Ezért nem emlékszünk életünk első éveire
Az agy memóriaközpontja nem üres lappal indul: a túl sok korai kapcsolat pontatlanná teheti első emlékeinket, ez azonban előnyt is jelent egy holland kutatás szerint.
A gyerekkor legkorábbi szakaszából legtöbbünknek alig vannak felidézhető emlékei, ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik. Egy új, osztrák kutatás szerint nem arról van szó, hogy a csecsemők agya még éretlen volna az emlékek tárolására, ennek éppen az ellenkezője igaz: az agy kezdetben túl sok kapcsolatot alakít ki, amelyek később fokozatosan finomodnak – számolt be az Institute of Science and Technology Austria kutatásának eredményeiről a Live Science.
Miért nem emlékszem a kisgyerekkoromra?
Sokan úgy képzelik: az agy kezdetben olyan, akár egy üres lap, amelyet a többi között a tapasztalatok és a tanulás töltenek fel új kapcsolatokkal. A mostani eredmények azonban inkább arra utalnak, hogy a hippokampusz már eleve gazdag kapcsolatrendszerrel rendelkezik.
Az eredményekhez a kutatók különböző életkorú egerek agyszöveteit elemezték: közvetlenül születés után, serdülőkorban és felnőttkorban is vizsgálták az úgynevezett CA3 terület idegsejthálózatait. Azt találták, hogy a fiatal állatok agyában az idegsejtek rendkívül sűrűn kapcsolódnak egymáshoz, a hálózatok azonban még rendezetlenek és kevéssé pontosak.
Az eredmények alapján elmondható, hogy a rendszer nem „tabula rasa”, vagyis üres lap, sokkal inkább „tabula plena”, azaz teljes lap: kezdetben sok kapcsolat áll ugyanis rendelkezésre, amelyeket később az agy ritkít és pontosít. Az agy fejlődésének fontos része tehát az idegsejtek közötti kapcsolatok átrendezése, ritkítása, ami már a születés utáni időszakban megkezdődik. Mire az állatok elérik a serdülőkort, a korábban sűrű és véletlenszerű hálózatok sokkal rendezettebbé válnak.
Ez a folyamat azért fontos, mert a pontos emlékekhez nem elegendő az, hogy sok idegsejt képes egyszerre aktiválódni. A memória akkor működik hatékonyan, ha az agy külön tudja választani az egyes élményekhez tartozó idegi mintázatokat. A fiatal agyban viszont egyetlen inger is könnyen aktiválhat sok idegsejtet, emiatt több különböző élmény hasonló idegi mintázatot hozhat létre, így az emlékek kevésbé lesznek részletesek és elkülöníthetők. A kutatók szerint éppen ez lehet az egyik oka annak, hogy felnőttként szinte semmire sem emlékszünk a csecsemőkorunkból vagy a legkorábbi éveinkből.
A kutatás eredményei összhangban vannak a fejlődéslélektani megfigyelésekkel is. Hauður Freyja Ólafsdóttir, a holland Radboud Egyetem kutatója szerint korábban is ismert volt, hogy a memória az életkor előrehaladtával egyre pontosabbá válik, a mostani vizsgálat pedig ehhez most az idegi kapcsolatok szintjén is bizonyítékot szolgáltat.
A túl sok kapcsolat mégis előnyt jelenthet
Bár a kezdeti, rendezetlen hálózat miatt a korai emlékek kevésbé tartósak, sőt inkább csupán egyfajta érzést jelentenek, a kutatók szerint ennek fontos előnye is van. A sűrű kapcsolati rendszer ugyanis gyorsabbá teszi az információfeldolgozást, és segít abban, hogy az agy könnyebben összekapcsolja például a látott, hallott és szagolt információkat. A fejlődés során az agy fokozatosan finomhangolja ezt a rendszert: a felesleges kapcsolatok leépülnek, a fontos útvonalak pedig megerősödnek. Így alakul ki az a pontosabb memóriarendszer, amely lehetővé teszi a részletes, hosszú távon megőrzött emlékek kialakulását.
Forrás: hazipatika.com