„Emlékszem, Krakkóban…!” – FRIGY-kirándulás Lengyelországba

Köztudott, hogy az utazásnak vannak olyasfajta velejárói, melyek pozitívan hatnak az egyén életére, magatartására, személyiségére. A bátorság, a talpraesettség, az önmegvalósítás és az öröm mind ilyen lehet. Mennyivel inkább hatnak ezek kedvezően abban az esetben, ha egy egész csoport vagy közösség dönt úgy, hogy együtt vágnak neki egy 515 km-es útnak, s együtt élik át az utazás, a megérkezés örömét. Ezt tettük mi is, akik a beregszászi Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet (FRIGY) képviseletében elindultunk Lengyelország második legnépesebb városába, Krakkóba. Húszan voltunk, akik a bakancslista ezen alpontját együtt szerettük volna teljesíteni.

Október 20-án, egy csütörtöki napon a délutáni órákban kezdődött a kalandsorozat. Első célunk Debrecen volt, ezen belül is az egyetemi templom. Itt kaptunk szállást aznap éjszakára. A helyszínen volt már egy kolozsvári csapat, így őket is üdvözölni tudtuk. A Debrecenben töltött estét saját tetszésünk szerint alakíthattuk. Volt, aki a városnézések sorát már itt elkezdte. Megint mások a régi-új barátok társaságában töltötték el a pihenésre szánt időt.

Pénteken meglehetősen korán indultunk tovább, hajnali fél ötkor folytatódott az utazás. Ez a nap legfőképp arról szólt, hogyan rójuk a kilométereket magyar vagy (immáron) lengyel földön, városok között vagy szerpentinen.

Késő este érkeztünk meg a kitűzött helyre, Krakkó belvárosába. Egy ifjúsági szálló jelentette az ideiglenes, lengyelországi otthonunkat, ahol kedvesek és segítőkészek voltak a szobákkal kapcsolatos eligazításokat illetően. Egy kevéske időt vett igénybe a szobáink elfoglalása, s még a vacsora előtt beiktattunk egy belvárosi sétát. A Főtér jellegzetes vonásai rögtön felkeltették az érdeklődésünket. A tér mindegyik sarkában van valamiféle látnivaló, mint például a kéttornyú Mária-templom, a Szent Adalbert-templom vagy a Posztócsarnok.

A magával ragadó belvárosi séta után kellemesen elfáradva értünk vissza a szállóba: éppen vacsoraidőre. A testi táplálkozást áhítat előzte meg, tudván, hogy lelkünknek is szüksége van a táplálékra. Az áhítatban Maksai Attila, beregszászi ifjúsági lelkész tett bizonyságot, s tolmácsolta Isten üzenetét. A vacsorát követően, a nap utolsó ,,programjaként” a megérdemelt pihenés várt a kimerült utazókra.

Szombat reggel mindenki számára kényelmes időpontban indultunk el, hogy bebarangoljuk Krakkót. A tervezett útvonal magába foglalta a Barbakán őrtornyot, a Főteret annak minden látnivalójával, valamint a Mária-templomot, a Jagelló Egyetemet és a Wawelt, az egykori királyi várat. Több kisebb csoportra oszlottunk, s így mindenki a maga számára legkedvezőbb módon tervezhette a fentiek meglátogatását, idejének beosztását s az élmények megörökítését. A délután folyamán a zsidó negyedbe is eljutottunk, de a napszak legnagyobb részét saját akaratunk és kívánságunk szerint alakíthattuk az erre megszabott ötórányi szabadidőben.

Krakkó körbejárására egy nap csak szűkösen elegendő, de mindannyian igyekeztünk a legtöbbet kihozni a rendelkezésre álló időből. A városnézés az egész napot igénybe vette, s csak a vacsoránál gyűlt össze újra a csapat. Itt sok élményről számolhattunk be. Újból áhítattal kezdtük a közös étkezést, vagy épp zártuk a tartalmas napot. A vacsorát követően lélekben már a búcsúzásra készültünk.

Utolsó megállónkat vasárnap Zakopanéban ejtettük meg. Itt lehetőség nyílt felvonózásra, s gyönyörködhettünk a tájban, felejthetetlen pillanatokat örökíthettünk meg képeken. Voltak, akik a piactéren sétáltak, ezáltal tudva meg többet a helyiek szokásairól, magatartásáról és életmódjáról. Ezután hazaindultunk.

Egy szlovákiai megállónál „záró áhítatra” gyűltünk össze, ahol mindannyian hálás szívvel állhattunk meg Isten előtt. Ezt követően egymástól is elköszöntünk.

Mindent összevetve elmondhatjuk: ez a kirándulás messze nem csak a megtett kilométerekről és az üres benzintartályról szólt, hanem egy áldottan s közösen eltöltött hétvégéről, amelyet maga az Úr engedett meg közösségünk életében. Övé legyen ezért a dicsőség és a hála!

A FRIGY utazását a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet támogatta.

Ködöböcz Csilla

FRIGY