Szikura József rektor beszéde a Rákóczi-főiskola tanévzáró ünnepségén

Tisztelt Uraim és Hölgyeim, Tisztelt Államtitkár Úr, Tisztelt Helyettes Államtitkár Asszony! Tisztelt Szülők, Vendégeink, Végzett Hallgatók!

A mai esemény igen fontos a végzősök életszakaszában, több éven át táplálta őket az Alma Mater sokféle és sokirányú tudással.
Ma illik megemlékeznünk édesanyánkról, mert az anya az ember életében a legelső Alma Mater, aki megszült bennünket, aki táplált édes anyatejjel, aki dédelgetett, aki altató, megnyugtató dalokat énekelt nekünk, aki megtanított édes anyanyelvünkre, mert nyelv nélkül nem létezhet a Magyar Nemzet!
Ezért tisztítsuk meg anyanyelvünket az idegen szavaktól, és ez lehetséges, mert minden idegen szónak megvan a magyar mása. Védjük anyanyelvünket a további szennyezéstől!
A következő Alma Mater az óvoda, majd az elemi- és középiskola, utána pedig az egyetem, illetve főiskola. A múltban ezeket a felsőfokú intézményeket hivatalosan is Alma Maternek nevezték, mely tudással táplálta és táplálja a felnövő új nemzedéket.
Hogy mire való az iskola? Ezzel a kérdéssel még a világhírű Szent-Györgyi Albert is foglalkozott, ő így fogalmazott: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”
Ma, ezen a megható ünnepségen a végzősöknek átadjuk a megérdemelt okleveleket, melyek hivatalos bizonyítékként megerősítik az elnyert szakosítást Főiskolánkon.
De nem kell megnyugodni, mert csak most kezdődik az igazi iskola: az élet iskolája!
De azért nem kell megijedni sem!
Engedjék meg, hogy idézzem Buzássy László levelét fiához:
„Kedves fiam!
Isten segítségével elérted a célodat, okleveles tanító lettél. Most kilépsz az élet iskolájába, a nagy küzdőtérre. Adja Isten, hogy reményeid teljesülésbe menjenek!
Légy boldog az új életpályádon, úgy nyugodtan fogom fejemet lehajtani azon sírba, hol nem fáj semmi, mert azon tudat táplál, hogy szerencsés révpartra jutottál.
Atyai tanácsom az új küzdőtered küszöbén a következő: hogy Istenről meg ne feledkezzél, szeresd az Őseink által vérrel áztatott édes hazánkat, hogy tiszteld, becsüld és szeresd embertársaidat, hogy feljebbvalóidat ismerd el, hogy kötelességet mindenkinek megelégedésére végezd el, hogy járj elől minden jóban szóval, példával és tettel, hogy kerüld a rossz társakat.
Ezek megtartásával az Isten segítsége veled lesz, és állandó boldogságot biztosít részedre. Adja Isten!”
Kedves végzősök, Kedves Kollégáim!
Kívánok Önöknek szerencsés életutat, jó egészséget, bátorságot és kitartást!
Ez nem végleges búcsúszó, hangsúlyozom, hogy a főiskola ajtaja mindenkor nyitott Önök számára, és a volt tanárok, oktatók, nevelők mindenkor készek bármilyen kérdésben segíteni, felvilágosítással szolgálni.
Viszontlátásra!