A Bagolyvár bábcsoport egy napja
Milyen szép is, amikor örömet okozunk a gyerekeknek!
S ha ez még társul azzal a céllal, hogy megőrizzük a magyar kultúrát – játékos módon próbáljuk átadni egy töredékét a magyar népdaloknak, mondókáknak, ezáltal bővítve –, fejlesztve a gyerekek tudását, akik ráadásul még élvezik is a tanulás folyamatát, az az igazi öröm. Ez csak egy része azoknak a céloknak, amelyeket a Bagolyvár bábcsoport működése közvetít. Az önkéntes tagokból felépülő és folyamatosan fejlődő Bagolyvár bábcsoport legutóbbi fellépésén – egy nap leforgása alatt – négy helyre látogatott el a Felső-Tisza vidéken. A huszti, viski, técsői és bustyaházi iskolás és óvodás gyerekek láthatták először Kurmai-Ráti Szilvia meseíró új darabját, a Róka Réka születésnapja című bábmesét.
A kisebb turné kevesebb félelemmel, de annál nagyobb izgalommal töltött el minket a reggeli órákban. Első megállónk, s így az új mesénk bemutatója is egyben a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskolában volt. Alig vettük észre, és a terem már tele is volt óvodásokkal, elemi iskolásokkal, akik arra vártak, hogy elkezdődjön a bábmese. A gyerekek részben ukrán anyanyelvűek voltak, de ez nem akadályozta őket abban, hogy ugyanúgy élvezték az előadást, mint például azok a gyerekek, akik értenek magyarul. Sőt, a mese után következő okító jellegű visszakérdezésnél néhányuk aktívabb is volt. A következő megállónk a Kölcsey Ferenc Középiskola volt Visken, ahol a legnagyobb és egyben legaktívabb közönség fogadott, ugyanis itt a teljes gyereksereg magyar anyanyelvű volt, így nem okozott gondot a mese megértése. Az előadás végén a mesében elhangzott magyar népdalokat – a hozzájuk tartozó mókás figurákkal, mutogatással – tanítottuk meg, ezáltal teljesen bekapcsolódtak a gyerekek az interaktív tanulásba. Mondhatni: tiszta móka és kacagás volt a játékos tanulás. Viskhez hasonlóan a técsői Hollósy Simon Középiskolában szintén jó hangulat kerekedett. Abban a teremben, ahol felléptünk – kellemes volt látni – néptáncot tanultak a diákok. Így láthattuk azt, hogyan őrzik még a magyar kultúrát a gyerekek körében. Ennek fényében nem okozott problémát, hogy megtanítsuk nekik a magyar népdalokat, ugyanis csaknem mindegyiket ismerték. Bár eleinte érezhető volt egy kis passzivitás, de a darab végére már teljesen felszabadultan énekelték velünk együtt a magyar népdalokat, mondókákat.
Utolsó megállónk volt a Szent Erzsébet Bustyaházi Katolikus Óvoda, amely korban a legkisebb közönséget nyújtotta, viszont a legkedvesebb fogadtatásban részesített mindnyájunkat. Mikor megérkeztünk, már terített asztallal vártak minket, ahol nagyon finom ebédet fogyasztottunk el, s egy kis pihenő után kezdtek összegyűlni az óvodások és a vasárnapi iskolások. Mivel itt is nagy számban voltak ukrán gyerekek, eleinte nem voltak aktívak, de az előadás végére teljesen kibontakoztak, és a tanító jellegű visszakérdezésnél ukrán gyerek ukránul adott helyes választ a kérdésünkre. Ez az élő bizonyíték arra, hogy milyen nagy értéke van egy bábelőadásnak egy gyerek életében. Nagy meglepetésben volt részünk, amikor a mese utánbustyaházi „édes különlegességet” kaptunk ajándékba az óvónőktől és a gyerekektől. A helyszíneken nagy szeretettel fogadtak minket a tanárok, az óvónők, s a több mint 300 gyerek, akikhez sikerült eljuttatnunk a Róka Réka születésnapja című új mesénket.
A kisebb turné kevesebb félelemmel, de annál nagyobb izgalommal töltött el minket a reggeli órákban. Első megállónk, s így az új mesénk bemutatója is egyben a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskolában volt. Alig vettük észre, és a terem már tele is volt óvodásokkal, elemi iskolásokkal, akik arra vártak, hogy elkezdődjön a bábmese. A gyerekek részben ukrán anyanyelvűek voltak, de ez nem akadályozta őket abban, hogy ugyanúgy élvezték az előadást, mint például azok a gyerekek, akik értenek magyarul. Sőt, a mese után következő okító jellegű visszakérdezésnél néhányuk aktívabb is volt. A következő megállónk a Kölcsey Ferenc Középiskola volt Visken, ahol a legnagyobb és egyben legaktívabb közönség fogadott, ugyanis itt a teljes gyereksereg magyar anyanyelvű volt, így nem okozott gondot a mese megértése. Az előadás végén a mesében elhangzott magyar népdalokat – a hozzájuk tartozó mókás figurákkal, mutogatással – tanítottuk meg, ezáltal teljesen bekapcsolódtak a gyerekek az interaktív tanulásba. Mondhatni: tiszta móka és kacagás volt a játékos tanulás. Viskhez hasonlóan a técsői Hollósy Simon Középiskolában szintén jó hangulat kerekedett. Abban a teremben, ahol felléptünk – kellemes volt látni – néptáncot tanultak a diákok. Így láthattuk azt, hogyan őrzik még a magyar kultúrát a gyerekek körében. Ennek fényében nem okozott problémát, hogy megtanítsuk nekik a magyar népdalokat, ugyanis csaknem mindegyiket ismerték. Bár eleinte érezhető volt egy kis passzivitás, de a darab végére már teljesen felszabadultan énekelték velünk együtt a magyar népdalokat, mondókákat. 
Utolsó megállónk volt a Szent Erzsébet Bustyaházi Katolikus Óvoda, amely korban a legkisebb közönséget nyújtotta, viszont a legkedvesebb fogadtatásban részesített mindnyájunkat. Mikor megérkeztünk, már terített asztallal vártak minket, ahol nagyon finom ebédet fogyasztottunk el, s egy kis pihenő után kezdtek összegyűlni az óvodások és a vasárnapi iskolások. Mivel itt is nagy számban voltak ukrán gyerekek, eleinte nem voltak aktívak, de az előadás végére teljesen kibontakoztak, és a tanító jellegű visszakérdezésnél ukrán gyerek ukránul adott helyes választ a kérdésünkre. Ez az élő bizonyíték arra, hogy milyen nagy értéke van egy bábelőadásnak egy gyerek életében. Nagy meglepetésben volt részünk, amikor a mese utánbustyaházi „édes különlegességet” kaptunk ajándékba az óvónőktől és a gyerekektől. A helyszíneken nagy szeretettel fogadtak minket a tanárok, az óvónők, s a több mint 300 gyerek, akikhez sikerült eljuttatnunk a Róka Réka születésnapja című új mesénket.A mesét legközelebb 2013. november 10-én Beregszászban mutatjuk be a Református Egyházközség gyermek-istentiszteletén. Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
Géci Nóra
Kárpátalja.ma