Átalakulások és intézkedések az ukrajnai felsőoktatásban – Még egyszer a felsőoktatási törvényről

Az ukrán államelnök aláírta a 2014. július 1-jén a parlament által megszavazott felsőoktatási törvényt. Most végre megismerhetjük tételeit.

Megszavazásának körülményei, a parlamentben kialakult heves vita és rögtönzés miatt még a honatyák sem voltak biztosak abban, hogy mi került a törvény végleges szövegébe. Célja, mint korábban olvashattuk, hogy hatékonyabbá, színvonalasabbá és átláthatóbb finanszírozásúvá tegye a felsőfokú képzést.

Hogy mindez mennyire szolgálja a nemzeti kisebbségek és a színvonalas oktatás érdekeit, arról Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola elnökét kérdeztük meg.

„A nemrég elfogadott felsőoktatási rendelet alapjában véve egy kerettörvény, amelyet akkor lehet teljes mértékben értékelni és elemezni, amikor megjelennek a részleteket szabályozó rendeletek is” – mondja Orosz Ildikó. „Alapgondolatát ítélve a törvény igyekszik igazodni a bolognai rendszer koncepciójához bizonyos nemzeti sajátosságokat is figyelembe véve. Egyik módosulás, hogy megváltozik a felsőoktatás struktúrája. Ez azt jelenti, hogy létezik a felsőfokú szakképzés, ami 90 kredites rendszert írt elő, s eredményeképpen nem az eddigieknek megfelelő molodsij specialist, hanem molodsij baccalaureus diplomát ad ki. A korábban kiadott diplomák egyenértékűek lesznek az utóbbival. A törvény továbbá megszüntette a specialist minősítést, meghagyta az európai master fokozatnak megfelelő magisteri fokozatot, de még 2016-ig az engedéllyel rendelkező intézmények felvételiztethetnek erre a szintre. A spacialist szintű diplomák ezek után magisterivel egyenértékűnek felelnek majd meg.

A felsőoktatási törvény új fogalmakat is bevezet. Ilyen az államilag akkreditált és államilag nem akkreditált képzés. Ez azt jelenti, hogy az államilag nem akkreditált képzések befejezésekor az egyetemek által meghatározott diplomát és mellékletet kapnak a diákok. Ennek eredménye majd a munkaerőpiacon nyilvánul meg, ahol ezt a diplomát vagy elfogadják, vagy nem.

A külföldi egyetemekkel kötött együttműködések terén a törvény támogatja a kettős diplomák kiadását. Ennek értelmében két egyetem megállapodását követően, saját tantervi követelményeik egyeztetése után a diák megkaphatja mindkét egyetem diplomáját.

A kétszakos képzések terén is változást hoz a dokumentum. Abban az esetben, ha valaki két szakon tanult, akkor olyan diplomát kaphat, melyben mindkét szak fel van tüntetve. A korábbiakban megyénkben a Rákóczi-főiskola gyakorolta ezt, melyet később megszüntettek. Most azonban újra lehetőségük lesz a diákoknak dupla szakon tanulni.

A törvény 36-ról 30-ra csökkentette egy kreditérték óraszámát, ami szintén az európai gyakorlathoz igazodik, ez segítheti a diákok mobilitását. 2015-től csökkentik a felsőoktatásban dolgozók kötelező óraszámát 900-ról 600-ra.

A törvény egyik alapkérdése – mely már a törvénytervezet vitájában borzolta a kedélyeket Kárpátalján –, hogy a felsőoktatás kizárólagos nyelveként az ukránt jelöli meg. Ám ez csorbítja az ukrajnai nemzeti kisebbségek anyanyelven történő felsőoktatáshoz való jogait.

Az oktatás nyelvére vonatkozóan a törvény kimondja, hogy a felsőoktatás nyelve az ukrán, de hagy néhány lehetőséget más nyelven történő oktatásra is. Az alapítványi és magánegyetemek maguk döntenek az oktatás nyelvéről, ahogy a külföldi egyetemek kihelyezett tagozatai is. Az állami egyetemeknél az adott intézmény tudományos tanácsa dönt a kérdésben, hogy hány tantárgyat és milyen mélységben tanítanak nem államnyelven, vagyis nem ukránul. A törvény lehetőséget ad arra is, hogy egyes tantárgyak elméleti részét ukránul tanulják, de az olyan tantárgyakat, melyeket a nemzeti kisebbségeknek gyakorlatban kell alkalmazniuk, az adott kisebbség nyelvén taníthatják. A Rákóczi-főiskolára e kérdés így nem vonatkozik, az Ungvári Nemzeti Egyetemre és a Munkácsi Állami Egyetem koledzsére viszont annál inkább.”

Az elnökasszony szavai szerint az oktatás nyelvét meghatározó döntés a kárpátaljai felsőoktatásban hamarosan megmutatja a helyi felsőoktatási intézmények és azok tudományos tanácsainak toleranciáját a kisebbségek felé.

A korábbi törvényekhez képest újítást jelent a 11 oldalas átmeneti és kiegészítő intézkedéseket tartalmazó fejezet. A rendelet 15. fejezete a dokumentumban foglaltak végrehajtásának mikéntjét tárgyalja. Mivel nem lehet minden változtatást máról holnapra megvalósítani, ezért egy kétéves átmeneti időszakot jelöl a fejezet, mely idő alatt módosítani kell minden szükséges dokumentumot, alapszabályt az új irányvonalaknak megfelelően.

Egy gondolatba sűrítve a fent leírtakat: van egy új felsőoktatási kerettörvényünk, melynek lényegét még számos rendelet fogja pontosítani, és mint tudjuk, a lényeg sokszor a részletekben van. Másik kérdés, hogy az elkövetkezendő két év alatt hogyan sikerül a változtatásokat a gyakorlatba átültetni, mert ezek a lépések, rendeletek határozzák meg a jövőben a felsőoktatást. Reméljük, nem az orosz mondás érvényesül majd, miszerint „újat terveztünk, de úgy sikerült, ahogy eddig mindig”.