Beregvidékről Alsókalocsára
- Végre ki a szabadba! Mindegy, hogy hova, csak menjünk! Hogy együtt legyünk, együtt töltődjünk, együtt szerezzünk élményeket, – mondták lelkesen a kirándulásra jelentkezők.
A beregszászi esperesi kerületben minden évben megszervezik a várva várt nyári kirándulást, mely egyben jelent testi és lelki kikapcsolódást, ismerkedési lehetőséget, helytörténeti ismeretszerzést és egy nagyszerű közösségi élményt a beregszászi és a környék hívei számára.
A választás idén végül Alsókalocsára esett, egy olyan vidékre, amelynek szépsége vetekedhet Kőrösmező vagy Volóc szépségével, mégis talán kevésbé ismert nagyközség.
Az 50 fős buszt korán reggelt megtelt hívekkel és Isten áldásával elindultunk a Kárpátokba. Idegenvezetőként Bárdos István kísérte a csapatot, aki egy közös imával kezdte a napot, hogy Isten áldása végig elkísérjen bennünket az úton. Az idegenvezetőnek köszönhetően rengeteg ismeretre tettünk szert, sok hasznos információt szereztünk azokról a településekről, melyek mentén vagy melyen keresztül haladtunk. Hallhattuk a muzsalyi romtemplom, az aranybánya, a szőlőtermesztés történetéről, az újlaki templomról, a nagyszőlősi ferences kolostorról, a város nevezetességeiről, Alsóveresmart ikerpárjairól, Huszt folyóiról, várromjáról, míg végül megérkeztünk első pihenőhelyükre, Iza településre. A falu évtizedek óta a kosárfonás hagyományáról ismert, számos helyen kínálták a szebbnél szebb kézműves termékeket.
A legközelebbi megálló a Szinevéri hágó volt, ahol lélegzetelállító panoráma tárult elénk. Innen már csak néhány percnyi utazásra volt tőlünk egyik úticélunk, Alsókalocsa és a híres szabadtéri múzeuma. A skanzen hűen mutatja be a 20. század elejétől végéig a település és a környék történelmét, hagyományait, életformáját. Volt alkalmunk megtekinteni korabeli lakóházakat, iskolát, tantermet, mosodát, műhelyeket, valamint különböző régi járműveket is láthattunk.
Kora délután a busz elindult a Szinevéri-tó felé. A parkolótól a helyszínig egy rövidebb gyalogtúra várta a résztvevőket, ami a friss levegő hatására nem volt megterhelő, hanem inkább felüdítő. Jól esett a tónál megpihenni, gyönyörködni Kárpátalja legmagasabban fekvő tavának nyugalmában, növényvilágának gazdagságában, megfigyelni, hogy a Gondviselő Isten mennyi ajándékkal látta el az embert.
Visszafelé úton részletesebben hallhattunk és megtekinthettük az Árpád-vonal védelmi rendszer történetét, valamint egy fából készült asszonyvallató hídnak lengését is kipróbálhattuk.
Fehér Rita