukra, sokkal inkább az elévült tetőszerkezet cseréjét tartják égető problémának, mivel folyton beázik a tető, s bármikor rájuk szakadhat a mennyezet.

A Kárpátalja.ma Babják Zoltánt, Beregszász polgármesterét szólaltatta meg az üggyel kapcsolatban. A város vezetője tisztában van az épület katasztrofális állapotával, ám Beregszász nehéz gazdasági helyzete jelenleg nem teszi lehetővé a panelház kapitális felújítását. Ráadásul a renoválásra fordított összeg valójában kútba dobott pénz lenne, hisz az épület hatalmas ráfordítások árán sem lenne igazán életképes. A polgármester elmondása szerint a végső cél, hogy a családokat új épületbe költöztessék, a lakóházat pedig lebontásra szánják, ám ezek a tervek csak a város infrastruktúrájának stabilizálása után valósíthatóak meg.

Pénz tehát nincs, de mi lehet a kiút? A házban élő közel 45 család nem állíthatja, hogy tető nélkül él, mint ahogy azt sem, hogy biztonságos fedél van a fejük fölött.

Földbe gyökerezett lábbal állunk a perifériára szorult emberek előtt, akik álmaikról mesélnek nekünk: saját konyháról, tisztességes, jól fizető munkáról, egy kád forró vízről és fürdőszobáról, s bűntudatot érzünk, amiért pár órája még azért nyavalyogtunk, mert nem tudjuk lecserélni idén az autónkat, nem telik majd nyaralásra és elhúzódik otthon a felújításunk…

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma