A nehézszagú boróka
A Szinevéri Nemzeti Park területén sok különleges és ritka növényfaj található.
Ennek a területnek az egyik leghíresebb és legértékesebb szimbóluma a nehézszagú boróka, vagy szagos boróka (Juniperus sabina).
A nehézszagú boróka, népi nevén boldogasszony ága, a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld cserje vagy fa.
A boróka elérheti az 1-2 méter magasságot és a 2-3 méter szélességet. Alacsony, szélesen elterülő, kúszócserje, néha bokorfa. Tűlevelei ritkák; mindössze 1 mm-es, fényes- vagy hamvaszöld pikkelylevelei keresztben átellenesen állnak. Megdörzsölt hajtásai, elmorzsolt levelei nehéz, aromás szagot árasztanak (innen a magyar neve). A fiatal hajtásokon a levelek lándzsásan tűszerűek, kékeszöldek.
Április-májusban virágzik. Borsónyi, gömbölyű vagy hengeres tobozbogyói a viaszos bevonattól hamvas kékesfeketék.
A nehézszagú boróka ukrán elnevezése a „kozák boróka”. A „kozák” elnevezése onnan ered, hogy ezt a növényt hagyományosan a szabadság és a stabilitás szelleméhez kötik, amely a kozák időket jellemezte.
A nehézszagú boróka mérgező, azonban kis mennyiségben népi orvoslásban reuma kezelésére használták.
A Novini Zakarpattya nyomán.