„Akár ötször annyi uborkát termeszthetünk, mint korábban…”

Az idén is folytatódik a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Első lépés nagycsaládos szociális programja, melynek célja, hogy „helyzetbe hozzák” a több gyermeket nevelő kárpátaljai magyar zöldségtermesztő gazdákat, segítve őket abban, hogy fejlesszék gazdaságukat, ezáltal javítsák saját maguk és családjuk életkörülményeit, s biztos anyagi hátteret teremtsenek gyermekeik számára. Az idén is fóliaház vagy fóliaházi fűtési rendszer megszerzésére lehetett pályázni. Háromszoros volt a túljelentkezés, s míg tavaly tizenöt, addig 2014-ben huszonkét gazda részesült támogatásban. De mennyiben is segíti előbbre jutásukat a program?

– Három éve vágtunk bele a fóliaházi zöldségtermesztésbe – emlékezik vissza a tiszakeresztúri Petrusinec István. – Felállítottuk az első, 20 x 6 méter alapterületű fóliaházunkat, melyben előbb zöldborsót és zöldbabot termesztettünk, majd átálltunk az uborkára. Emellett szabadföldi zöldségtáblákkal is rendelkezünk, a szántóról pedig szemeseket (tengerit és tritikálét) takarítunk be.

Csak az idén léptünk kapcsolatba a „Pro agricultura Carpathica” alapítvánnyal. Egy 40 m hosszú, 10 m széles, fémszerkezetes fóliaházra nyújtottuk be a pályázatunkat, nyertünk, s február 28-án meg is kezdtük az építmény felállítását. Amint melegebbre fordul az idő, a fóliát is ráhúzzuk a fémvázra. Ez a második fóliaházunk, melynek nagyon örülünk. Míg a faszerkezet rövid életű, a felállítása után öt évvel újakra kell cserélni a tartóelemeket, addig a fémszerkezet évtizedekig kitart. Igaz, legalább 2-3 évente újra és újra le kell festeni a vázat, hogy megóvjuk a korróziótól. Az is jó, hogy a szerkezet íves kialakítású, így könnyebben lecsúszik róla a ráhulló hó. S mivel az új építmény magasabb, tágasabb, mint az első, jobban lehet majd szellőztetni, mint a régit. A legfontosabb pedig az, hogy a két fóliaházban – optimális esetben – együttvéve ötször nagyobb termést takaríthatunk majd be, mint az eddigi egyben.

– Hollandiából származó, ZKI–104-es fajtájú uborkát fogunk termeszteni az új építményben – kapcsolódik be a beszélgetésbe a háziasszony, Petrusinec Natália. – Nálunk tapasztaltabb zöldségtermesztők ajánlották nekünk ezt a fajtát, mondván, hogy ennek magas a terméshozama. Ideális feltételek mellett folyóméterenként 10 kg zöldséget szedhetünk majd le.

– Miként értékesítik a termést?

– Ezidáig a fancsikai Univer Konzervgyárnak, illetve viszonteladóknak adtuk el az uborkát – válaszol a gazda. – Lehetőleg a zöldségfeldolgozó üzemet részesítjük előnyben, mert igaz, hogy bizonyos esetekben a felvásárlók jobban fizetnek, de nem nagyon szeretjük őket, mert turkálnak a termések között, kifogásolják, hogy túl nagyok vagy túl kicsik, sokallják az általunk ajánlott árat. A konzervgyárral ellenben előre megkötjük a szerződést, s az elszámolással sincs gond. A kisméretű, 2,4, 3,6, illetve 5 és 8 cm hosszú uborkák esetében pedig jobban fizet a feldolgozóüzem, mint a viszonteladók. Az idén különben már a községünkben nemrég megnyílt Green Ray Konzervgyárnak is fogunk leadni zöldséget, ugyancsak szerződés alapján.

– Említette, hogy szemeseket is termesztenek. Ki vásárolja meg a kukoricát, a tritikálét, s milyen mértékben támaszkodnak a zöldségek, illetve a szemestermények után befolyt jövedelemre?

– Az utóbbiakat főleg tiszaújlaki, kisebbrészt tiszaújhelyi és helybeli viszonteladók vásárolják fel a tél folyamán, s ebből fedezzük a rezsiköltséget, valamint a gyermekeink iskoláztatásával járó kiadásokat. A zöldségeladásból származó bevételeink nagy részét pedig a mostani kis házunknál nagyobbra tervezett új otthonunk felépítésére fordítjuk. Négy éve vágtunk bele a munkába, lassan, de biztosan haladunk vele, s előreláthatóan 5-6 év múlva be is fejezzük.

– Szóba kerültek a gyermekek. Ők is besegítenek az uborkaszedésbe?

– Hogyne – feleli a háziasszony. – Három lányunk van: Barbara, Zsófia és Ramóna. A legidősebb a Tiszapéterfalvai Református Líceumba jár, a középső a Tiszakeresztúri Általános Iskolában tanul, a legkisebb pedig még óvodás, de tavaly már ő is ott sertepertélt körülöttünk, amikor szedtük az uborkát, és segíteni próbált nekünk, már amennyire egy négyéves csöppségtől tellett.

– Mennyire találja nehéznek három gyermek felnevelését?

– Nem könnyű dolog, de Isten ad hozzá bölcsességet. Szeretetet adunk nekik, és szeretetet kapunk tőlük. Kedves, meleg családi fészket biztosítunk nekik, s ez a legfontosabb, amit tehetünk értük…

Az ugyancsak tiszakeresztúri Petráskó házaspár (József és Ilona) is az idén került kapcsolatba a „Pro agricultura Carpathica” alapítvánnyal, pályázatot nyújtva be a szervezethez egy fémvázas fóliaház beszerzésére. Öt éve termesztenek zöldséget eladásra, de senkivel sem kötnek szerződést az értékesítésére, hanem igyekeznek „kinézni”, mikor kinek adhatják el a legjobb áron a termést: a viszonteladóknak vagy a fentebb említett feldolgozóüzemeknek, vagy a tiszapéterfalvai Gyágyá Ványá Konzervgyárnak.

– Sokáig csak szabadföldön termesztettük az uborkát, de nem éri meg, így idén már nem is próbálkozunk vele. Nincs olyan nyár, amikor kisebb vagy nagyobb mértékben, de ne pocsékolná meg a növényeket a jégeső – mondja Ilona. – Még jó, hogy a múlt évben felépítettünk egy 30 m hosszú, 7 m széles, favázas fóliaházat, s még jobb, hogy most szert tettünk egy 45×16 m alapterületű, fémszerkezetes fóliasátorra, ráadásul úgy, hogy nem kellett „legubáznunk” egy halom pénzt a fólia meg a váz megvásárlására. Nem fogunk, persze, „elszállni” a megnövekedett bevételeinktől, de annyi területen, amennyit egy ekkora fóliaház lefed, mi mást lehetne ilyen jövedelmezőség mellett termeszteni, mint zöldséget?… Már a két nagyobbik gyermekünket, a Beregszászi Szolgáltatóipari Szakközépiskolában tanuló Adriennt és a helyi általános iskolába járó Henriettát is munkára fogtuk, egész nyáron gyomlálnak, szedik a termést. Az ő kezükre is szükség van, mert másképp nem tudnánk boldogulni. S szerintem jó is, ha már most megszokják, hogy dolgozni kell a kenyérért, mert ha gyermekkorukban nem szoknak hozzá a munkához, akkor felnőttként már nem fog menni a dolog.

– Az uborkatermesztés a megélhetésük egyetlen alapja?

– Dehogy. A férjem benzinkutasként dolgozik Tiszaújlakon, én meg takarítónőként keresem a kenyeremet a helybeli óvodában (most viszont gyesen vagyok a legkisebb gyermekünkkel, a 3 éves Józsikával). S ezenkívül malacokat is nevelünk eladásra, az első fóliaházunk alapanyagait is több kis jószág értékesítése révén tudtuk beszerezni. Több lábon állunk, az egyik forrásból befolyó jövedelmünk kipótolja a másikat, és viszont. Másképp nem is tudnánk megélni…

Megannyi többgyermekes család megélhetéséhez járul hozzá az Első lépés nagycsaládos szociális program, amely remélhetőleg még sokáig nyújt lehetőséget a három vagy még több gyermeket nevelő gazdák felzárkóztatására.