Erdélyi Béla és a nők

A bronzhajú Didó, az Ifjú Sólyom, az intellektuális Ceddo, a sokoldalú Lilet, Szerényi Aglaja, Jeanavie, Jánis Szilvia és Szlivka Magdolna – közös bennük, hogy ők mind Erdélyi Béla életének női társai voltak.
A kárpátaljai festőiskola megalapítójának a Teremtő bőkezűen juttatott férfias vonzerőből és tehetségből, s a mester ki is használta az adottságait. Emellett nagylelkű, kedves, kifinomult ember volt, így a népszerű mester soha sem nélkülözte a szebbik nem figyelmét. Többször jutott el a házasságkötés küszöbéig, de aztán mindig talált okot a „csapda” elkerülésére. Fő ellenvetése az volt, hogy teljesen az alkotásnak akarja magát szentelni – ugyanakkor a nők éltették, tőlük kapott ihletet.
Az 1922-ben Müchenben megjelent önéletrajzi írásában Erdélyi Béla beszámolt a Pesten megismert bronzhajú Didó iránti szerelméről, aki talán nem is sejtette, milyen szerepe volt a mester életében. Először úgy tűnt, a leghelyesebb, ha összekötik az életüket, ám a festő meggondolta magát, s kijelentette: „A művész számára a feleség átok, démon”, s hogy számára Dido több mint feleség, ő az, akivel „együtt fedezheti fel Isten végtelen világát”.
Munkácsra hazatérve hetente háromszor rajzórákat adott egy gazdag család lányának, Ceddonak. A család irodalom- és művészetpártoló volt, s ez imponált a festőnek. Hétvégi kirándulások, eszmei viták következtek, s a tanítvány és a mester között szerelem szövődött.
Háromszor is kitűzték az esküvő dátumát, ám az végül elmaradt. Erdélyi ironikusan annyit fűzött hozzá: „Addig halogatták, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia is felbomlott.”
Ezután a Fiatal Sólyomnak nevezett lányhoz fűződő szerelem következett, aki jól ismerte a magyar irodalmat, nagy tisztelője volt Schopenhauernek, Nietzschének, Kantnak, Goethének, Wilde-nak. Az egybekelés időpontját ezúttal is kijelölték, ám Erdélyi ismét visszatáncolt, mert úgy érezte, kedvese féltékeny a művészetére.
Második életrajzi regénye 1924-ben jelent meg szintén Münchenben. Ebben beszámolt a befolyásos német család tehetséges lánya, Lilet iránt érzett szerelméről. Gyakran jelentek meg együtt estélyeken, múzeumokban, színházban és operában, nagy sétákat tettek az Isar partján.
Különösen mély nyomot hagyott a művész lelkében a bajorországi Chiemseehez tett kirándulásuk. A tónál töltött estéken a lány zongorázott, a festő portrékat készített róla, csodálatos helyeket barangoltak be együtt. Hosszú, romantikus kapcsolat volt az övék, bár a leány apja nem volt elragadtatva lánya választásától, a potenciális vőjelölttől. Idővel a szerelmesek is belátták, hogy útjaik különböznek, s Lilet végül egy orvoshoz ment férjhez.
A szívtipró Don Juan, Erdélyi Béla következő kiszemeltje egy ungvári gimnáziumi tanár gyönyörű lánya, Szerényi Aglaja volt. Már vele is az esküvőre készültek, ám Erdélyi Párizsba vágyott, hogy ott művészileg fejlődjön. Aglaja sokat sírt, mert nehezére esett elválnia jegyesétől, de tudta, hogy Párizsban csak hátráltatná a festőt az alkotásban.
Jóval később, Erdélyi Béla halála után az idős Szerényi Aglaja könnyek között nézte meg a Boksay József múzeumban kiállított SZ. A. portréja című Erdélyi-képet.
A szerelmes Aglaja szerette volna folytatni a kapcsolatukat, de a csapodár Erdélyi már egy párizsi tanácsos lányának, Jeanavie-nek udvarolt. A gyönyörű lány franciára tanította a mestert, hivatásos operaénekesnő volt, a festő pedig róla is portrékat készített. Erdélyi ezt írta naplójában a lányról: „Soha sem fogom elfelejteni Jeanavie-t, s remélem, ő sem felejt el engem.”
Az öregedő művészekkel gyakran megesik, hogy jóval fiatalabb nőbe szeretnek bele. Így történt Erdélyi Bélával is. 1947. január 7-én az 55 éves „legényember” Ungváron váratlanul az oltár elé vezette a mindössze 26 éves Jánis Szilviát. A történet érdekessége, hogy egészen addig a napig a 31 éves Szlivka Magdolnával élt már 14 éve. Ám Magdolna nem mondott le párjáról. Egy hónap múlva utánament, s nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „Béla, ideje hazajönni!” Erre a mester összecsomagolta a holmiját, s visszatért Magdolnához: újra a független, kötöttségek nélküli, a művészetnek szentelt életet választotta.
Jánis Szilvia többször próbálta rendezni házasságukat, de a festő nem válaszolt Szilvia leveleire, így a feleségnek csak a neki festett képek maradtak a férjéből.
Erdélyi halála előtt két hónappal vette törvényesen is feleségül Magdolnát. A nő ezt azzal hálálta meg, hogy egész további életében gondozta Erdélyi hagyatékát, naplóit, regényeit, könyvtárát és személyes tárgyait, mígnem 93 évesen egy rablótámadás áldozata lett.
A zseniális emberek élete sokszor minden logikát nélkülöz. A fent említett nőkön kívül volt még jónéhány más nő a művész életében. És voltak még Itáliában, Magyarországon, Kijevben, Moszkvában és nem utolsósorban Kárpátalján szép lányok, asszonyok, akiknek a szívét megdobogtatta a híres festő.
A mukachevo.net nyomán