Drónok harca az ungvári várárokban

Kárpátalja megyeszékhelye Ukrajnában első ízben adott otthont a nagyszabású kulturális és technológiai Dronevar fesztiválnak. Szeptember 2-án és 3-án Ungvár a drónok városává vált.

32 „pilóta” érkezett Ukrajna különböző megyéiből, valamint egy magyarországi versenyző is eljött. Illja Dasivectől, a drónversenyek összukrajnai asszociációjának képviselőjétől megtudtuk, hogy míg a drone-racing központjának országunkban Kijevet tartják, a legjobb „pilóták” Rivnében, Zaporizzsjában és Odesszában laknak. De érkeztek versenyzők Lembergből, Harkivból, Dnyipróból is. Ők valamennyien európai bajnokságok különböző szakaszainak nyertesei.

A kétnapos megmérettetés során azt a három legjobbat választották ki, akik a következő világbajnokságon Ukrajna válogatottját képviselik. A drón pilóta nélküli repülőgép, amelyet katonai célokra kezdtek el használni. A versenygépek akár a 100–110 kilométeres óránkénti sebességet is elérhetik, közben a speciális, erre a célra kialakított pályákon kapukat kerülgetnek. Pályabírók ellenőrzik, kinek milyen pontosan sikerült vennie az akadályokat, de ha vitás egy-egy helyzet, a gép által készített videófelvételt is segítségül tudják hívni. Egy futam általában háromkörös versenyből áll, egyszerre több gép – adott esetben négy drón – tartózkodhat a pályán, a leggyorsabb vagy a hiba nélkül legmesszebbre eljutó drón irányítója nyer. Akadályt nem lehet kihagyni.
Annak ellenére, hogy a rendezvény társszervezője a Kárpátalja Kulturális Platformja civil szervezet volt, kárpátaljai drónosok nem indultak a versenyen. Egyesek viccesen megjegyezték, hogy megyénkben nem ritkák a drónok, de azok méretben jelentősen eltérnek az itt látottaktól, mert vagy eseményeket filmeznek, vagy cigarettát csempésznek.

A fesztivált szeretnék meghonosítani Kárpátalján. A tervek szerint jövőre a huszti várrom területén akarják kibővített formátumban lebonyolítani – tudtuk meg Jevhen Zabarilótól, a platform elnökétől. Azon a megmérettetésen egyes háttérinformációk szerint már legalább egy kárpátaljai versenyző is lesz.

A versenyen nem csak ukrajnai versenyzőket láthattunk. Megismerkedtünk a magyarországi Rausz Gáborral, aki, mint társai megállapították, habár az egyetlen külföldi, mégis ő érkezett a legközelebbről, Nyíregyházáról. Az ukránok közül sokan több mint 500 kilométert tettek meg idáig.

– Igazából tavaly kezdtem el versenyszerűen „repülni”. Dubai­ban láttam először élőben ilyen jellegű versenyt. Megláttam és megszerettem. Megismerkedtem a drónozás nagyjával, az ausztráliai Chad Nowakkal. Akkor döntöttem el, hogy kipróbálom magam ezen a téren. Pályát építettem, zászlókat varrattam és elkezdtem gyakorolni – mesél a kezdetekről Rausz Gábor.

– Magyarországon indult egy bajnokság. Még év elején meghirdették, hogy a főnyeremény egy hawaii út. Gondoltam, azt meg kell nyerni. Addig gyakoroltunk, amíg rengeteg munkával sikerült.Mint minden technikai sport, a drónozás is nyilván pénzigényes, gondolhatja a kívülálló.

– Igazából ez nem így van, egy topkategóriás gép, amely bármely versenyen megállja a helyét, százezer forintból kihozható – mondta Rausz Gábor.– A zuhanások utáni javítási költségek sem horrorisztikusak, legtöbbször propellerproblémával megússzuk, olyankor feltekerjük a másikat, és már mehet is tovább a gép. Járulékos költségként jelentkezik még az akkumulátorok, a távirányítók és a szemüvegek beszerzése, és az is igaz, nem árt, ha mindenből van tartalék. A szezon elején egy géppel kezdtem, később jöttem rá, hogy több gépre van szükség. Akármi közbejöhet, és nem minden javítható azonnal. Van, amikor pörgősebb a verseny, mint például a döntőben, amikor egymás után kell beülni a székbe, és nincs idő szerelésre – mondta az első magyar drónbajnokság, a Drone Racing Hungary győztese, aki Ungvárra 3 géppel érkezett és alkatrészeket is hozott, ha valamit pótolnia kellene.

– A versenyzőkön virtuális szemüveg van, abban látjuk az élőképet, ami egy analóg kép, és azért fontos, hogy élőben lássuk, mert nagyon jó reakcióra van szükség. Ha későn vesszük észre az akadályt, akkor már nem tudunk időben reagálni. A mi korosztályunk már számítógépes nemzedék, és ez egy számítógépes játék inkább, mert azt látjuk, amit a gép lát. Ez adja a különlegességét.

Sajnos az anyaországi versenyzőnek nem volt szerencséje: az első futamban egy fotós rádió­hulláma megzavarta a gépét, és az elszállt, közel fél-háromnegyedórás keresés után találták csak meg néhány udvarral odébb, pedig az első hatban volt. A második futamban a levegőben kiütötte egy versenytársának a drónja, a harmadik már jobban sikerült. Így a technikai hibák miatt csak a legjobb 16 közé jutott be, de örül, hogy jelen lehetett, mert nagyon jó volt a társaság.

Első nap az időmérő edzések zajlottak, vasárnap pedig a verseny döntője. A pilóták tapasztalata ellenére történtek becsapódások, kisebb balesetek. A dróntulajdonosok a helyszínen a nagy sátor alatt rögtön felélesztették gépeiket.
Aki szombaton vagy vasárnap kilátogatott a helyszínre, nemcsak a kvadrokopterek versenyzését kísérhette figyelemmel, de megismerkedhetett a pilóta nélküli légi járművek technikai lehetőségeivel is.

A drone-racing nemzetközi csillaga, Chad Nowak is ellátogatott a fesztiválra Ausztráliából. Igaz, ő nem szállt versenybe, hanem a nézők nagy örömére bemutató repülést tartott. A kilátókon kívül hatalmas kivetítőn is figyelemmel követhették a világbajnok kiemelkedő teljesítményét.