Abban bízom, hogy gyorsan elfolyó időmet nem élem hiába – Interjú Kristofori Olga igazgatónővel

Kristofori Olga, a Munkácsi Szent István Líceum igazgatója több évtizedes elhivatott oktató-nevelő munkájáért, valamint példaértékű közösség- és egyházi iskolaszervezői munkája elismeréseként március 15-én Magyarország köztársasági elnökétől a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át. Az igazgatónőt ebből az alkalomból a díjról és pedagógusi pályájáról, hivatásáról kérdeztük.

– Magyar nyelv- és irodalomtanárként végzett az Ungvári Állami Egyetemen. Mindig is a pedagóguspályára készült?
– Humán érdeklődésű vagyok, ezt a tantárgyat kedveltem a legjobban az iskolában, s úgy érzem, mindig is a pedagógiai pálya volt az, ami vonzott.
Diplomásként a Csongori, majd a Rákosi Általános Iskolában tanítottam. Ezután kerültem az alma materembe, ahol tanárként és 12 évig igazgatóhelyettesként is dolgoztam. Egy pedagógusnál fontosnak tartom a szakmai alázatot, a szolgálatot és nem utolsósorban a hitet.

– Megalakulásától kezdődően a Munkácsi Szent István Líceum igazgatója. Mit lehet tudni erről az iskoláról?
– Intézményünket a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye megbízásából az Egyházmegyei Szent Márton Karitász alapította 2001-ben. 2005-től viseli államalapítónk nevét, akinek szellemiségét, hitét, példáját követve, Isten segítségével élünk és tevékenykedünk.
Több név közül választottunk. A magyar államiság Szent Istvánnal kezdődött, és iskolánk is az első katolikus intézmény Kárpátalján.
Az a célunk, hogy ébren tartsuk diákjainkban a magyarságtudatot, a keresztény gyökerekhez való ragaszkodást, és mindent megtegyünk azért, hogy szűkebb pátriájuknak a hasznára váljanak. Mindezt az oktató-nevelő munka mellett lelkigyakorlatokkal, kirándulásokkal, táborozással is próbáljuk segíteni, amelyek erősítik öntudatukat, és lelki egészségük megőrzését szolgálják.

– Miben változott meg az élete igazgatói kinevezése után?
– Különösebb változást nem tapasztaltam, teszem, mint ahogy tettem korábban is, a dolgomat legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint. Abban bízom, hogy gyorsan elfolyó időmet nem élem hiába. Arra törekszem, hogy az intézményben katolikus keresztény szellem, kölcsönös jóindulat, szeretet, rend és fegyelem uralkodjék.

– Visszatekintve közel 40 éves pedagógiai munkásságára hogyan látja a kárpátaljai oktatás helyzetét?
– Az oktatás helyzetéről sokat lehetne beszélni, változott, de nem lett jobb. A diákok is változnak, ahogyan a társadalom és minden a világban. Nem biztos, hogy a javukra válik az a nagy liberális szabadság, amelyben élnek.

– Oktató-nevelő munkája mellett mivel tölti szabadidejét?
– Tagja vagyok a II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Körnek, mely 1987-ben alakult, és a Rákóczi-hagyományok, illetve a magyar nemzeti kultúra ápolását tűzte ki céljául.
Ezenkívül szabad időmet a családi teendők töltik ki, de szakítok időt az olvasásra, rejtvényfejtésre is.

– Március 15-én Magyarország Ungvári Főkonzulátusa Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki munkája elismeréseként. Mit kell tudni erről a díjról?
– A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt az 1946-ban megszüntetett és az 1991. évi törvénnyel alapított Magyar Köztársasági Érdemkereszt legfelső fokozata.
Olyan civil és katonai személyeknek ítélik oda, akik a kultúra, a tudomány, a művészet, illetve saját szakterületük terén az egyetemes emberi értékek gyarapítása érdekében példamutató tevékenységet folytattak. A kitüntetéseket valamilyen nevezetes, többnyire nemzeti ünnepen adják át.
Előttem már több egyházi, kultúrával és művészettel foglalkozó személy is részesült ilyen kitüntetésben Kárpátalján. Neveket nem sorolnék, mivel nem szeretnék valakit kihagyni.
Nagyon meghatódtam a díj átadásakor. Úgy érzem, hogy ez a kitüntetés nemcsak elismerés, de egyben felelősség is a kárpátaljai magyarság jövőjét illetően.

– Köszönöm az interjút. Gratulálok a kitüntetéshez, és további sikereket kívánok!
– Köszönöm!