Kárpátaljai gimnazisták jövőképe

A szerző a Beregszászi Magyar Gimnázium hetedikes tanulói között végzett kérdőíves felmérést arról

, hogy hol keresik helyüket a világban, az életben, mi akadályozza őket ennek megtalálásában, továbbá arra is kíváncsi volt, milyen értékeket kívánnak követni életük során. A rövid tanulmány ennek a vizsgálatnak az eredményeit összegzi. A válaszok arra utalnak, hogy a kárpátaljai gimnazisták meglehetősen pozitív jövőképpel rendelkeznek, s értékválasztásaikban nem érzékelhető illúzióvesztés.

(…) Mindnyájan igyekszünk mindent megtenni saját jövőnk érdekében. A családok, az oktató-nevelő intézmények el is várják, hogy a növendékek meg tudják fogalmazni, mit szeretnének elérni az életben, mit várnak a jövőtől, önmaguktól a jövőben. Szülőként, nevelőként feladatunk is, hogy hozzásegítsük fiataljainkat jövőképük megalkotásához.

A Beregszászi Magyar Gimnázium tanulói között is felvetődnek ezek a kérdések osztályfőnöki órákon, a diákokkal folytatott kötetlen beszélgetések során. Így született meg az a terv, hogy felmérést készítsünk a hetedikes gimnazisták között. Kérdőívünkben a következő kérdésekre vártuk növendékeink válaszait:

Hol keresed a helyed a világban (az életben)?

Mi nehezíti ennek megtalálását?

Milyen értékek jelentősek számodra a jövő szempontjából?

(…) 1) „Pontosan magam sem tudom.” „Nem tudom, hogy hol keressem. Vonzódást érzek az idegen nyelvek iránt (talán tolmács is szeretnék lenni) és az énekléshez.” „Egyelőre nem keresem, csak keresgetem. Eddig évről évre változott az elhatározásom jövendőbeli szakmák kiválasztásában is.” „Még nem találtam meg igazi helyemet az életben. Szeretnék szeretetre találni az emberekben. Békességet és nyugalmat.” „Magam sem tudom! Olyan ember szeretnék lenni, aki valakinek a számára fontos.” „Fogalmam sincs róla. Nem is nagyon gondolkoztam rajta. Olyan szakmát szeretnék, amely révén híres lehetek és bejárhatom a földet. Jó barátságban élni az emberekkel. De azért azt is nézni fogom, hogy ne nyomorban éljek, hanem fényűzően, hogy gazdag legyek. Talán jogász vagy színész, énekes, esetleg orvos.” „Azt keresem, hogy hol keressem. Azt hiszem, hogy az élet értelmét és az utat Istennél kell keresnem. Sokszor úgy érzem, hogy egyedül vagyok a világon, és mindenki, akit látok, ellenem van. Mintha Istennek egy elveszett báránya lennék. Keresem a visszavezető (helyes) utat, de Isten segítsége nélkül nem találom meg.” (…) „Szeretnék jó tanuló lenni, sokat segíteni szüleimnek. Olyan munkahelyet szeretnék, ahol segíteni tudok az embereken; ahol elég pénzt kapok arra, hogy szüleimnek visszaadhassam mindazt a sok jót, amit tőlük kaptam; és gyermekeimnek is, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben.” „Ott keresem, ahol szeretnek, ahol nem a hibáimat keresik, hanem ahol támogatnak és becsülnek.” „Ott keresem a helyemet, ahol jól érzem magamat, ahol kényelmes. Olyan ember szeretnék lenni, aki tud másokon segíteni és örömet szerezni. Szeretnék a családom számára hasznos lenni. Ha mindenki a barátom lenne.” „Jó ember szeretnék lenni. Szeretnék érvényesülni a számítástechnika terén. De üzleti érzékkel is rendelkezem. Ezt is szeretném hasznosítani.” „Itt keresem Kárpátalján. Azt szeretném elérni, hogy Kárpátalja felvirágozzon, és hogy ne haljon ki a magyarság.” „Itt a szülőföldemen vagy bárhol a világon, ahol tehetek valamit az emberiségért, környezetemért, családomért.” „Olyan helyen, ahol az embert megbecsülik és tiszteletben tartják, mindenben segítenek neki, nem pedig kigúnyolják.” „Ott, ahol az emberek felnéznek rám és híres lehetek.” „Külföldre szeretnék menni továbbtanulni. Azt mondják zenei tehetség vagyok.” „Szerintem ott jó, ahol a testi és lelki táplálék egyaránt megvan. A szellemi világnak is van jelentősége. Sok pénzes embert ismerek, akik az iskolában rossz tanulók voltak, de olyanokat is, akik aranyéremmel végeztek, s most valahol vendégmunkásként, messze a családjuktól kevés pénzből tengetik életüket, keresik meg a betévő falatot.” „Engem a szláv kultúra vonz. Ezért szeretnék majd Ukrajnában vagy Oroszországban elhelyezkedni. Szeretem a kémiát, álmaim közé tartozik az is, hogy kémia szakon diplomázzak a szentpétervári egyetemen. Ha mindez nem sikerülne, szeretnék jó politikus lenni. Nagyon sokat olvasok Sztálinról és Hitlerről.”(…)

Válaszaik hű képet adnak arról is, milyen zavaró körülményeket észlelnek jövőképük kialakításában.

(…) 2) „Zavar az emberek rosszasága.” „A körülöttem lévő önző emberek.” „Az önző, kárörvendő és megalázó emberek. Akik aszerint értékelnek, hogy milyen jó cuccai vannak a másiknak.” „Zavar, hogy az emberek nem tartanak össze.” „A felnőttek! Nem vagyok érzelgős típus (sőt, az osztályfőnököm szerint nagyon is lázadó), de már unom, hogy nem hagynak békén, mindenki beleüti az orrát az ügyeimbe. Azt is tudom, hogy sokkal több tapasztalattal rendelkeznek mint én, de nem lenne szabad, hogy olyan nagyképűek legyenek a felnőttek.” „Félelem a nagyvilág zajától.” „Semmi zavaró nincs; tulajdonképpen magam se tudom, hogy mit akarok.” „Nem zavar semmi, talán nincs is akadály, egyedül az, hogy félek elindulni az úton.” „Az, hogy az embereket csak a pénz érdekli. Inkább legyen tömérdek pénzük, mintsem szeretet és békesség szívükben. Ők csak ezért élnek. A pénzhiány miatt rágódnak, tépelődnek, idegeskednek, de azért nem, hogy minél több szeretet legyen szívükben.” „Túl megértő vagyok a mai világhoz képest. Barátaim, akikben megbízom, aljasul kihasználnak. Ezért muszáj megtanulnom bölcsen gondolkodni.” „Családi környezetem a zavaró körülmény. Ha jól mennek dolgaim az iskolában (jó jegyet kapok), szüleimet nem érdekli. De ha rosszat – szaladhatok! Van még a szüleimnek rajtam kívül két gyermeke, akikkel viszont sokat törődnek, kényeztetik őket. Nekem néha még egy jó szó is jólesne.” „Eddig a szüleim döntötték el, hogy hol tanuljak, hova menjek, mit ne csináljak. Ezért még mindig az ő tanácsuk szerint tájékozódom a világban. Persze, szeretnék már a magam feje után is menni, de ez még eddig mindig rosszul sült el.” „A fölösleges tantárgyak tanulása. Ez akadályoz abban, hogy a fontosabb és engemet érdeklő tantárgyakban elmerüljek.” „Sok verset tanulunk, tanulmányozzuk a költők érzelmi világát. Szerintem előbb a saját érzelmünkkel kellene tisztában lennünk.” „Zavar a lustaságom. Ha tehetném, egész nap lustálkodnék, szórakoznék a barátaimmal. Jó lenne, ha bátrabb, ügyesebb, magabiztosabb lennék. Szeretnék okos lenni, de ehhez lusta vagyok.” „Zavar, hogy itt kell hagynom a barátaimat, a családomat, a helyet, ahol születtem, felnőttem. Más is zavar: szerelmes vagyok. Igaz, szerelmem egyoldalú.”

Növendékeink válaszaiban itt-ott már felcsillannak az életüket befolyásoló és meghatározó értékek. Túlnyomó többségük (78%) általános, emberi és erkölcsi értékekről beszél, mint: szeretet, becsület, őszinteség, segítőkészség, a család, barátok, tisztesség, gondoskodás, egészség, jóság.

(…) 3) „Számomra a belső értékek a fontosak. Az érzelem, az emberek lelki világa.” „Hogy jó környezetben legyek. Olyan emberekkel, akikkel egy hullámhosszon vagyunk. Sokat számítanak a barátnők és a pénz.” „Tudomány, saját stílus, humor.” „A belső értékek, de nem vetem meg az anyagiakat sem.” „Legnagyobb érték a világ ismerete, annak megismerése.” „Számomra egyaránt fontosak a külső és belső értékek: gazdagság, szépség, tudás és a vidámság.” „Nincsenek márkás ruháim. Pénzért nem lehet szerelmet, egészséget, jóságot, szeretetet vásárolni.” „Azok az értékek, amelyek arra utalnak, hogy kedvelik és megbecsülik az embert.” „Én tisztességes, becsületes, szeretetre és békességre vágyó ember szeretnék lenni.” „Hitem Istenben, a jövőben; az otthonom, családom; a természet szépsége, a tiszta barátság.” „Legfontosabb érték számomra az élet és annak tudata, hogy Isten szeret engem és én is szeretem őt. Bár sokszor arra is gondolok, hogy jobb lett volna meg se születnem, hiszen mindenkit csak zavarok és mindenki utál engem.” „Legfontosabb számomra a család és a haverok. Most úgy érzem, hogy egy darab szakad ki a szívemből, hogy barátaim a gimnázium befejeztével Magyarországra mennek tanulni. Lehet, hogy őket már nem fogom látni soha az életben.” „Őszintén bevallom: szeretem a pénzt. Szeretnék gazdag lenni. Fontosnak tartom az érzelmeket is, mint a szerelmet az igazságosságot és becsületességet. Az emberek gonoszak, önzőek.” „Legfontosabb a családom és a rokonaim, az egészség és a jólét.”

(…) A válaszokból minden ember immanens tulajdonsága, az önmegvalósításra való törekvés érződik. Ennek fontos feltétele az önismeret, az egyén saját értékeinek, saját arculatának felismerése, az öntudat, önbecsülés. A serdülőkor döbbenetes felismerése, amikor az egyén szorongással és félelemmel telve észreveszi saját „sötét oldalát”. Megnyugtató, ha ifjan belátják hibáikat és önkritikát gyakorolnak. Nagy lépésnek számít önmaguk fejlesztésének útján, ha személyiségük problematikus vonásait nem elfojtani vagy másokra vetíteni igyekszenek, hanem elfogadják a bennük lakozó sötétséget és árnyékot. Így erősebb fényben mutatkoznak meg önarcképük pozitív oldalai; az önmegvalósítás útján új önismeretre tesznek szert, felismerik értékeik fontosságát, és így törekednek értékes emberré válni. (…)

Deák Ferenc:

Kárpátaljai gimnazisták jövőképe