A szálka és a gerenda
„Egyetlen ukrán tannyelvű iskola sem maradt a megszállt Krímen” – olvashatjuk az országos ukrán sajtóban a panaszt a hamarosan induló tanév előtti napokban. A beszámolók szerint, mielőtt Oroszország 2014-ben annektálta volna a félszigetet, még 7 ukrán nyelven oktató iskola működött itt, ám a szeptember 1-jén induló tanévben ezek közül már egyetlen egy sem maradt. Igaz, teszi hozzá a beszámoló, néhány intézményben az orosz nyelven oktató osztályok mellett megmaradtak az ukrán nyelvű képzést folytató osztályok is, mint például Szimferopol város ukrán gimnáziumában.
Arról is olvashatunk a hírekben, hogy az elmúlt tanévben mindössze 7 krími tatár nyelven oktató iskola maradt a Krímen, továbbá 4 olyan intézmény, ahol párhuzamosan folyt orosz és krími tatár nyelven az oktatás.
A tudósítások teljes joggal keseregnek azon, hogy az orosz hatóságok az orosz nyelvű oktatást erőltetik, és visszaszorítják a Krímen élő kisebbségek (az ukránok és a krími tatárok) anyanyelvi oktatásához fűződő jogait és lehetőségeit. 2017 decemberében mi is beszámoltunk arról, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala a 2014–2017 közötti időszakot felölő jelentést készített az emberi jogokról az Oroszország által megszállt Krímen, amelynek 194–201. bekezdésében az anyanyelvi oktatás kérdéseivel foglalkozik, s megállapítja, hogy visszaszorulóban van a kisebbségek nyelvén folyó oktatás a Krímen. A 200. bekezdésből pedig kiderül, hogy 2017. április 19-én az ENSZ Nemzetközi Bírósága döntést hozott az Ukrajna által Oroszországgal szemben indított keresetben, és kimondta, hogy Oroszországnak „hozzáférhetővé kell tennie az oktatást ukrán nyelven” (további részletek itt).
A tény, amiről a hírek szólnak, valóban szomorú: Oroszország fokozatosan visszaszorítja a kisebbségek nyelvén folyó oktatást, és Kijev ezt joggal rója fel Moszkvának. Számunkra ebben az érdekes, hogy mindeközben Kijev egyetlen szóval sem tesz említést arról, hogy a 2017. szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény 7. cikkelyére alapozva Ukrajna gyakorlatilag teljesen felszámolja a kisebbségek anyanyelvén folyó oktatást az ország egész területén.
„Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Máté 7,3 és Lukács 6,41).