Annyi a kárpátaljai magyarságé, amennyit ki tud magának harcolni – nyelvkérdés az oktatásban

A konferencia témájául a nyelvtörvény és az általa nyújtott lehetőségek kihasználása szolgált a kárpátaljai magyar iskolákban. A kérdésben a jelenlévőknek volt mit megbeszélniük, hiszen ha a magyar kisebbség nem lép és nem cselekszik jogainak érvényesítése érdekében, akkor a hivatalnokok és más illetékesek sem lépnek ez ügyben. Márpedig ha a nyelvtörvény megszületett, akkor ki kell harcolnia a magyar kisebbségnek, amit lehet, vagyis be kell tartatnia a meglévő törvényt.

Természetesen ez a konferencia sem volt előzmények nélküli, azonban az előzetes hivatalos levelezések, erőfeszítések válasz nélkül maradtak, a kérések néma fülekre találtak. A konferencián előterjesztett és megfogalmazott elvárásokat az ukrán fél radikálisnak nevezte. De milyen radikális kérésekről beszélhetünk ez esetben? Hiszen a magyar kisebbség csak élni akar a nyelvtörvény adta lehetőségekkel, ami szíve joga, és ez az, ami az ukrán nacionalisták nemtetszését kiváltotta.

Az előzményekről és a konferencia eredményeiről Orosz Ildikó, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke beszél.

– Szeptember 9-én, a KMPSZ tanévnyitó ünnepségén üdvözöltük a nyáron elfogadott nyelvtörvényt. Bár ezt nem a kárpátaljai magyarok harcolták ki, hanem a jelentős orosz anyanyelvű ukrajnai lakosság, ennek ellenére úgy láttuk, hogy ebben a törvényben sok olyan lehetőség rejlik, amely a magyar oktatás helyzetét is javítaná. Így a pedagógusszövetség kidolgozta állásfoglalását, melyet a mielőbbi végrehajtás érdekében elküldött különböző szervezeteknek. Szeptember 24-én 176 levelet küldtünk szét ajánlott küldeményként a Kárpátaljai Megyei Tanács, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal, Kárpátalja érintett járási tanácsai, megyei jogú városai képviselőinek, az érintett járási közigazgatási hivatalok vezetőinek, Kárpátalja megyei, járási, megyei jogú városi tanácsai képviselőinek, a kárpátaljai magyar pártoknak, tehát mindazon vezetőknek, képviselőknek, akik a törvény megvalósításában tehetnének valamit, mivel van rá felhatalmazásuk. A 176 levélre 2 válaszlevelet kaptunk, melyek tartalmuk szempontjából elutasítóak voltak, a hangnemük pedig kioktató, mondván: a törvényt ugyan elfogadták, de semmiféle végrehajtási rendelkezés sincs. Felháborítónak tartották, hogy ezt az állásfoglalást – a nyelvtörvény szellemében – magyarul küldtük ki.

Ekkor lefordítottuk az állásfoglalást, hogy ne lepődjenek meg azok, akiknek egyébként hivatalból már illene tudniuk magyarul, ha nem, akkor illene felkérniük olyan alkalmazottat, aki bírja a nyelvet. Újraküldtük a leveleket. Ezeket főleg azoknak postáztuk, akiknek van valamilyen felhatalmazásuk a végrehajtással kapcsolatban. Vagyis levelet kapott a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke, a kárpátaljai közigazgatási hivatal elnöke, Kárpátalja érintett járási tanácsai, megyei jogú városainak vezetői, képviselői, az érintett járások közigazgatási hivatalainak vezetői, képviselői, a megyei, járási és városi oktatási osztályok vezetői, a kárpátaljai magyar pártok érintett képviselői. A 31 ukrán nyelvű levélre 5 válasz érkezett. Elemezve a válaszleveleket arra a következtetésre jutottunk, hogy a problémát és a felelősséget egyrészt a minisztériumra hárították, mondván, ez a minisztérium kompetenciája, vagy arra hivatkoztak, hogy nincs költségvetési keret a törvény végrehajtására, esetleg a pedagógusokra, iskolavezetőkre hárították a problémát, mert nekik kellene kezdeményezniük a törvény biztosította lehetőség végrehajtását. Harmadikként pedig a szülőkre hárították a felelősséget, mondván, ha a szülők fogják kérni, akkor majd tesznek érte valamit. A levelek hangneme nagyon kimért és hivatalos volt, és a legtöbb esetben olyan megfogalmazásokkal találkoztunk, amelyek teljesen értelmetlenek voltak.

Ekkor úgy gondoltuk, hogy ha a szülőkre hárítják a feladatot, akkor őket mindenképpen tájékoztatni kell, hogy milyen jogaik vannak a nyelvtörvény kapcsán. Időközben a törvény elfogadása után eltelt az a három hónap, amely alatt a jogszabály szelleméhez kellett volna igazítani a korábban elfogadott törvényeket, rendeleteket, továbbá végrehajtási intézkedéseket kellett volna kiadni. Ezért a KMPSZ közgyűlésén 2012. december 8-án ismét állásfoglalásban rögzítettük elvárásainkat a nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Decemberben ismét levelet küldtünk, ezúttal 101 magyar iskolának. Ezekben a levelekben felhívtuk az igazgatók figyelmét azokra a problémákra, melyekben lépniük kell, és azokra, melyekkel kapcsolatban tájékoztatni kellene a szülőket. Kezdeményezzék azt, amit egy iskolaigazgatónak kezdeményeznie kell. Először is vezessenek be magyar nyelvű dokumentációt ott, ahol a magyar nyelvet regionálissá nyilvánították. Másrészt rendeljenek kétnyelvű – magyar és ukrán – bizonyítványt a végzős osztályok, a 9. és 11. osztály diákjai számára. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a következő évtől kötelező lesz a harmadik idegen nyelv bevezetése, amely már a negyedik idegen nyelvet fogja jelenteni a magyar iskolákban (a kötelező ukrán, az anyanyelv és az első idegen nyelv mellett), ha nem alkalmazzák a rendeletek adta lehetőségeket. Nagyon jól tudjuk, hogy az előző hármat is rosszul tanítják, ezért a gyermek ezeket sem tudja elsajátítani, ráadásul a negyedik nyelvre mindössze heti két órát terveztek, ami kevés a hatékony nyelvtanuláshoz. A végén, mire befejezik a 9—11. osztályt, egyiket sem fogják tudni. Viszont a törvényrendelet lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek túlterhelésének elkerülése érdekében a magyar iskolákban ezt az órát felhasználják valamely más nyelv oktatására a szülők beleegyezése szerint. Erre van is már példa Kárpátalján: az ungvári magyar iskolában úgy döntöttek, hogy nem vezetik be a negyedik nyelvet, hanem az erre szánt heti két órát megosztják a magyar és az angol között. Vagyis annak az előző két nyelvnek az oktatására fordítják, amelyeket erősíteni kell.

Levelünkben mindezekre felhívtuk a magyar tannyelvű iskolák igazgatóinak a figyelmét. Az ajánlott levelekre két válasz érkezett. A két igazgató arról tájékoztatott, hogy megrendelték a bizonyítványt, de a járási hivatalok pénzhiányra hivatkozva a szülőkre szeretnék hárítani a költségeket, legalább is ezzel riogatták őket, meg azzal, hogy Kijevben nincsenek programok a kétnyelvű bizonyítvány elkészítésére, nincs pénz a fordításra stb. Néhány igazgató szóban szintén erről tájékoztatott bennünket.

– Ezt nem tudhatjuk, hiszen mint társadalmi szervezet, mi csak az igazgatók figyelmét hívhattuk fel a lehetőségre. Az egy másik kérdés, hogy lehetséges, az igazgatók nem is tájékoztatták a szülőket az adott kérdésekről. Viszont a szülőnek is van felelőssége, hogy maga is tájékozódjon, és nyitott legyen, ha a gyermekéről van szó.

– Erre reagálva ismét úgy döntött a pedagógusszövetség, hogy ukrán nyelvű leveleket ír az illetékeseknek ez ügyben. Ismét levelet küldtünk a korábban felsoroltaknak, illetve azon települések iskolaigazgatóinak, ahol a magyar lakosság lélekszáma meghaladja a 10 százalékot. (Ugyanis a törvény azt is kimondja, hogy olyan ukrán településen, ahol a kisebbség aránya – esetünkben a magyarság aránya – eléri a 10 százalékot, ott az ukrán tannyelvű iskolákban is kötelesek bevezetni a regionális nyelvet, esetünkben a magyart.) Mi azt javasoltuk, hogy ezekben az iskolákban se terheljék túl a gyerekeket, ezért második nyelvként vezessék azt be. Így ők is három nyelvet fognak tanulni: a regionális nyelvet (magyart ott, ahol a lakosság legalább 10 százaléka magyar), egy nyugati nyelvet és az anyanyelvüket. Ráadásul mindez segítené a törvény megvalósítását. Ezúttal 142 levelet küldtünk szét, melyekre 9 válasz érkezett. Ezekben leírták, hogy a szülőkre bízzák a döntést, melyet viszont nem tudnak befolyásolni, és akik egyébként a Nagyszőlősi járás magyar iskoláiban is az orosz nyelvet választották egy előzetes felmérés szerint. A konferencián egy ugocsai igazgató által elhangzott, hogy azért esett az oroszra a választás, mert az iskolákban maradtak képesítés nélküli tanárok, és most legalább az ukrán tanyelvű iskolákban tudnak számukra órát biztosítani. Ilyenformán felmerül a kérdés, végül kinek az érdekeit szolgálja a második idegen nyelv bevezetése, mi a célja és értelme? Egy-két esetben volt csak bizakodó a válasz. Meg kell itt említeni a beregszászi 5. sz. ukrán iskolát, ahol már évek óta tanítják a magyart mint idegen nyelvet, a técsői járási oktatási hivatal munkatársai. A válaszok többsége azonban még mindig elhárító volt, de legalább nem kioktató. Ekkor döntöttünk úgy, hogy miután a helyi lehetőségeinket kimerítettük, levélben fordulunk az ukrán oktatási minisztériumhoz. Külön levelekben kértük, hogy a nyelvtörvény értelmében azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyart regionális nyelvvé nyilvánították, a törvény szerint vezessék be a magyar oktatását mint idegen nyelvet az ukrán tannyelvű iskolákban, s hogy a magyar tannyelvű iskolákban a dokumentációt vezethessék magyarul, kétnyelvű bizonyítványokat adjanak ki minden évfolyam számára, és végül a magyar iskolákban a második idegen nyelv kérdését rendezzék a gyerek érdekeinek figyelembe vételével. Leveleinkre még nem érkezett válasz.

Mivel hamarosan itt a tanév vége, úgy döntöttünk, konferenciát szervezünk a kérdések tisztázása érdekében, hogy az ügy kimozduljon a holtpontról. A KMPSZ elnökségének az az álláspontja, hogy a nyelvtörvény végrehajtása és a törvény betartatása nem csak pártpolitikai kérdés. Talán addig volt ez politikai kérdés, míg a választási csatározások zajlottak. Ezért aki ezzel az agitációs lehetőséggel élt, bármilyen párt színeiben kampányolt, már megkapta érte a maga szavazatait. Így most az ő feladatuk harcolni azért, amiért az emberek rájuk szavaztak, hogy végrehajtsák-végrehajtassák, betartassák a törvényt.

– A konferenciára meghívtuk a megyei tanács és a megyei közigazgatás elnökét, az oktatásügyben illetékes vezetőket megyei és járási szinten, az összes magyar iskola igazgatóját, a magyar pártok járási és városi képviselőit, a járási tanácsok magyar pártjainak képviselőit, továbbá az ukrán pártok magyar nemzetiségű képviselőit, és olyan ukrán nemzetiségű képviselőket, akik magyar körzetben nyertek szavazatot.

– Erre a gyűlésre február 16-án került sor, éppen azon a hétvégén, amikor Németh Zsolt Kárpátalján járt, és egyeztetett a Keleti Partnerség végrehajtása kapcsán a megyei tanács elnökével. A Keleti Partnerség program révén a magyar állam nagy összeggel járult hozzá a kárpátaljai magyar iskolák és kulturális intézmények felújításához, és további jelentős támogatást fog folyósítani. Mindez pártszimpátia nélkül történt. Itt már több mint 30 objektumot átadtak, függetlenül attól, hogy a tantestület és az iskola vezetősége az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), a Régiók Pártja vagy éppen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) mellett agitált, vagy nyilatkozott a választások idején.

Gondoltuk, jó lenne, ha a gyűlésen a politikai képviselők kifejtenék álláspontjukat a kérdéssel kapcsolatban, ezzel is segítenék a törvény végrehajtását. Sajnálattal kellett konstatálnom, hogy míg Németh Zsolt megtisztelte rendezvényünket, a megye első emberei nem tiszteltek meg jelenlétükkel.

– Az előadások alapján úgy tűnik, hogy a kárpátaljai magyar közösséget és azok képviselőit az illetékesek nem tartják partnernek még saját ügyeikben sem. A hatalom úgy bánik velük, mintha eszközök lennének a kezükben, vagyis akkor veszik elő a magyar közösség igényeit, amikor szükségük van magyar szavazatokra a választások alatt, de mikor tenni kell értük, elzárkóznak, vagy egyszerűen nem hallják meg őket, kéréseiket, még a törvény által garantáltakat is elodázzák, általában a következő választásig, amikor megint nagy ígérgetések következnek.

Azt tapasztaltuk ezenkívül, hogy a magyar pártoknak nincs jelentős érdekérvényesítési ereje, a nem magyar pártok színeiben politizálók közül pedig alig volt 1-2 képviselő a rendezvényen, ami alátámasztja néhány szociológus és politológus abbéli álláspontját, hogy aki nem magyar etnikai pártban politizál, az magyar érdekeket nem tud, nem akar vagy nem mer képviselni, azért, mert őt ez már nem érdekli, vagy ha érdekli is, nem ruházzák fel olyan jogkörrel, hogy ebben részt vehessen.

– Ezen a gyűlésen nemcsak azok a problémák vetődtek fel, melyekről még decemberben szó volt, hanem már újabbak is jelentkeztek. Például az egyik igazgató, aki az Ungvári járásban egyúttal a járási tanács munkájában is részt vesz a KMKSZ színeiben – ő az oktatási bizottság elnöke –, elmondta, hogy a járásban felhívták a figyelmet arra, hogy az iskolai kötelező záró dolgozatokat minden magyar iskolának önállóan és ingyen kell lefordítani, míg az orosz iskolák számára például ez már rég letölthető az internetről.

Nagyon orwellinek tűnik a helyzet, mert ezek szerint vannak az országban egyenlők és egyenlőbbek. Ezen okulva az állásfoglalásba az is bekerült, hogy központilag biztosítsák a fordítást a magyar tannyelvű iskolák számára. Reméljük, ennek hozadéka is lesz, mert aki jelen volt a pártok képviseletében, az mind elfogadta az állásfoglalást, és azzal is egyetértettek a konferencia résztvevői, hogy a nyelvtörvény betartása és végrehajtása nemzeti minimum a kárpátaljai magyar közösség számára.

– A konferencián az a döntés született, hogy a kibővített állásfoglalást – amelyet eleve két nyelven terjesztettek elő – lefordítjuk ukránra, és újra elküldjük minden hivatalnak, elsősorban azoknak az országos parlamenti képviselőknek, akik a legnagyobb hatást gyakorolhatják a végrehajtásra, mert a válaszlevelek szerint főleg a parlament mulasztása hátráltatja a végrehajtást: nincs pénzügyi fedezete a törvénynek, nem született végrehajtási rendelet, nem igazították a törvényhez a korábban elfogadott jogszabályokat, rendeleteket. Ráadásul a magyarságot képviselő honatyák éppen a nyelvtörvénnyel kampányoltak. Most eljött a cselekvés ideje, és felszólítjuk a parlamenti többség frakciójában politizáló Gajdos István, Ivan Busko és Kovacs Vaszil képviselő urakat, érjék el, hogy legyen pénzügyi keret a kétnyelvű bizonyítványokra, űrlapokra, fordításokra stb., igazítsák a nyelvtörvényhez a korábban elfogadott törvényeket, fogadjanak el végrehajtási rendeletet. Azonos tartalmú levelet és állásfoglalásunkat megküldtük Viktor Baloga parlamenti képviselőnek is, aki az Egységes Közép (Jedinij Centr) színeiben indult a választásokon, mert pártja soraiban szép számmal vannak magyarok, akik hatékony munkájának köszönhető, hogy jelentős szavazatot kapott magyarlakta vidéken.

Miután a törvény végrehajtása Kárpátalján magyar nemzeti minimum, és a cselekvő összetartozás jelképe, felszólítunk mindenkit, hogy saját lehetőségein, saját mozgásterén belül tegyen meg mindent azért, hogy a törvény ne csak dokumentum maradjon: az iskolaigazgató ne szégyellje, hanem engedélyezze a magyar feliratokat, a járási tanács oktatási képviselője tartsa napirenden. A járási, városi, falusi tanácsok képviselői kérjék számon rendszeresen a törvény végrehajtását az illetékesektől. A polgárok következetesen ragaszkodjanak törvény adta jogaikhoz. A kárpátaljai magyar sajtó állandó rovatban tájékoztassa az olvasót a jogokról, és kövesse figyelemmel a végrehajtását. Akiknek nagyobb a hatáskörük, azok a törvény szelleme és szövege szerint merjenek intézkedni a végrehajtásról. Például a Beregszászi járásban, ahol a magyarok aránya kétharmados, és a tanfelügyelő maga is magyar, amennyiben a törvény engedélyezi, hogy regionális nyelven vezessék a dokumentációt, engedélyezze azt, és a betartását ellenőrizze olyan tanfelügyelő, aki tud magyarul stb. Akarat és pozitív hozzáállás esetén ez a többi közigazgatási egységben is megoldható, ahol a magyar nyelv elnyerte a regionális nyelv státusát, mert a Nagyszőlősi, az Ungvári járásban, Csap és Beregszász megyei jogú városokban mindenütt van magyarul tudó tanfelügyelő; ha nem lenne, alkalmazzanak!

Ezenkívül fontosnak tartjuk, hogy az a magyar iskola, amely felvette valamely történelmi személyiség nevét, hivatalosan is viselhesse azt. Ehhez alapszabályt kell módosítani. De most itt a lehetőség: ha kétnyelvű pecsétet és kétnyelvű feliratokat készítenek, s ehhez módosítják az alapszabályt, pecsétet, dokumentumokat, akkor egyúttal a névváltoztatást is végrehajthatják.

– A konferencián nagyon sok kérdést érintettünk, amelyek foglalkoztatják a kárpátaljai magyar közösséget a nyelvtörvény végrehajtásának elodázása kapcsán. Örülök, hogy igen szép számmal összegyűltek a résztvevők. Ismételten meggyőződtem arról, amit évek óta hangoztatunk kisebbségi szervezetként, hogy minden törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, és annyi valósul meg, amennyit ki tudunk követelni.