Ukrajna kultúrája Lawrence Harrison koncepciójának szemszögéből
A társadalmi fejlettség szintje jelentős mértékben függ az adott társadalom kultúrájától, maga a kultúra pedig változhat a politika hatására – legalábbis ez Lawrence Harrisonnak, az amerikai Taft Egyetem professzorának, a 2006-ban megjelent A legfőbb liberális igazság elmélete című könyv szerzőjének a véleménye. Vagyim Novikov a pravda.com.ua portálon megjelent cikkében nem csupán ismerteti Harrison elméletét, de megpróbálja alkalmazni azt Ukrajnára. Íme, próbálkozásának rövidített változata.
Harrison több évtizedet szentelt annak a problémának a tanulmányozására, miként függ a fejlődés a társadalmi kultúra sajátosságaitól. Ugyanakkor a kérdésfelvetés egészen a XIX. századig nyúlik vissza, mégpedig Alexis de Toqueville francia politikusig és történészig, aki az amerikai demokráciát kutatta, és Max Weber német szociológusig, ki a megközelítőleg azonos feltételek között élő protestáns és a katolikus családok gazdasági prosperálásában mutatkozó eltéréseket tanulmányozta.
Weber például bebizonyította, hogy éppen a protestáns etika a gazdasági fejlődés forrása. E kutatás eredményét Weber klasszikus műve, A protestáns etika és a kapitalizmus szellemefoglalja össze. Lawrence Harrison tovább ment ennél: nemcsak az etika, de a társadalom egész kultúrája hatással van annak gazdasági és társadalmi fejlődésére. Az empirikus kutatások ezen a téren különösen az utóbbi 20 évben voltak rendkívül érdekesek. A kutatásokba tudósok tucatjait vonták be 22 ország 30 egyeteméről. Harrison említett könyve e hatalmas munka egyéni összegzése.
A kultúra szónak minden nyelvben több jelentése van. Hétköznapi értelemben ezen a kifejezésen leggyakrabban a társadalmi életnek azt a szféráját értik, amely átfogja a művészet valamennyi ágát, a tudományt, az irodalmat, a vallást. Olybá tűnhet ebből, mintha azok az emberek, akik nem foglalkoznak mindezzel hivatásszerűen, avagy nem érdeklődnek az élet ezen szférái iránt, a kultúrán kívül rekednének. A szóban forgó kutatásokban ezért a kultúra a társadalom kivétel nélkül valamennyi tagjára kiterjed, mivel minden ember értékeinek, hiedelmeinek, attitűdjeinek, viselkedési normáinak az összességét értik rajta.
A kultúra ebben az értelemben 25 empirikusan megállapított elemből áll, amelyeket először az argentin Mariano Grondona határozott meg. Ezt az osztályozást Ronald Inglehart a világ lakosságának 85 százalékát felölelő 81 országra kiterjedő vizsgálat empirikus adatain tesztelte.
A Harrison könyvéből származó táblázat tartalmazza a kultúra elemeinek osztályozását, valamint befolyásukat a társadalom fejlődőképességére.
| Kulturális tényezők | Fejlődésre hajlamos kultúrák | A fejlődéssel szembeszegülő kultúrák |
| 1. Világnézet | ||
| 1.1. Vallás | Racionalitásra, sikerorientáltságra nevel; elősegíti az anyagiak hajszolását; e világra összpontosít; pragmatizmus | Irracionalizmusra nevel; ellene hat az anyagiak hajszolásának; a túlvilágra összpontosít; utópia |
| 1.2. Sors | „Befolyásolhatom sorsom jobbrafordulását” | Fatalizmus, alázatosság, boszorkányság |
| 1.3. Tájékozódás az időben | A jövőre való összpontosítás segíti a tervezést, a punktualitást; a vágyak kielégítésének elodázása | A múltra és a jelenre való összpontosítás nem ösztönöz a tervezésre, punktualitásra és takarékosságra |
| 1.4 Bőség | A bőség az emberi alkotó tevékenység termékei révén is nőhet | A bőség olyan, amilyen, nem képes fokozódni |
| 1.5. Ismeretek | Gyakorlatiak, ellenőrizhetők; a tények jelentőséggel bírnak | Absztraktak, hipotetikusak, kozmológiaiak, nem ellenőrizhetők a gyakorlatban |
| 2. Értékek | ||
| 2.1. Erkölcsi kódex | Szigorú a reális normák határain belül; bizalmat szül | Rugalmas, nagy a szakadék az utopisztikus normák és a viselkedés között, bizalmatlanságot szül |
| 2.2. Kisebb erények | Jól elvégzett munka, körültekintés, figyelmesség, a pontosságra való hajlam | Nincs jelentőségük |
| 2.3. Oktatás | Kötelező; önállóságot, az ortodox nézetek elvetését, egyet nem értést, alkotó hozzáállást biztosít | Nem a legfőbb prioritás; elősegíti a függőséget és a hagyománytiszteletet |
| 3. Gazdasági viselkedés | ||
| 3.1. Munka/eredmények | A munkáért élni: a munka javakat biztosít | Dolgozni az életért: munkából nem lehet meggazdagodni; a munka a szegényeknek való |
| 3.2. Takarékosság és prosperálás | A tőkebefektetések alapja | Az egyenlőséget fenyegeti, mert a takarékos meggazdagodik, irigységet szül |
| 3.3. Vállalkozás | Befektetés és kreativitás | Bérleti díjból származó bevételek keresése: a jövedelem a hatalomhoz fűződő kapcsolatokból ered |
| 3.4. Hajlandóság a kockázatvállalásra | Mérsékelt | Csekély |
| 3.5. Konkurencia | Tökéletesebbé tesz | Az agresszió jele, az egyenlőséget és a privilégiumokat veszélyezteti |
| 3.6. Innováció | Nyitottság; az innovációkhoz való gyors alkalmazkodás | Gyanakvás; az innovációkhoz való lassú adaptáció |
| 3.7. Előmenetel | Az érdemeken és kapcsolatokon alapul | A családi és/vagy patrónusi viszonyokon alapul. |
| 4. Társadalmi viselkedés | ||
| 4.1. Jogállamiság és korrupció | A törvény bölcs állandósága; a korrupció üldöztetik | A pénz és a kapcsolatok döntenek; toleráns viszonyulás a korrupcióhoz |
| 4.2. A felismerés és a bizalom köre | Bizalom a társadalom tagjainak széles köre iránt | Csak a szűk környezet iránti bizalom |
| 4.3. Család | A „család” fogalma egy meglehetősen tág közösségre terjed ki | A család menedék a tágabb környezettel szemben |
| 4.4. Egyesületek (társadalmi tőke) | A bizalom együttműködést, egyesülést, részvételt szül | A bizalmatlanság az individualizmus és az anómia szélsőséges formáit eredményezi. |
| 4.5. Egyén és csoport | Az egyéniséget hangsúlyozzák, de mértékkel | A kollektivizmust hangsúlyozzák |
| 4.6. Hatalom | Megosztott: ellenőrzés és ellensúly, konszenzus | Központosított: korlátlan, gyakran deszpotikus |
| 4.7. Az elit szerepe | Felelősség a társadalom előtt | Erő és hűbéri jellegű, bérleti bevételek keresése; kizsákmányoló |
| 4.8. Az egyház viszonya az állammal | Szekularizáció; fal az állam és az egyház között | A vallás jelentős szerepet játszik a civil szférában |
| 4.9. Nemek közötti viszony | Ha a nemek közötti egyenlőség nem is valóság, legalábbis nem összeférhetetlen az értékrendszerrel | A nők a férfiaknak vannak alárendelve az élethelyzetek többségében |
| 4.10. Népszaporulat | A gyerekek száma attól függ, hányat tud a család felnevelni és kitaníttatni. | A gyerekek isten ajándékai; gazdasági tőkét jelentenek |
E tipológia szerint a skandináv országokban a legkedvezőbbek a társadalom gazdasági és szociális fejlődésének feltételei. Közel állnak hozzájuk a konfuciánus országok kultúrái, különösen Japáné, míg a fejlődésnek ellenálló társadalom klasszikus példája Haiti.
A szerző nem ismer az ukrán társadalom modernkori kultúrájára vonatkozó, Harrison koncepciója alapján és Grondona tipológiája szerint lefolytatott kutatásokat, ezért javaslom, hogy legalább szubjektíven vessünk egy pillantást erre a 25 tényezőre egy egyszerű séma alapján: ha a bal oszlop dominál, hozzáadunk egy pontot, ha a jobb, elveszünk egyet, ha nem lehet egyértelműen megállapítani, nullával számolunk.
Ezen egyszerű módszer alapján a lehetséges minimális érték a – 25, ami egy a szociális-gazdasági fejlődéssel szemben teljességgel ellenséges társadalmat jelent. A maximálisan elérhető 25 pont viszont ellenkezőleg, olyan kultúrát feltételez, amely a legkedvezőbb az ilyen fejlődésnek.
Lássuk tehát Ukrajnát!
A provoszláv vallás kétségtelenül -1.
Sors: a nép többségére a passzív paternalizmus a jellemző, ami szintén -1-et jelent.
Az időben való tájékozódás bizonyosan még egyszer -1.
A bőséghez való viszonyulás nem egyértelmű, vagyis 0.
A tudás természete szerintem szintén nullát ér.
Az erkölcsi kódex annyira rugalmas, hogy nagy valószínűséggel kifejezetten anómiáról van szó, vagyis biztos -1.
Az összes kisebb erénynek sincs jelentősége anómiás állapotban, azaz megint csak -1.
Oktatás: bizonyosan értéknek minősül, de a minősége olyan gyenge, hogy nem biztosíthatja az önállóságot, azaz 0-ra értékelendő.
Munka: a két ellentétes viszonyulás közül se a protestáns, se az afrikai nem jellemző ránk, azaz nullát számolunk fel.
A takarékosság szintén nullát érdemel.
Vállalkozás: Ukrajnában minden nagy vagyon hatalmi hűbérként jött létre. Azaz biztos -1.
A kockázatvállalási hajlandóság szerintem mérsékelt, vagyis +1.
A konkurenciához való viszony negatív az üzleti és a szakmai életben egyaránt, ami -1-et jelent.
Az innovációhoz való adaptációs készség nekem jónak tűnik, azaz nullát adhatunk rá.
Az előmenetel a valóságban inkább függ a rokoni kapcsolatoktól és patrónusoktól, mint a képzettségtől és az érdemektől, vagyis: -1.
A jogállamiság és a korrupció szintje stabil -1.
A bizalom szintje nem skandináviai, de nem is latin-amerikai, vagyis: 0.
A család már nem a várunk, vagyis szintén 0.
A társadalmi tőke nem hatalmas éppen, de mégiscsak van, tehát szintén nullával számolhatunk.
Nincs amerikai személyiségkultusz, de már a kolhozi ideálok sem láthatók, ami ugyancsak nullát jelent.
A hatalom túlzottan központosított, de még mindig nem abszolút deszpotikus. Inkább nulla, semmint mínusz egy, de a tendencia negatív.
Az elit teljességgel felelőtlen: -1.
Az egyháznak nincs komoly befolyása a civil szférára: +1.
A nemek közötti viszony inkább +1-et ér.
A népszaporulat bizonyosan +1.
A végeredmény -6, azaz távol állunk a reménytelen haitiaktól, de a svédektől még messzebb vagyunk. […]
A Marshall-terv hatalmas sikere után Nyugat-Európában, s latin-amerikai megfelelőjének (Szövetség a haladásért John Kennedytől) nem kevésbé grandiózus bukását követően teljességgel logikus volt levonni a következtetést, hogy a pénz nem döntő tényezője a fejlődésnek. A természeti források és a külső tőkeinjekciók társadalmi-gazdasági fejlődést idézhetnek elő, de előfordulhat, hogy semmit sem adnak a társadalom számára.
Miért van így? Pillanatnyilag e jelenség leglogikusabb magyarázata Lawrence Harrison kulturális befolyásolási koncepciója. Az ukrán kultúra elemzése Harrison koncepciójának szempontjából választ adhat arra a kérdésre, hogy Lengyelországtól vagy Litvániától eltérően Ukrajna miért nem fejlődik, sőt inkább degradálódik.
Milyenek a perspektívák? Vajon megváltozhat-e a kultúra állapota oly módon, hogy kedvezővé váljon az ország fejlődése szempontjából? Harrison és kollégái úgy vélik, hogy a kultúrák képesek változni, bár első pillantásra nem így látszik. De a nagyobb időintervallumok elemzése során a kultúra változásai nyilvánvalóak, amit sok példa támaszt alá.
Ezek a változások igen ritkán következnek be külső beavatkozások eredményeként, mint például Németországban és Japánban a második világháborús vereséget követően. Leggyakrabban belső tényezők eredményei, de mindig mély társadalmi válság előzi meg őket. Azonban önmagában a válság csupán a változások előfeltételeit teremti meg, ezek a feltételek csak akkor vezetnek eredményre, ha a társadalom ugyanabban a pillanatban erőteljes vezetéssel rendelkezik. […]
Egy ilyen példa a szocialista tábor széthullása az 1980-as években: a társadalmi válság számos országra terjedt ki, de Oroszország és Ukrajna nem esett át alapvető kulturális átalakuláson, mert nem rendelkeztek az ehhez szükséges vezetőkkel.
Sőt mi több, észrevehető kulturális visszafejlődésről beszélhetünk: a bizalom szintjének csökkenéséről, az anómia terjedéséről, a korrupció rákfenéjéről – ezekről a tényezőkről széles körben folyik a vita. A leplezetlenül fosztogató hatalom napjainkban gyors ütemben mélyíti az általános válságot, már kialakulóban vannak a kultúraváltás feltételei.