Tanulságok és pofonok

Tanulságos volt végigböngészni a kárpátaljai ukrán nyelvű portálokon a hétvégi magyarországi parlamenti választás kapcsán megjelent írásokat.

Bármi történt is Ukrajnában az elmúlt hónapokban, a jelek szerint az itteni sajtó és tulajdonosaik abból nem sokat tanultak.

Az ua-reporter.com például, amely az ukrajnai „forradalom” győzelméig oroszpártinak volt mondható, azóta pedig igyekszik semlegesnek mutatkozni, hírül adva a Fidesz győzelmét, a BBC budapesti tudósítóját idézi, aki szerint a konzervatív társadalmi értékek, a gazdaságpolitikába való beavatkozás és az euroszkepticizmus kombinációja igen népszerűvé tette a kormánypártot a lakosság körében. A cikk méretéből ítélve a szomszédságbeli választás híre nyilvánvalóan nem ihlette meg különösebben a szerkesztőket, pedig néhány hónappal ezelőtt még gyakori témája volt a portál írásainak Magyarország, pontosabban Budapestnek az Ukrajna területi egységének megbontására irányuló állítólagos terve.

A korábban az előző hatalom, a Régiók Pártja portáljának számító transkarpatia.net a magyarországi választások kapcsán íródott vasárnapi cikkében azt emeli ki, hogy a ruszinoknak saját parlamenti képviselőjük vagy tanácskozási joggal rendelkező szószólójuk lehet a magyar törvényhozásban a választások eredményeként. A híradás még értékesebb lett volna a számunkra, ha a hírportál azt is hozzáteszi, hogy a magyarországi nemzetiségek úgymond kedvezményesen juttathatnak képviselőt a magyar törvényhozásba nemzetiségi lista állításával, s ha nem érik el az ehhez szükséges szavazatszámot, akkor küldhetnek tanácskozási joggal rendelkező szószólót az Országgyűlésbe – azaz tulajdonképpen megvalósult a nemzetiségek parlamenti képviselete Magyarországon. Ha pedig a portál azt is megemlítette volna, hogy valójában hány ruszin (3882) és ukrán (7396) él Magyarországon, az ukrán olvasó talán elgondolkodhatott volna azon, hogy a lakosságon belüli részarányát tekintve az ukrajnai magyarságot is megillethetné hasonló képviselet a kijevi parlamentben. Kár, hogy a transkarpatia.net-nél mindezt nem tartották elég fontosnak.

A radikális nacionalista Szvoboda párthoz közel álló zakarpattya.net.ua a magyarországi választás apropóján átvette a Dzerkalo Tizsnya kijevi hetilap internetes változatának (zn.ua) cikkét, arra fektetve a hangsúlyt, hogy nem hivatalos források szerint mintegy háromezer kárpátaljai vett részt a magyarországi választásokon, ami kevesebb, mint az öt százaléka azoknak, akik a becslések szerint magyar állampolgárságot szereztek a régióban. Az írás emlékeztet, hogy Budapest az elmúlt években egyszerűsítette a magyar állampolgárság megszerzését, majd nem sokkal később a szavazati jogot is megadta az új magyar állampolgároknak. Orbán Viktor, a jelenlegi miniszterelnök kezdeményezve az állampolgárságról szóló törvény elfogadását, fel akarta használni a határon túli magyarok szavazatait pártja, a Fidesz számára – írja a portál, nem sokat törődve azzal, hogy ezt az állítást Orbán hazai ellenzéke kürtölte világgá, anélkül azonban, hogy bármivel alátámasztotta volna állítását. A zn.ua egyébként úgy tudja, hogy azon kárpátaljaiak közül, akik elhatározták, részt vesznek a magyarországi választásokon, szinte senki sem az otthoni címét adta meg, félve az „incidensektől” az SZBU részéről, amelyre volt már példa korábban. Sajnálatos, hogy úgy tűnik, a februári „forradalom” ellenére a portálnál továbbra sem tartanak semmi kivetnivalót a titkosszolgálat akkori eljárásában.

A legfurcsább a Viktor Baloga parlamenti képviselő, az Egységes Centrum párt vezetőjének portáljaként is emlegetett mukachevo.net eljárása volt, amely Szakértők: Orbán fő fegyvere a populizmus és a radikalizmus címmel közölt írást a választás napján. A szöveg láthatóan a Deutsche Welle internetes kiadásában megjelent írásokra alapoz, a megszólaltatott „szakértő” pedig nem más, mint a magyarországi balliberális tábor egyik hivatásos Fidesz utálója, Ara-Kovács Attila újságíró.

„Európa-ellenes jelszavaival és az EU normáinak megkérdőjelezésével, a szomszédos országok elleni nacionalista agitációval Orbán állandó harckészültségben tartja híveit” – idézi a DW nyomán a mukachevo.net Ara-Kovácsot.

„Ugyanakkor – mutatnak rá szakértők –, az utóbbi négy évben Orbán Viktor az elitek valóságos revízióját hajtotta végre, melynek keretében az apparátusban, a civil szektorban és még a médiában is a hívei kerültek kulcspozíciókba” – írja a mukachevo.net. A portál ezután ismét Ara-Kovácsot idézi: „A lakosság jelentős része az Orbántól és rendszerétől való állandó félelemben él, így például a köztisztviselők, akik félnek elveszíteni a munkájukat, vagy a vállalkozók, akik elveszíthetik az állami megrendeléseiket„.

„Érdemes figyelmet fordítani a Fidesz és Orbán szavazóinak még egy csoportjára: a marginálisokra, szegényekre. Magyarország tízmilliós lakosságának közel a fele szegénységben él. De a kormánypártnak és a kormánynak sikerül a felelősséget ezért a globalizációra, valamint a multinacionális vállalatokra hárítani, és igényt támasztani egy keménykezű kormány iránt, melynek stílusában azután Orbán csapata cselekedni igyekszik. Például »hadat üzentek a közüzemi díjak emelkedésének«, s bár a tulajdonjog szempontjából rendkívül kétséges döntéseknek köszönhetően, de sikerült néhány alkalommal csökkenteni a gáz, a villamosenergia, a víz és más közüzemi szolgáltatások árát” – írja egyebek mellett a portál, amely a cikkhez kapcsolódó ismertetőjében „jobboldali radikális és nemzeti konzervatív” pártként jellemzi a Fideszt.

A mukachevo.net cikkét olvasva az ember hirtelenjében nem tudja eldönteni, hogy mi végett bánkódjék előbb és jobban. Amiatt-e, mert az értékeire büszke Európai Unióban hasonlóan torz és rágalmazó írás jelenhet meg egy állami fenntartású médiumban az egyik tagország kormányzatáról? Amiatt-e, mert a magyarországi balliberális tábor képviselője lejáratja nemzettársait és nemzetét külföldön? Esetleg amiatt, mert egy kárpátaljai ukrán portál ennyire torz képet fest a szomszédos Magyarországról?

Miután átfutottam a cikkhez fűzött olvasói kommentárokat, megnyugodtam, hogy legalább az utóbbi, azaz Magyarország jelenlegi kormányának kárpátaljai lejáratása miatt nem kell különösebben aggódni: a jelek szerint az emberek tisztában vannak az Orbán-kormány teljesítményével és a saját elitjük melléfogásaival. „Ellentétben a mi populistáinkkal és radikálisainkkal Orbán sok mindent tett is” – jegyzi meg egyikük.

Sajnos szinte elkerülhetetlen volt, hogy a kommentelők egyike „zsidózni” kezdjen a téma kapcsán, mások meg belekeverjék az ügybe az amerikai finánctőkét, amelynek a közvélekedés szerint Orbán Viktor és a Fidesz keresztbe tett Magyarországon. Ezzel együtt a vita hangulatát leghívebben az a megjegyzés tükrözi, miszerint nekünk is – legalább itt, Kárpátalján – egy olyan vezetőre volna szükségünk, mint a magyar miniszterelnök.

Bármi volt eredetileg a mukachevo.net szerkesztőinek a szándéka e cikk megjelentetésével, a kegyelemdöfést akkor kapták meg az olvasóktól, akkor fordult ellenük a saját taktikájuk, amikor a kommentelők egyike „kiposztolta” egy a YouTube-on vasárnap óta elérhető felvétel világhálós címét. A felvételen, amely az oroszországi állami tévé műsorának részlete lehet, Nyikita Mihalkov, az ismert orosz rendező olvassa fel a litvániai Jurij Alekszejevnek Levél narancsos barátomnak című, az ukrajnai helyzetre vonatkozó írását. E helyütt nincs mód arra, hogy ismertessem ezen esszészerű „üzenetet” – erősen megkérdőjelezhető hangnemét és hangulatát egyébként is nehéz lenne hűen visszaadni –, ezért talán az lesz a legjobb, ha megelégszem annyival, hogy „továbbadom” a linket, döntse el mindenki maga, meghallgatja-e Mihalkov „felolvasását”, s ha igen, miként reagál az elhangzottakra. Íme: https://www.youtube.com/watch?v=DxfhxP4LGLo.

Kétségtelen, hogy az írás erősen elfogult, az újjáéledő orosz birodalmi mentalitást tükrözi. Azonban helyenként ok nélkül sértő, és két rokon nép között szerintem megengedhetetlen hangneme ellenére Alekszejev gondolatmenete szolgál néhány tanulsággal is, illetve felvet kérdéseket, melyeket az ukrán nemzeti eszme hívei nemegyszer szemérmesen megválaszolatlanul hagynak. Reméljük, hogy a történtek hatására – természetesen munkaidőn túl – önkritikát gyakorolnak majd a mukachevo.net szerkesztői is, akiknek az Ukrajnában történtek ellenére láthatóan még mindig nincs fontosabb elfoglaltságuk egy szomszédos, és irányukban barátságos ország kormányának lejáratásánál.