A Rákóczi-díjas Milován Sándor ünnepi beszéde

A hagyományokhoz híven idén is kiosztották a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által alapított Rákóczi-díjakat, melyeket minden évben a főiskola tanévnyitó ünnepségén adnak át.

A Rákóczi-díj ismertetése

Az önálló kárpátaljai magyar felsőoktatás elindításának 20. évfordulója alkalmából a Rákóczi-főiskola Tudományos Tanácsa 2014. február 19-ei nyílt ülésén határozatot hozott a Rákóczi-díj megalapításáról. A Rákóczi-díj két elemből áll. Egy ezüst emlékéremből, melynek egyik oldalán az érem közepén a díjazott neve szerepel, körben a főiskola neve, valamint a „Rákóczi-díj” felirat olvasható rajta és az évszám, melyben adományozták. Az érem másik oldalának közepében a főiskola címere látható, mely megegyezik a Rákóczi-család címerével, körben a Rákóczi-szabadságharc jelmondata olvasható latinul: „Cum Deo Pro Patria et Libertate”, valamint a főiskola neve latinul: „ACADEMIA DE FRANCISCUS RAKOCZI II (SZEKUNDUM) NOMINATA”.
A díj másik eleme egy fehér nemesfémötvözetből készült gyűrű, melyen Rákóczi fejedelem pecsétnyomó címerképe található: Erdély címerpajzsán, a szívpajzsban a Rákóczi-család címere látható, amely így egyszerre erdélyi és vezérlő fejedelmi.
A főiskolai tanács döntése értelmében
– a Rákóczi-díj odaítélésének elsődleges szempontjai: az önálló kárpátaljai magyar nyelvű felsőoktatás létrejöttének és intézményünk, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola megmaradása és fejlődése szempontjából döntő szerepet vállaló személyek tevékenységének elismerése, akik erkölcsi kiállásuk, anyagi támogatásuk révén jelentősen hozzájárultak több ezer kárpátaljai magyar fiatal képzéséhez, ezzel is segítve boldogulásukat szülőföldjükön;
– a Rákóczi-díjat minden évben két személy kaphatja: egy anyaországi vagy külföldi és egy kárpátaljai;
– a Rákóczi-díjat a főiskola ünnepélyes tanévnyitóján adják át.

A főiskolai tanács határozatának értelmében 2016-ban e díj anyaországi díjazottja Naszvadi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója, a Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány Kuratóriumának elnöke. A kárpátaljai díjazott pedig Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnöke.

Milován Sándor ünnepi beszéde

Tisztelt ünneplő közösség!

Ma már a kárpátaljai magyar főiskola egy hatalmas tölgyfához hasonlít. Gyökereivel mélyen lehatolt a kárpátaljai magyar társadalom rétegeibe, törzse pedig erős kapaszkodó a magyar iskolák számára, a tanulni vágyó magyar fiatalok számára. És én itt állok meghatottan a kitüntetésemmel. Mert ez a tölgyfa sok évvel ezelőtt egy paszulyszem nagyságú tölgyfamag volt az Orosz Ildikó tenyerében. Ezt kellett elültetni, ezt kellett növeszteni, ebből kellett fát nevelni egy hatalmas, erős ellenállással szemben. Leghamarabb a hatalom értette meg, hogy ebből tölgyfa lesz. Talán a magyarság egy része sem látta tisztán. Vagy talán csak a KMKSZ iránti ellenszenv miatt nem fogadta örömmel ezt a kezdeményezést. De nagyon nehéz visszaemlékezni erre az időre. Amikor most egy gazdaságilag prosperáló, egy politikailag tekintélyes Magyarország áll mögöttünk, amikor a megyei tanács tagjai itt vannak köztünk, amikor a járási tanács elnöke itt ül bent velünk, amikor Beregszász polgármestere – Isten éltesse! – itt van velünk, nehéz visszaidézni azokat az időket, amikor a főiskola nem kapott egy termet sem. Ilyen idők voltak ezek. De sikerült! Itt van a tölgyfa. Én köszönöm a főiskola vezetésének az elismerést. Köszönöm a Mindenhatónak, hogy azok közt lehettem, akik nemzeti elkötelezettségüknél fogva rögtön felismerték a főiskola jelentőségét, akikben volt elszántság harcolni és tenni, akikben volt megszállottság – mert ez is kellett –, és akik küzdöttek és hittek abban, hogy lesz magyar felsőoktatás Kárpátalján. Hittek abban, hogy ezt a falat, elsősorban a hatalom, másodsorban a közöny falát át lehet ütni, meg lehet nyitni az utat a tanulás, a boldogulás felé a kárpátaljai magyar fiataloknak. Azért érdemes ezt elmondanom, mert az itt levő fiataloknak eskütételük után érezniük kell, hogy ők minden lehetnek! A kezükben van a sorsuk – kitartás, erő, tanulás és akarat. Még egyszer köszönöm a főiskola vezetésének a kitüntetést, és mint eddig is, továbbra is azt kívánom, hogy Isten óvja a főiskolát!

Kárpátalja.ma