Az Év Tanára díjjal tüntették ki Nagy Lajost
Külhoni kategóriában Nagy Lajos, a Péterfalvai Magyar Tannyelvű Református Líceum biológia- és földrajztanára kapta az idei Év Tanára kitüntetést.
A díjat az Év Tanára szakmai bizottsága ítéli oda olyan pedagógusoknak, akik a legtöbbet tették a magyar közoktatás, nevelés terén a bizottság tagjai szerint. A jelölés teljesen nyilvános volt, diákok, pedagógusszervezetek és pedagógusok egyaránt jelölhettek. A kezdetekről, a mindennapjairól és a jelenlegi válsághelyzetről is beszélgettünk a fiatal pedagógussal.
– Mesélj magadról, a diákéveidről!
– Fertősalmáson születtem és nevelkedtem, kis falu a hármas határ gyűrűjében, sokaknak a világ végét jelenti ez a település, mert egyszerűen csak véget ér az út, de számomra a világ kezdetét. A Fertősalmási Általános Iskolában kezdtem tanulmányaimat, majd 2003-ban felvételt nyertem a Péterfalvai Református Líceumba, ahol 2006-ban érettségiztem. Ezután jött a pályaválasztás, a matematika–informatika és a biológia–földrajz szakpárok között vacilláltam. Végül a jelentkezésem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola biológia–földrajz szakára adtam be, és felvételt is nyertem.
– Voltak-e a családodban pedagógusok? Kik inspiráltak abban, hogy tanári pályára lépj?
– Igen, voltak, vannak tanárok a családban, de legnagyobb hatással pedagógiai munkásságomra nővérem volt, aki szintén tanár. Ő volt az, aki bevezetett a tanári szakma rejtelmeibe. A szüleim nagyon sokat biztattak pályafutásom kezdetén, és tőlük tanultam, hogy kitartónak kell lenni, ha eredményeket akarunk elérni.
– Mikor kezdtél el tanítani?
– 2011-ben kerültem vissza volt középiskolámba, a Péterfalvai Református Líceumba. Pályakezdésemre rá lehetne fogni, hogy véletlenek sorozata, de inkább isteni gondviselésnek tartom. Nyáron még diákmunkán voltam Nyugat-Európában, egy álláslehetőségért utaztam haza, hagytam ott a nyári munkámat, de mire hazaértem, már azt az állást betöltötték. Hazaérkezésem után jutott tudomásomra, hogy a líceum biológust keres. Mivel akkoriban kevés osztály volt, ez az állás nem sok órát jelentett, és ez abban az évben volt, amikor fizetést sem tudtak adni az ott dolgozóknak. A líceumnak szüksége volt egy biológusra, nekem pedig egy állásra, mert fiatalemberként már akkor erősen érdeklődtek irántam más „munkaterületről”, így közös érdek mentén indult el a pedagógusi pályafutásom.
– Manapság nem egy leányálom a pedagógusszakma. Miért pont ezt a pályát választottad?
– Őszintén szólva fiatalként, mikor pályaválasztás előtt álltam, minden szerettem volna lenni, csak tanár nem. Főiskolás éveim alatt egyik pedagógiai gyakorlatom során hívták fel a figyelmem rá, hogy milyen jó pedagógus lennék, és gondolkodtam-e rajta, hogy biológiát oktassak. Válaszom határozott nem volt, de az elhangzottakon elgondolkodtam – talán ekkor először, úgy igazán.
– A háború miatt kialakult online oktatás mennyire befolyásolta egy pedagógus munkáját, továbbá a diákok hozzáállását a tanuláshoz? Milyenek az eredményeik?
– Mint mindig, mindennek van pozitív és negatív oldala is. Bár az online oktatást nagyon személytelennek tartom, nehezebb a gyerekeket elérni, és megszerettetni a tantárgyakat, de aki már érdeklődik egy tantárgy iránt, online tér segítségével sok ismeretanyagot tudunk átadni, megismertetni azáltal, hogy a gyerek előtt ott a digitális eszköz, és tanárként tudok sok olyan dolgot ajánlani, ami egy óra keretébe nem férne bele, például egy-egy útifilm megtekintése. Tehát az online oktatásnál egy sajátos módszernek vagy stílusnak kell lennie, hogy eredményesek tudjunk lenni. A háború első évében tanár és diák is úgy volt, hogy éljük túl ezt az évet. Mára azt látom, hogy nagyon sok diákom még jobban odafigyel a tanulásra, hogy jobban teljesítsen. Lehet azért igyekeznek jobban, mert érzik, hogy változik az általunk megismert világ, és jó, ha felkészülnek rá minél jobban.
– Több sikerélményed is volt már a tanári pályán töltött időszakod alatt. Melyeket emelnéd ki ezek közül?
– Számomra a tanári szakmám során a legnagyobb elismerés, ha egy-egy diák figyelmét meg tudom nyerni. Fontos visszajelzés az is, hogy ha érdeklődnek az általam oktatott tantárgyak iránt. Nagy örömmel tölt el, hogy diákjaim helyt tudnak állni akár itthon, Kárpátalján, akár Magyarországon. Jó látni, hogy a volt diákokból felelősségteljes felnőttek lesznek, és megtalálják helyüket a társadalomban. Ezek mellett természetesen szakmai elismerésekben is volt és van részem. 2019-ben Makkai Sándor-díjat kaptam, amelyet a református eszmények pedagógiai gyakorlatban való alkalmazásáért a Magyar Református Egyháztól kaptam. A 2024–2025-ös tanév számomra talán a legsikeresebb, mivel a tehetséggondozói munkásságom elismeréseként Köbüki tehetséggondozó tanári ösztöndíjban részesülök. Az év legnagyobb meglepetése az Év Tanára díj lett, mert sosem volt célom díjak elérése, nem is gondoltam volna, hogy ilyen figyelemmel kísérik munkásságomat, és a jelölésről sem sejtettem semmit, de nagyon jó érzés és üzenet mások felé is, hogy számítanak az erőfeszítések, melyeket munkánk során végzünk. Ezúton is köszönöm az Év Tanára díjra való ajánlásomat.
– Mi a mottód, pedagógusi hitvallásod?
– Pedagógusi hitvallásom: Minden, ami jó bennem, nem én vagyok, hanem bennem lakó Krisztus. Mottóm: Erős és sikeres tanár az, aki képes elemezni a saját munkáját.
– Hogyan néz ki egy napod?
– A napjaim eléggé zsúfoltak, mindig van tennivaló vagy valami, amit még el kell intézni. Tempósak a napok, hetek, de én így szeretem, ha pörgés van.
– A munka mellett jut idő pihenésre?
– A pihenés aktív formáját szoktam alkalmazni, vagyis a munka után jöhet egy kis tennivaló. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a szellemi munkából fizikai munkával pihenek és fordítva.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– A terveim között nagyon sok dolog szerepel. Szeretnék többet utazni, túrázni, alig várom, hogy a gyerekeim olyan korban legyenek, hogy együtt a családdal fedezhessük fel a világ még általunk nem ismert részeit.
Kopasz Gyula