A tannyelv megválasztásának fogas kérdéseiről

Kétnyelvű vagy többnyelvű vidéken, amilyen Kárpátalja is, örülnünk kell, ha a tannyelvválasztás sok szülőnek gondot okoz.

Egy állam nyelvi kisebbségéhez tartozó embereknek ugyanis alapvető emberi joga kell(ene) legyen, hogy olyan iskolákba járhassanak, ahol őket magas szinten kétnyelvű (magyarul és ukránul jól tudó) emberekké képzik. Ahol választhat a szülő magyar vagy ukrán tannyelvű iskola között, ott nyelvi jogai nem sérülnek, de ahol nem választhat, ott jogsértés történik.

Nyelvpedagógiai szempontból nem szükséges bizonygatnunk, hogy a jó kétnyelvű oktatás olyan, amiben az általános iskolások zömmel anyanyelvükön tanulnak, de az államnyelv tanulása életkoruk növekedésével egyre intenzívebb. Az anyanyelv és a többségi nyelv tanítását nem szabad egymást kizáró módon megszervezni, a jó ukrántanítás nem mehet a jó magyartanítás kárára. És fordítva is így van: a jó magyartanítás sem lehet a színvonalas és eredményes ukrántanítás kárára.

Amikor tannyelvet választanak a szülők gyermekeiknek, akár 6 éves korukban, akár később, például az V. osztály kezdetekor, lehet, hogy egész életüket befolyásoló döntést hoznak. Ha ukrán tannyelvű iskolába íratják a gyermeket, nagy valószínűséggel magyartudása látja ennek kárát, rossz esetben a gyermek nem fog tudni szót érteni ukránul nem tudó nagyszüleivel. Ha magyar tannyelvű iskolába íratják gyermeküket a szülők, előfordulhat, hogy olyan foglalkozásoktól zárják el őket, amelyeket magas szintű ukrántudás nélkül nem gyakorolhatnak. Nincs biztos recept, hiszen régen is, de ma különösen, egy-egy ember többször válthat munkahelyet, sőt szakmát is. Egyetlen dolgot vehetünk biztosra: ha valaki jól tud magyarul is és ukránul is, elhelyezkedési lehetőségei lényegesen jobbak, mint azok lehetőségei, akik csak az egyik nyelvet tudják jól, s a másikat csak kevéssé. Az a magyar, aki ukránul is, magyarul is jól megtanul, bölcsen cselekszik. Az viszont, aki nem tanul meg jól ukránul is, vagy netán a jó ukrántudást „hazafiatlan dolognak” véli, az őt asszimilálni, diszkriminálni igyekvő többségi nacionalisták malmára is hajtja a vizet. Könnyen beláthatjuk ezt: ha a többségi ukránok megsértik egy kárpátaljai magyar jogait, a magyar ember jobban megvédi magát, ha kitűnően beszél és ír ukránul, mintha gyenge ukrántudással kénytelen igazáért harcolni.

Kontra Miklós

tanszékvezető egyetemi tanár

Szegedi Tudományegyetem

ALMA MATER CIVIL KEZDEMÉNYEZÉS – Kezünkben a jövő!