Az uborkaállomány nyárközépi gondozásáról hajtatásban
Júliushoz közeledve a hajtatással foglalkozó gazdákban rendszerint felmerül a kérdés, mi legyen az uborkaültetvényük sorsa: megújítsák-e vagy sem a letermett növényállományt. Erről, no meg a növényápolással összefüggő aktuális teendőkről Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.
– Ön melyik stratégia mellett foglal állást: ültessünk új növényeket az elöregedettek helyére, vagy őrizzük meg, újítsuk meg a régieket?
– Akár fűtött hajtatólétesítményben termesztünk, akár hideghajtatással foglalkozunk, a kérdés általában óhatatlanul felmerül, mivel ebben az időszakban, nyár közepén rendszerint nagyot esik az uborka ára, ahogy mondani szoktuk, szinte koppan a padlón. Az idei esztendő azonban kivételes e tekintetben, mivel változatlanul sose látott magasságokban tartja magát legnépszerűbb hajtatott haszonnövényünk ára, ráadásul nemcsak a keresettebb konzervuborkáé, hanem a salátauborkáé is, amelyből pedig ilyenkorra általában jelentős túlkínálat szokott kialakulni. Az elmúlt napok tendenciáit figyelve láthattuk, hogy 8-8,50 hrivnyás áron kelt el az uborka kilója a nagybani piacon, vagyis a vásárlók még ennél is drágábban juthattak hozzá. Ebből következik, hogy az átlagosnál is nagyobb dilemmát okoz a termelők számára, kinyűjék-e a jelenlegi növényeket, ültessenek-e új palántákat a „leharcolt” tövek helyére? Csakhogy azok mostanra egyszer, vagy akár kétszer is megújultak már a főszáron, ráadásul tudjuk, a termések formája nem a legideálisabb az „idősödő” növényeken, különféle defektusok kezdenek feltünedezni az uborkákon. Bizony megfontolandó, hogy célszerű-e egy ilyen állománnyal átvészelni a nyarat, majd belevágni az őszi termesztésbe. Összefoglalva: az utóbbi érvek mind az állománycsere mellett szólnak, ellene szól viszont, hogy az uborkának változatlanul magas az ára, a növényváltás tehát bevételkieséssel jár – legalábbis addig, amíg az új uborkaállomány termőre nem fordul.
– Mi lehet a döntő szempont?
– A Kárpátalján elterjedtebb hideghajtatásban, ahol legfeljebb egyszer volt megújítva az állomány, valamivel több érv szól a növények megtartása mellett. Hideghajtatásban ugyanis későbben ültetik ki a palántákat, s ezáltal nagy valószínűséggel jobb kondícióban van az állomány a fűtött létesítményben hajtatott növényekhez képest. Persze csak akkor, ha a termesztés során a gazda nem sajnálta a növényei ápolásával, tápoldatozásával, növényvédelmével kapcsolatos munkákra a pénzt és az energiát. Tudjuk, hogy ebben az időszakban számos kórokozó és kártevő támadja az uborkaállományt. A legfontosabb gombabetegség ilyenkor a peronoszpóra, amely július eleje-közepe táján szinte menetrendszerűen felüti a fejét. Ha sikerült is megakadályoznunk, hogy az áttelelő kórokozók megfertőzzék a növényeinket, jön az úgynevezett genovai ciklon, amely a déli régiókból térségünkbe „fújja” a peronoszpórát, minek következtében itt is, ott is felüti fejét a betegség, amely ellen feltétlenül védekeznünk kell. Nem feledkezhetünk meg a legmelegebb időszak kártevőjéről, a kétfoltos takácsatkáról sem, amely a hajtatásban és a szabadföldön termesztett uborkát egyaránt megtámadja. Annak tehát, aki úgy határoz, hogy nem számolja fel a növényállományát nyár közepén, nagyon oda kell figyelnie a növényvédelemre ebben az időszakban, nehogy a természet végezze el helyette fóliaház kitakarítását.
– Mit kell tudnunk a peronoszpóra fertőzéséről?
– Köztudott, hogy a peronoszpóra akkor és ott támad, amikor és ahol a növények levélzete legalább négy órán át nedves marad. A gazda legfontosabb teendője tehát az, hogy növényei szárazon tartásával igyekezzék megelőzni a betegség kialakulását. Miután hajnalonként a pára kicsapódása miatt a növények mindenképpen, minden erőfeszítésünk ellenére ki lehetnek téve a fertőzés veszélyének a hajtatólétesítményben, elkerülhetetlen a felszívódó hatású növényvédő szerek alkalmazása, amelyek folyamatos védelmet biztosítanak növényeinknek, még azokon a legfrissebb hajtáscsúcsokon is, amelyek a legutóbbi kontakthatású szerekkel történt kezelés óta fejlődtek ki. Természetesen a peronoszpóra elleni védelem akkor hatékony és teljes, ha kontakthatású növényvédő szert is keverünk a permetlébe.
– Milyen szerek jöhetnek számításba erre a célra?
– Ismert és jól bevált szer a Ridomil, amelyből 5 dkg-ot kell adagolnunk 10 liter permetléhez. Ajánlható még a Consentoor, melyből 40 ml szükséges ugyanehhez a vízmennyiséghez, vagy az Infinito (30 ml). Ezeket a növényvédő szereket a tenyészidő alatt mindvégig használni szükséges, méghozzá blokkszerűen permetezve, vagyis legalább három alkalommal egymás után, hogy az esetleg kontakt növényvédő szerrel nem védett fiatal hajtásokban is feldúsuljon a szer, és ne betegedjen meg az állomány. Természetesen oda kell figyelni az egészségügyi várakozási időre, ami az uborka esetében minimum 3 nap.
– Paprika, paradicsom esetében az egészségügyi várakozási idő rendszerint hét nap. Mi az oka annak, hogy az uborkáé rövidebb?
– A kérdés jogos, a választ azonban nem ismerem. Több illetékesnek is feltettük ezt a kérdést, ám érdemleges választ nem kaptunk.
– Mi a helyzet a takácsatkával?
– A takácsatka ellen tulajdonképpen nem lehet megelőző jelleggel védekezni, és nem is érdemes. Folyamatosan figyelni kell azoknak a szimptómáknak az esetleges megjelenését, amelyek a kártevőre utalnak. A takácsatka általában a fóliaház sarkaiban szokott megjelenni. A legkönnyebben észrevehető tünet, hogy az uborkalevél nyele irányából egy elmosódott sárgulás indul ki a levél széle felé. Ha megnézzük a levél fonákját, azon nemezszerű bevonatot fedezhetünk fel, amelynek a védelmében rendkívül apró és nagyon lassú mozgású pókszerű bogarak nyüzsögnek. Azonban akármennyire aprók is ezek a kártevők, gyakorlatilag egy hét alatt dohányszerűvé tudják tenni az állományunkat, ha nem védekezünk ellenük idejében és megfelelő módon. Erre a célra jól bevált és a termelők körében kedvelt szer a Vertimec. A szer ukrán változatából 20 ml-t kell adagolnunk 10 liter permetléhez, a magyarországi készítményből viszont 5 ml-t, mivel eltérő a koncentrációjuk, azaz a töménységük. A rovar életciklusa miatt legalább 5–7 naponta meg kell ismételni a permetezést a takácsatka ellen, s legalább három alkalommal egymás után.
(Folytatjuk)