A szamóca betegségei és kártevői 2.
Folytatjuk a szamócatermesztés alapjait ismertető sorozatunkat, melyben a legfontosabb tudnivalókat ifj. Szabó Tibor forgolányi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója foglalja össze. Ezúttal a növényvédelem van soron, befejezzük a szamóca betegségeinek, illetve kártevőinek előző számunkban megkezdett ismertetését.
A pattanóbogarak lárvái (drótférgek)
Kártevő. A szamóca egyik legfontosabb talajlakó kártevői a pattanóbogarak (Elateridae) lárvái. Több nemzetség (Agriotes spp., Melanothus spp., Selatosomus spp., Athous spp., Limonius spp., stb.) vesz részt a károsításban.
Kártétel. A lárvák a kisebb gyökereket elrágják, a nagyobbakon lyukat rágnak, a vezérhajtás barnul, a palánta kidől.
Ökológia. Régiónkban ott okoz nagyobb kárt, ahol az éves csapadékmennyiség a 700 mm-t meghaladja és a csapadékos napok száma 200 felett van. Kedveli a kötöttebb, savanyú (4-5 pH) erdei és réti talajokat. A tojásrakás, az embrionális fejlődés és a lárvák kelésekor igényli a nedvességet. A lárvák számára a legkedvezőbb a lucerna tápnövény.
Előrejelzés. Az előrejelzés a térfogati quadrát módszerrel lehetséges. Ha az egyedszám eléri a 3-5 db/m2-t, akkor talajfertőtlenítésre van szükség. Ha 10-15 db/m2 fölötti egyedszámot találunk, akkor a talajfertőtlenítés nem elegendő, kombinálni kell vetésváltással (nem érzékeny kultúrával).
Szamóca-fonálféreg
Kártevő: Aphelenchoides fragaria.
Jelentőség. Európa számos országában a szamóca legveszélyesebb kártevőjeként tartják számon, nemritkán 50% feletti termésveszteségről beszámolva. Régiónkban is elterjedt, de kártételének mértéke pontosan még nem ismert.
Kártétel. A fertőzött szamóca levelei deformálódnak, fodrosokká válnak, kisebbek maradnak. A fertőzött levélfelületeket a vastagabb levélerek határolják. A levélnyél és a virágkocsány megvastagszik, rövid marad, a virágtengely megvastagszik és sűrűn elágazik, karfiolra emlékeztetően torzul. A szamócatő közepe lombtalanná válik, ezért a kártételt szívelhalásnak is nevezik. A termés apró, ízetlen.
Biológiája. Tavasszal, amikor a léghőmérséklet tartósan 13-15oC felett van, a lárvák aktívvá válnak. Kezdetben a zsenge leveleken parazitaként élnek, majd a légzőnyílásokon vagy sebeken keresztül hatolnak be a növény szöveteibe. Egy nemzedék két hét alatt fejlődik ki. Tavasszal egy bimbóban 8000-12000 fonálféreg is lehet.
Ökológia: elszaporodásának a csapadékos időjárás kedvez. Száraz időjárás esetén kitartó állapotba kerül, és így akár 3 hónapig életképes marad addig, amíg kedvezővé válnak az időjárási viszonyok.
Mikoszferellás levélfoltosság
Kórokozó. Teleomorf: Mycosphaerella fragariae. Anamorf: Ramularia tulasnei.
Kártétel. A levél színén először apró, kerek, liláspiros, később pedig 3-4 mm átmérőjű, kerek, lilásbarna szegélyű, közepén kifehéredő foltok láthatók. A tünetek a levélnyélen és a virág csészelevelein is megfigyelhetők.
Telelés. A beteg levelek fonákján rövid, szürkésfehér konídiumtartó tönkökkel telel át. Pszeudotéciumok ritkán képződnek, az áttelelésben gyakorlatilag nincs szerepük.
Környezeti igény. A kórokozó 5–32oC között fejlődik, de hőmérsékleti optimuma 20-22oC. A fertőzéshez a levélfelület nedvessége elengedhetetlen.
Biológiája. Tavasszal, április elejétől, ha a levelek nedvesek lesznek, a beteg leveleken konídiumtartó gyep képződik. A konídiumok a levelek felületére jutnak, majd a sztómákon keresztül a növénybe jutnak. Vegetációban az új foltokon kialakuló konídiumok újabb fertőzéseket indukálhatnak.
Terjedés. A levélfoltosság a konídiummal szél és vízcseppek útján terjed.
Előrejelzés. A fertőzés az időjárás és a növényállomány megfigyelése révén előre jelezhető.