Egészséges fejlődés, biztonságérzet, kiegyensúlyozottság, tartás

Sorozatunkban, mellyel a magyar iskolához szeretnénk kedvet csinálni a gyermekük számára mostanában tanintézményt választó szülőknek, Punykó Mária, az Irka című gyermeklap főszerkesztője vall arról, hogy mit jelentett egykor, s mit jelent ma a magyar iskola.

– Annak idején egyértelmű volt, hogy önt magyar iskolába írassák a szülei? Miért?

– Az én gyerekkoromban is voltak szülők, akik az orosz iskolában látták gyermekük jövőjének megalapozását. Környezetünkben is voltak, akik az orosz vagy ukrán iskola mellett érveltek, sőt agitáltak, ám hála Istennek, szüleim a magyar iskola mellett döntöttek, megteremtették ezáltal a lehetőséget, hogy anyanyelvemen sajátíthassam el az ismereteket. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy egyértelmű volt az, hogy a nővérem és én (majd a nővérem lánya is) magyar iskolába menjünk. Fel sem merült, hogy magyar gyerekként orosz vagy ukrán iskolába járjunk. Igaz, mondta az egyik utcabeli a szüleimnek, hogy a magyar iskolával csak kapálni fognak a gyerekei… Nem így történt. Az ő két fia viszont, aki ukrán iskolába járt, nem tudom, hogy eljutott-e akár az érettségiig is… Aligha.

– Hol és hogyan teltek az iskolás évek?

– Nagyon jó iskoláim voltak. A 6-os iskolában családias légkörben, jó hangulatban teltek az általános iskolai évek. Áldott emlékű első tanító nénim, Huszti Margit néni végtelen türelemmel, szeretettel, hozzáértéssel és kitartással foglalkozott velünk. Emlékszem, nagyon haragudtunk a sok pótórára… Addig nem engedett haza, míg biztos nem volt abban, hogy elsajátítottuk az anyagot. Ötödiktől pedig Drávai Gizella lett az osztályfőnököm és magyartanárom. Róla sokszor megemlékeztem már, ő minden tanítványa életében meghatározó szerepet játszott. Sorolhatnám a többi 6-os és 4-es iskolai tanáromat, de nem teszem, mert senkit nem szeretnék kihagyni. Mi mindnyájan szerettünk magyar iskolások lenni, örültünk, hogy anyanyelvünkön tanulhatunk.

– Mi történt érettségi után? Miért a tanítói pályát választotta?

– Gyerekkoromban minden érdekelt, s olvasmányaim hatására hol geológus, hol erdész, hol ornitológus, hol riporter szerettem volna lenni, ám elég hamar eldőlt, hogy pedagógus leszek (s ha újra kezdhetném, hiába kóstoltam bele az évek során más foglalkozásokba, valószínűleg újra a gyerekeket választanám). Az érettségi után az Ungvári Állami Egyetem magyar szakán tanultam, de osztálytársaim felvételt nyertek az orvosi fakultásra, kémia, matematika, biológia, közgazdász szakra, s valamennyien sikeresen be is fejezték az egyetemet. A magyar nyelvű iskola nem hátrányt, hanem alapos tudást jelentett. Az általános tantárgyakat – pedagógiát, filozófiát, pszichológiát, világirodalmat stb. – mi, magyar szakosok is oroszul tanultuk, de soha nem vizsgáztunk rosszabbul, mint az orosz vagy ukrán szakosok.

– Mi az, amit ma a magyar iskola nyújthat egy gyermeknek?

– A magyar iskola elsősorban a magyar kultúra megismerését, a különböző tantárgyakban való elmélyülés lehetőségét nyújtja, de ennél is fontosabbnak érzem a gyermeki lélek és tudat egészséges fejlődését, a biztonságérzet jóleső érzését, a kiegyensúlyozottságot, az otthonvilág kialakulását. A magyar iskola tartást ad a magyar gyereknek, mely által felnőttként is otthon érzi magát szülőföldjén, míg az idegen nyelvű környezet kisebbségérzetet szül, s könnyen kialakulhat a másodrendűség érzése.

– Munkája során találkozott már olyan szülővel, aki ukrán iskolába akarta íratni gyermekét?

– Sokszor találkoztam. Próbáltam érvekkel vitázni, bevallom, nem sok sikerrel.

Végtelenül bánt, személyes kudarcként élem meg, hogy az én egykori tanítványaim is gyerekeik, unokáik számára gyakran nem a magyar iskolát választják.

– Mit üzenne a magyar szülőknek, miért menjen gyermekük magyar iskolába?

– Üzenni semmit nem üzenhetek, kérhetem csupán, hogy gondolkozzanak, és helyesen döntsenek. Minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, ez természetes. Nem hiszem, hogy meghasonlott, azonosságtudatban, önértékelésben szenvedő, iskoláját nem szerető gyereket szeretne bárki is reggelente iskolába indítani. Gondolják meg, mi a fontosabb: a gyerek vélt későbbi karrierje vagy pedig a lelki egészsége?!

Kérem, ne fosszák meg gyermeküket az Arany János, József Attila, Weöres Sándor költészetével való találkozástól!

S nézzenek szét környezetükben: „mire vitte” a magyar iskolát végző fiatal, s mely „magasságba” jutott a nem anyanyelvén tanuló?… Meg fognak lepődni! Sokkal több magyar iskolában érettségizett magyar gyerek szerzett felső fokú végzettséget, tudományos fokozatot, mint ukrán iskolába járatott magyar nemzetiségű kortársuk.

Évekkel ezelőtt figyeltem fel egy furcsaságra: miután a kárpátaljai magyar gyerek elvégezte az ukrán iskolát, a szülők nem egyszer magyarországi egyetemre küldik csemetéjüket… Hirtelen fontos lett a magyarságtudat, az édes anyanyelv?! Nem értem. Talán érzik, hogy vétettek saját gyermekük ellen, s így szeretnék jóvátenni elhamarkodott döntésüket? Nem lenne egyszerűbb a beiskolázás előtt jól dönteni?