Homa György lett az év tanára a beregszászi magyar gimnáziumban

– Meséljen a tanulmányairól!
– 1981-ben végeztem el az Ungvári Állami Egyetem fizika szakát. Az egyetem befejezése után körülbelül másfél évig dolgoztam Csetfalván, ahol matematikát és fizikát tanítottam. Onnan kerültem át az akkor még működő számítástechnikai központba, ahol elektromérnök lettem. 5 évig dolgoztam itt, és lényegében így kerültem informatikaközelbe, aminek az volt a hátulütője, hogy eltávolodtam az oktatástól. Később a műszergyárba kerültem, ahol szintén számítástechnikai dolgok vettek körül. Mindeközben megjelent az igény az informatikai és számítástechnikai ismeretek oktatására az ifjú technikusok állomásán, ahol a meglévő szakköri foglalkozások mellé az informatikát is bevezették.

– Hogyan került ismét a katedrára?
– 1997-ben kerültem ide, a gimnáziumba Udvari István (az intézmény akkori igazgatója – a szerk.) felkérésére, azzal a feladattal, hogy el kell indítani az informatikai oktatást. A gimnázium első diákjai akkor voltak hatodikosok. Úgy indult a számítástechnika oktatása, hogy számítógépekkel nem rendelkeztünk. Az első berendezések a régi szovjet gépek voltak, azokkal tudtunk valamit elérni. Valójában akkor kezdődött az igazi fejlődés, amikor IBM kompatibilis gépeket sikerült beszerezni. Először egy osztályt rendeztünk be. Azonban ezek a gépek igen hamar el is avultak, így egy-két éven belül szükségessé vált a modernizálás, amit támogatások híján saját erőből kellett megoldani. Körülbelül 2005-től kezdtünk komolyabb támogatást kapni úgy Magyarországtól, mint Ukrajnától, melyek segítségével sikerült az informatikai tantermet a megfelelő szintre hozni, sőt, még egy termet be tudtunk rendezni. Így most két informatikai szaktantermünk van, melyek maximálisan ki is vannak használva.

– Hány számítógépet használhatnak most a diákok?
– Jelen pillanatban 36 olyan gépünk van, melyek állandóan működnek.

– Milyen irányba indult az oktatás?
– Két irányban kezdtük a tanítást: felhasználás és algoritmizálás, programozás. A hangsúlyt a felhasználói programokra fektettük, mert ez népszerűbb is volt a diákok körében. A tanítás során pedig az elsődleges szempont az volt, hogy alkalmazható tudást adjunk a diákoknak. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy szinte minden foglalkozás számítógép előtt történt. Így a tőlünk kikerült gyerekeknek nem volt a továbbiakban semmi gondja a felhasználói programokkal. Ugyanakkor jutott idő az algoritmizálásra és programozásra is. Ennek eredménye, hogy három éven keresztül egymás után (2006, 2007, 2008) kijutottunk az országos versenyre. Ebből két alkalommal harmadik helyezést értünk el. Itt már láthatóvá vált a munkánk eredménye. Nemrég járási versenyt tartottak programozásból, ahol az első három helyet gimnazista vitte el.

– Részt vettek, vagy vesznek magyarországi versenyeken is?
– Magyarországon is próbáltunk részt venni versenyeken, de ez nem fért bele az időnkbe a gyerekek leterheltsége miatt, így abban maradtunk, hogy elsődleges célunk, hogy megfelelőképpen készítsük fel a gyerekeket az itteni vetélkedőkre.

– Mit mutat a tendencia: azok a gyerekek, akik a járási vagy országos versenyeken helyezéseket érnek el, a továbbiakban is ebbe az irányba haladnak?
– Persze, ezt nyomon követjük. Jelenleg egy tanulónk van az ELTE-n, egy a műszaki egyetemen, ketten pedig a Debreceni Egyetemen tanulnak programozó matematikusként. Ők mindannyian elkötelezettek az informatika mellett.

– Ön fizika szakot végzett az egyetemen. Mióta tanít informatikát?
– Itt a kezdetek óta informatikát tanítok, s azt hiszem, nem is férne több az időmbe.

– Milyen teremben vagyunk jelenleg?
– Ez egy informatikai laboratórium, amely kuriózumnak számít nemcsak Kárpátalján, de egész Ukrajnában. Régiónkban ilyen máshol nincs. Magyarországi pályázati segítséggel sikerült létrehozni, berendezni modern műszerekkel. Itt minden a rendelkezésre áll a tervezéstől egészen az eszközök elkészítéséig.

– Mi is takar pontosan az informatikai labor kifejezés? Mivel foglalkozhatnak itt a dákok?
– A tervek szerint mindennapos foglalkozások lennének itt, és volt is olyan időszak, amikor ezt meg tudtuk valósítani. A diákok különböző modern mikrokontrollereken bizonyos eszközöket terveznek, majd a létrehozott eszközökre programokat írnak.

– Ezek az eszközök használhatóak?
– Természetesen. Ezek közvetlenül felhasználható rendszerek, a megfelelő programmal bármilyen eszköz vezérlésére képesek. Így szerettük volna közelebb hozni az informatikához a gyerekeket, mert tudjuk, hogy a természettudományi szakok nemigazán népszerűek. És mi ezzel próbáltuk felkelteni az érdeklődésüket.

– Ön megkapta az Év tanára díjat. Milyen területre, körre terjed ki?
– Ez kizárólag a gimnáziumra vonatkozik.

– Mi lehetett a döntő érv, amely miatt Önt tartotta a testület érdemesnek a kitüntetésre?
– A díj odaítélésénél döntő szempont volt, hogy egyik diákunkkal kijutottunk az országos informatikai verseny döntőjére, és ott harmadik helyezést értünk el. Ez volt a legnagyobb eredmény a gimnáziumoknál összességében.

– Mivel jár az elért eredmény?
– Egyrészt, és talán ez a legfontosabb, az elismerés, mert tanári munkánk gyümölcsét látjuk benne. Másrészt anyagiakkal is jár. Említsük meg még azt is, hogy az év diákja Pallay Mária lett, aki a 2011-2012-es tanévben harmadik helyezést szerzett az információs technológiák tantárgyból rendezett országos versenyen.

Köszönöm szépen a beszélgetést. Hasonló sikereket kívánok Önnek és a diákoknak egyaránt a jövőben is!