Az Élő példa program tapasztalatai
Gál István, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány ügyvezető igazgatója az alapítvány által november végén Beregszászban megrendezett gazdakonferencián elhangzott előadásában az általuk Élő példa elnevezéssel meghirdetett innovációs program kárpátaljai eredményeiről számolt be. A program egyik célja a talaj nélküli uborkatermesztés kárpátaljai meghonosítása, a gazdák munkáját segítő termesztési tapasztalatok összegzése volt. Az alábbiakban mondandója szerkesztett változatát ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Alapítványunkat mindenekelőtt azzal a céllal hoztuk létre, hogy kiutat, perspektívát tudjon felmutatni Kárpátalján a mezőgazdaságból élőknek. A helyi gazdák körében ugyanakkor meghatározó a „hiszem, ha látom” elv, vagyis hiába a szép szavak, a gazdagon illusztrált előadások, az emberek csak akkor fognak átváltani egy új technológiára, ha meggyőződnek róla, hogy az adott újítás bevált, jól működik viszonyaink között is. Az Élő példa innovációs program éppen azért született, hogy a gazdáknak helyben be tudjuk mutatni: a sajtóban, előadásainkban ismertetett technológiák Kárpátalján is beválnak, alkalmazhatók.
Az innováció oka rendszerint az, hogy a gazdának valamilyen problémát kell megoldania. Jelen esetben a problémát a talajból támadó különböző gombabetegségek, kórokozók jelentik, amelyek miatt – főleg az uborkatermesztőknél – jelentkezik az úgynevezett tőhervadásos betegség, ami 4-5 különféle kór gyűjtőneve. Ez a betegség nem csak nálunk, Kárpátalján okoz gondot, hiszen például Magyarországon korábban a dinnyetermesztők több mint 90 százaléka küzdött ezzel a problémával, de komoly veszteségeket okoz e kór a paprika- és a paradicsomtermesztőknek is.
Szembesülve a problémával az ember igyekszik megoldást találni rá. Erre rendszerint több lehetőség is kínálkozik, amelyeket mérlegelni kell, kiválasztva azt a megoldást, amely az adott helyzetben a járható útnak bizonyul. Esetünkben ezenkívül azzal is számolni kell a megfelelő technológia kiválasztásakor, hogy előfordulhat, mifelénk nem minden lelhető fel abból, ami a mienknél szerencsésebb régiókban-országokban adott, magától értetődő. Gyakori, hogy a világ fejlettebb zugaiban ellesett technológiákat idehaza a saját képünkre kell formálni, olyan eljárást dolgozva ki, amely a meglévő szaktudásunkkal, az általunk beszerezhető anyagokkal is megvalósítható. Szükség van ezenkívül arra is, hogy kipróbáljuk az adott technológiát, átessünk az ilyenkor elkerülhetetlen gyermekbetegségeken. Csak ezután léphetünk a gazdák elé, s ajánlhatjuk nekik az innovációnkat mint követendő utat. Az élet azonban úgy hozta, hogy felgyorsultak az események, a folyamatok, s úgy éreztük, nem várhatunk programunk bemutatásával, már az első év után lépni kell.
Az idők során számos megoldással megpróbálkoztunk a jelentkező problémák kezelésére, kezdve az oltott uborkapalánták alkalmazásától egészen a különféle vegyszeres talajfertőtlenítő eljárásokig, s most legutóbb az izolált termesztésnél kötöttünk ki. Ennek egyik oka, hogy míg az elmúlt években több-kevesebb sikerrel alkalmaztuk a talajfertőtlenítési eljárásokat, az utóbbi időben sorra beszerezhetetlenekké válnak azok a készítmények, vegyszerek, amelyeket erre a célra használtunk. Miután ezeket egymás után kivonják a forgalomból, kénytelenek vagyunk továbblépni, más kiutat találni a jelenlegi nehéz helyzetből. A nemzetközi trendek is a termesztett növények vegyszeres terhelésének csökkentése, a termésbiztonság növelése irányában mutatnak. Nekünk, termesztőknek mielőbb észre kell vennünk ezeket a trendeket, s idejében váltanunk kell, ha meg akarjuk őrizni versenyképességünket, gazdaságunkat.
Élő példa című programunkban a talajtól izolált uborkatermesztéshez támasztóközegként kókuszrostot alkalmaztunk, mivel olyan közeget kerestünk, amely a legkevesebb gondot okozza a kárpátaljai gazdáknak, ugyanakkor a legnagyobb biztonságot garantálja a számukra. Alternatívaként felmerült a kőzetgyapot-paplan alkalmazása, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy körülményeink közepette nagybani alkalmazása esetén komoly gondot és jelentős kiadást jelent a felhasználás utáni elhelyezése, illetve a megsemmisítése. Ezzel szemben a kókuszrost természetes anyag, amelyet felhasználás után akár a szántóföldi termőtalajok szerkezetjavítására is fel tudunk használni. Ugyancsak fontos kiválasztási szempont volt, hogy mind közül talán a kókuszrostból készült paplan tolerálja a leginkább az esetleges termesztői hibákat, üzemzavarokat. Kezelése is könnyebb, illetve egyszerű és olcsó öntözőrendszerrel kombinálva szintén alkalmazható.
Nem mellékes az sem, hogy a kókuszrost-paplan beszerzési ára igen versenyképesnek bizonyult. Tapasztalataink szerint jelenleg Magyarországon kedvezőbb áron szerezhető be, mint Ukrajnában, s a visszajelzések alapján a magyar termék minősége is jobb, megbízhatóbb. Gondot jelent azonban a schengeni határ. Aki tehát úgy határoz, hogy a kókuszrostot a határon túlról szerzi be, egyelőre vegye figyelembe, hogy az anyag behozatalával is meg kell birkóznia. Ezzel együtt összességében úgy ítéltük meg, hogy a hagyományos termesztési mód, illetve a talaj nélküli termesztés között nagyszerű átmeneti eljárást jelenthet a talajtól izolált kókuszrost-paplan alkalmazása tartóközegként. (Folytatjuk)