Társadalmi problémák és Beregszász – interjú Gerevich Jánossal

A Beregszászi járásban – ahogy a megye és az ország többi részéhez hasonlóan – állami szinten nem kap kellő támogatást és figyelmet a szociális szféra. A hajléktalan- és utcagyerek-kérdés évek óta megoldatlan, a rászorulók élelemmel és tüzelővel való ellátása is komoly kihívás elé állítja a társadalom tagjainak segítőit. Az Ökumenikus Segélyszervezet márciusi segélyadományt eljuttató akciója apropóján Kárpátalja szociális helyzetéről beszélgettünk Gerevich Jánossal, a segélyszervezet kárpátaljai-ukrajnai képviseletének vezetőjével.

– Mit lehet tudni a nemrég kiosztásra kerülő csomagok adományozóiról és azokról, akik ezt a támogatást megkapják?

– A program már több éve működik a Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) támogatásával. Az év folyamán minden egyedül élő nyugdíjas Beregszászban és a Beregszászi járásban – ami körülbelül 700 embert jelent –, a beregszászi szociális osztályhoz segítségért forduló, igazoltan szociálisan rászorult állampolgárok, továbbá a különböző társadalmi szervezetek – nyugdíjas klub, rokkant egyesület tagjai – kaptak élelmiszer-, higiéniai- és brikett csomagokat. Most, a téli időszakban fél-fél tonna brikettet szállítottunk házhoz ennek a célcsoportnak. Ahogy az élelmiszer- és higiénia csomag házhoz van szállítva és személyesen kerül átadásra annak, aki a célcsoport tagja, úgy a brikettet is házhoz szállítjuk. Jön egy szociális gondozó a területi, városi vagy járási szociális központtól, és vele megy a mi szociális munkásunk. Erre azért van szükség, mert idős emberekről, vagy pedig nehéz anyagi körülmények között élő nagycsaládról, vagy rokkantakról van szó, akik nem igazán képesek arra, hogy személyesen bejöjjenek, és átvegyék a csomagot, vagy pedig megszervezzék a hazajuttatását, aminek ugyebár pluszköltsége is van. Bár a téli időszak végén járunk, a fűtésszezon április 15-ig tart, és fűteni kell legalább egy helyiséget, kiváltképpen, ha idős vagy beteg emberről van szó. Sok esetben idősek és betegek, valamint rokkantak is ezek a személyek, ezért született döntés arról, hogy most csökkentett mennyiségben ugyan, de 200-250 kg brikettel támogatjuk újra ezeket az embereket.

– Járási szinten ez körülbelül hány embert érint?

– Azokat érinti, akiket nyilvántartásba vett akár a városi vagy a járási területi szociális központ. Ez a szám változik, mert idős, beteg, egyedül élő emberekről van szó, de körülbelül 700-ra tehető a számuk, úgy 360-an vannak a járásban, és körülbelül 340-en a városban. Ezt a kört igyekszünk bővíteni, hogy ne mindig ugyanazok az emberek kapjanak támogatást. Azokról van szó, akik hozzánk, vagy a városi szociális osztályhoz fordulnak; ezeknek a listáját is bekérjük, és leellenőrizzük, hogy biztosak legyünk abban, hogy valóban rászoruló kér segítséget.

– Gondolom, a visszaélések elkerülése végett van ez így.

– Nem szokott történni ilyen. Az igazság az, hogy jelenleg a szociális munkával foglalkozó szervezetek még nincsenek abban a helyzetben, hogy folyamatosan egy operatív képük legyen arról, hogy ki a rászoruló akár a városban, akár a járásban. Sokkal több rászoruló van. Sajnos vannak olyan emberek, akik fekvőbetegek, és ha a hozzátartozó nem jelzi ezt valakinek, akkor nem is tudni, hogy ezek az emberek ilyen helyzetben vannak. Vannak olyanok is, akik nagyon szegényen élnek, és szégyellik a helyzetüket, ezért nem fordulnak senkihez.

Az év folyamán támogattuk a bentlakásos intézményeket is, úgymint Váriban és Beregszászban a nyugdíjas otthont. Élelmiszerszállítmányt, pelenkát és különböző speciális eszközöket kaptak. A városi ingyenkonyhát is támogattuk, hogy a beregszászi rászorulókat is elérhessük.

– Milyen visszajelzések vannak ezzel kapcsolatban?

– Amikor kimegyünk mi és a szociális munkások, akkor beszélgetünk az átvevőkkel, és az emberek nagyon hálásak. Erre is odafigyelünk természetesen, hogy olyan dolgokat vásároljunk és szállítsunk, amire szükség van. Előzetes felmérés után történik mindez, ami ma már alapvető elvárás az ilyen típusú munkánál.

– Mennyire van összefüggésben az idősek egyedül élése és a fiatalok kivándorlása?

– Igazából egy nagyobb problémával állunk szemben. Ukrajnában nagyon időszerű lenne a szociális szféra és az ehhez tartozó intézményhálózat reformja. Szükség lenne arra, hogy olyan állami nyugdíjas otthon legyen, ahol megfelelő körülmények között tudnak élni az idős emberek. Itt különbséget kell tenni az idős és magatehetetlen, valamint az idős és mentálisan beteg nyugdíjasok között. A szenvedélybetegek egy teljesen különálló csoportot alkotnak.

Ukrajnában jelenleg nincs addiktológia, és nincs olyan intézmény, ahol ezeket a betegeket tisztességesen el lehetne látni. Nyugodtan kijelenthető, hogy hiányzik egy olyan intézményhálózat, ami a jelenlegi társadalmi kihívásoknak megfelelne, és a mostani gazdasági viszonyok által szült problémákat képes lenne megfelelő módon megoldani. Ez évek óta hiányzik. A szociális szakembereknek, akik a képzésből kikerülnek, többek között az is a problémája, hogy hol vannak azok az intézmények, ahol dolgozni tudnának, és az, hogy milyen lesz az anyagi megbecsülésük, továbbá az, hogy milyen segítséget kapnak a jó minőségű munka végzéséhez. Sajnos csak azt lehet mondani, hogy a magyarországi támogatásokkal különböző szervezetek megpróbálnak egyes elemeket belopni a jelenleg létező rendszerbe, de ezzel nem tudják az állami és önkormányzati szerveket helyettesíteni. Remélhetőleg előbb-utóbb ezek a lépések is megtörténnek.

– Mi a helyzet a hajléktalanokkal?

– A szociális központok, akikkel együtt dolgozunk, ismerik ezeket az embereket, és a hajléktalanok is hozzájuk fordulnak. Hajléktalanszálló nincs. Ugyanúgy az is kérdés, hogy van-e utcagyerek vagy nincs. És még a roma-kérdéskört nem is érintettük. Mindegyik probléma az állami finanszírozás- és a megfelelő intézményháló hiányából fakad. Ezek költségesek, és egy gazdaságilag dinamikusan fejlődő ország tudja magának megengedni azt, hogy támogatni tudja a megfelelő intézmények létrehozását, fenntartását, szakemberek képzését és tisztességes bérezését. Sajnos nem tartunk ott, hogy ezzel komolyan foglalkozzanak azok az emberek, akiknek hatásuk van a költségvetés elosztására. Tiszavirág-életű kezdeményezések vannak, amelyeknek elsősorban a PR a célja – felkapják, majd elfelejtik. Például: oldjuk meg a mozgáskorlátozottak közlekedésének akadálymentesítését. Hiába a feljárók, ha az utak és a járdák nincsenek rendben, ha nincs olyan közlekedési eszköz, amelyet önállóan használni tudna, vagy ha nem tud egy többszintes épületben közlekedni, mert nincs lift. Ezek nagyon drága beruházások.

Gerevich János a segélyszervezet bázisán működő, nemrég felújított beregszászi Fejlesztő Központról és a Biztos Kezdet Házról is beszélt.

– Jár hozzánk 70 gyerek, akiknek minden délután foglalkozásokat tartunk. Mindannyian rászoruló családból származnak. Itt fejlesztő foglalkozások folynak pedagógusaink és különböző szakemberek –logopédus, orvos stb. – bevonásával. Ez a 70 gyerek 3 iskolából jár hozzánk. Őket az iskolák ajánlották, mert szociálisan hátrányos helyzetű kategóriába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a család komoly problémával küzd: diszfunkcionális, szegény stb. Ezek a gyerekek az iskolákban a ”rossz tanulók”, akik nem együttműködőek, gyengén teljesítenek.

Ezen kívül támogatunk 12 egyedülálló és nehéz anyagi körülmények között lévő anyukát és kisgyermekeiket, akik a Biztos Kezdet Házba járnak. Ezzel a programmal egy új szolgáltatást indítottunk el: Ukrajnában nincs védőnő hálózat, mi alkalmazunk egy védőnőt, aki foglalkozik az anyukákkal és gyerekekkel.

– Nagyon szépen köszönöm a válaszokat!

Szabó Kata
Kárpátalja.ma